Mindig is utáltam valakit a külseje alapján megitélni. (Ezalól kivételek a hegyesfülűek, de ők más kategóriába értendők minden szempontból.) Nehéz azon eligazodni, hogy kinek mi jön be és mi nem. Mivel rólam szól a blog, így én vagyok most a középpontban. Nem vagyok vékony alkat, soha nem is voltam, nem is nagyon leszek, mert ilyen fajta vagyok. Már kövérnek sem érzem magam, mert elég sokat fogytam, de fölösleg mindig is van. A múltkor azt mondták rám, hogy dagadt vagyok. Hát... Kinek mi a dagadt. Nincs rajtam 20 kiló felesleg és elvileg ha még 4-5 kiló lemenne, akkor lennék ideális... Na persze itt is kinek, mi az ideális. Persze most megint híztam 2 kilót, de úgy igazán ez nem érdekel. Megpróbálok a kajákra odafigyelni, de rohadtul nem izgat ez sem most. Aztán ki hogy néz ki... Van akinek egy szőke haj a feltünő, van akinek nem. A változatosság kedvéért most nem csupán vörös a hajam, hanem alul kicsit fekete beütése is van. Jó mondjuk az én hajamban ez nem igazán látszódik, mert ugye göndör, de ha feltűzöm, akkor igen. Ezek mellett baromira bánt az, hogy pl nekem nagy cickóim vannak. Jó-jó örüljek neki... Hát baromira nem örülök, mert nem igazán a legjobb dolog, amikor beszólogatnak. Persze jönnek a nyugtatások, hogy örülj neki, hogy neked van... De ekkora? Ja... :S ezt kaptam, ezt kell szeretni. Persze abba senki nem gondol bele, hogy lehet ez okoz hát fájdalmakat vagy hasonlókat. Áááá hogy is gondolna bele bárki is. Nap, mint nap azzal szembesülök, hogy a cickóim lesik, ami nem gyengén idegesítő már, mert látom ilyenkor az arcokon, hogy jól megb.szna oszt csá. Hát kurvára nem jó érzés. Lehet, hogy csak én fújom fel a dolgokat, de utálom az ilyen embereket. Már nem a jól esés érzése ez. Lehet velem van a gond, hogy nem máshogy gondolom a dolgokat. Mi lenne ha valaki egyszer nem így nézne rám, vagy nem a szexet látná bennem...