Hát én nem tudom, hogy hová fajul ez a világ... Tudok senki nem mondta, hogy könnyű szakmát választottam, de úgy gondoltam, hogy valahol segítek az embereken... Hát mit ne mondjak... Mondjuk azt, hogy két hónapnyi meló után ma éreztem azt, hogy úristen most fogok elveszni... Ciki nem ciki, mikor kijöttem a suli kapuján a könny is kicsordult a szememből... Azt hiszem most jön ki rajtam az eddigi feszültség... Eszméletlen, hogy a mai gyerekek mennyire gusztustalanul tudnak viselkedni... Az ember szivét-lelkét beleteszi a munkába és tőlük mit kap? A nagy semmit... vagyis éppenséggel kap valamit, a visszapofázást, a köcsögséget, a tiszteletlenséget és a gusztustalanságot... Becsületes munkát végzek és mégis a köcsög gyerekek azok, akik egyszerűen ezt nem értékelik. Mit is értékelnének? Egyszerűen nem tudom, hogy vannak ezek nevelve. Az én időmben mikor ennyi idős voltam, nem mertünk beszólni a tanárnak, nem még visszapofázni, mert olyan fülest kaptunk, hogy a pad adta a másikat. Most meg? A gyerek azt csinálhat, amit akar... stb... stb... Ma a tanulási idő után egyik kissrác elkezdett pofázni... sokat tűrök, de mindennek van határa... hát ő nem egyszerűen lépte át a határt... Leállítottam, vagyis azt hittem, de utána még utánam ordított... hát ez is egy dolog, amit nem tűrök. Adtam, neki, persze nem megveréssel, mert tudom, hogy nem lehet, de egy kurva nagy tasli sokat segített volna neki. Olyat lebírtam volna neki keverni, hogy azt soha nem felejtette volna el és utána nem pofázott volna, meg húzogatta volna a vállát. Hát nem a haverjuk vagyok... Kis taknyosok, azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Azután persze 4 óráig én voltam a szar... a kis segdugasz megszavaztatta a többiekkel, hogy kit szeretnek vagyis ki a jobb napközis, én vagy a régi tanító néni... Én vs. Régi tanító néni... hát persze mit ne mondjak, nem én kaptam a több szavazatot... Lehet, hogy ő mindent megengedett, de én nem fogom ezt hagyni. Nem ő az atyaúristen, hogy neki mindent lehet. De pofázni azt bármikor... azt hiszem ez az egy kategória lenne, amiben első helyen végezne a csoportból... na meg emellett azt hiszi, hogy ő olyan okos... persze... de ezt neki is megmondtam... keresse mindenkiben a hibát nyugodtan, de csak akkor ha magát már kipipálta, mert hogy mindenkiben észreveszi a rosszat, de magában nem. Persze ez se tetszett a lelkemnek. Mi is tetszene? Hát ő a tökéletes, mit jártatom a szám neki... A lelkem kiteszem, viszem neki a számára nyomi feladatokat, feladatlapokat stb stb... és ez a köszönet. Azt hiszem azért visel meg ez az egész, mert túl becsületesen csinálok mindent... De másképp meg nem is lehet, de vissza is kell vennem ebből, mert így csak magam fogom kicsinálni, meg a kis szemetek is... Emellett ma a másik kiskölyök bement mosdóva és akkor láttam utoljára... Állítólag a nagy fiúk bíztatták, hogy lépjen le és meg is tette. De az persze egyiknek se fordul meg a fejében, hogy én vagyok a felelős érte és ha történik vele valami, akkor én leszek elővéve... Az agyam eldobom az ilyeneken. Nem hiszem el, hogy egy csepp tisztelet se szorul a mai gyerekekbe... Könyörgöm, csak egy csepp tisztelet kérek...
Utolsó kommentek