De még mennyire. Ó Istenem amíg kicsi voltam, addig bele se gondoltam, hogy a felnőtteknek mennyi gondjuk van. Amíg kicsi az ember, addig a szülők megoldanak helyette mindent, de ahogy felnől, a maga ura lesz. Persze ha kell kapok segítséget, de mindig próbálom én magam megoldani a dolgokat, ha összejön, ha nem. Ma is mentem melózni, és már tudom, hogy jövő hétvégén is végig mennem kell. Pénz szempontjából jó, de nem akarok kibukni. Bár ma anyám közölte, hogy ha nem alszok rendesen, akkor nagyon hamar be fog ez következni. Jó igaza van, de nem tehetek róla, ha már 6-kor kipattant a szemem, és nem tudtam visszaaludni. Aztán elmentem melózni... Ahhoz képest, hogy vasárnap van, elég sokan voltak... Gabi nem jött :( pedig azt hittem, hogy majd fog... De Anita ne áltasd már magad... Jójó, de mondta, hogy nem biztos hogy el tud jönni, mert ők is kevesen vannak, meg azt hiszem ma volt náluk a búcsú is. Na mindegy, csalódottság a köbön azért... Hazajöttem és kitakarítottam a szobám, mert az már szégyen, ahogy kinézett. De most csillog-villog minden, aztán még levezetésképp kivasaltam az összes cuccot. Kis pihi után megfürcsiztem és áthúztam újra a hennám. Ha megszáradt, akkor megyek pihizni, mert érzem hogy fáradt vagyok...
Utolsó kommentek