Kismaci86 mindennapjai...

És mégis van cím :D Nos nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára úgy igazán, de azt tudom, hogy egy csomó dolog történt velem. Ami most a legfontosabb nekem, vagyis lelkileg biztos, az az, hogy megírtam a válasz levelet, fel is adtam és azóta már meg is kaptam a választ. Annyira vártam :) De tényleg ez az, ami most lelkileg tápláló.
Szóval mióta is... na jó nagy vonalakban... Az utolsó egy hónapom nagyon húzós volt a suliban. Nem könnyű az osztályfőnököknek... Hát nagyon megszerettem a gyerekeket. Jóval feszültebb voltam :) de túléltem. A tanévzárón kaptam egy csomó virágot :) aztán eljött az utolsó nap is :( úgy hiányzik mindenki :( remélem tényleg nem szándékozik visszajönni a nőci a gyesről... végül is hülye lenne, de ki tudja... De olyan jó lenne :) Szóval papír szerint már munkanélküli vagyok, de a papírokat még nem kaptam meg :S de itthon a boltba megyek, ha kell a segítség, mert nekem meg kell a zsé... de majd lesz valami.
Itthon próbálom aktivizálni magam... Kb egy hetembe került még a fele cuccom kipakoltam :D a fölösleges ruhám kidobáltam/elajándékoztam... Még így is vannak olyan dolgok, amiknek lehet nem itt kellene lenniük, de sajnálok megválni tőlük. A nagy pakolás hevében még találtam dolgokat amik Tomié voltak, de a kukásautó sikeresen elvitte őket és valahogy így sokkal jobban is érzem magam. Bár nem tagadom ,hogy eszembe szokott jutni... de mindig a szemétség. Nem szeretem a gerinctelen embereket :( de hát ez van :) Ezért vagyok még óvatosabb... csak hát... áááá nem tudom én se. Annyira nem szeretek megkedvelni bárkit is... főleg ha túlságosan is össezjön minden :( nincs annél rosszabb, ha minden egyoldalú :( de hát mit csináljak? Könyörögjek? Miért? Nincs semmi értelme... "nincs esély"... semmi...