Kismaci86 mindennapjai...

"Otthoni, családi vagy párkapcsolati gondok nyomaszthatnak ma. Mindennél fontosabb, hogy nyitott maradj, vagyis állj készen a megbeszélésre! Tudd, hogy addig nincs nagy baj, amíg van párbeszéd! Az igazi gondok ott kezdődnek, ha két ember már nem tárgyal egymással. Természetesen nem jó, ha erőlteted a beszélgetést. Elég, ha jelzed, hogy te benne vagy…"
Készen álltam... Elkértem a számát, de azt hiszem tök fölösleges volt így utólag visszagondolva. Az elején kezdve... Baromi élvezetes volt arra kelni már második napja, hogy csöng a telefon. Apumé... Nem tudom elképzelni, hogy egyes nem rendes emberekbe nincs annyi tapintat, hogy hajnali 6 előtt ne telefonáljanak. Persze kiderült, hogy az ő hülyesége miatt ébredtem fel én is, mert elnézte az időt nem is kicsit, de akkor is minek hívja többször fel apumat???? Ááááá már ezen kiakadtam és ilyenkor tök nyűgös az egész napom... Aztán mentem a boltba, vettem kaját és jött a szokásos kérdés: "Kérsz még valamit?" IGEN... A száma kellene... Elég érdekesen nézett rám ,de végül is kb 10 percet kellett rá várnom, de megszereztem. Aztán go a buszhoz, amin jött a következő kiakadás. Hát érthető módon, most nem álltak a kiscsajok a buszsofőr mellett. Vajon miért? Mikor odaért és kinyitotta az ajtót, hát azt hittem, hogy sírva hazaszaladok. Mintha mellettem üvöltött volna a zene. Aztán felszálltam és leültem, bedugtam a fülem, üvöltött a zene és úgyis hallottam mindent. De mi is ezzel a baj? Hát az basszus, hogy nem a 70-es években vagyunk. Ezek a zenék.... áááá... Aztán a másik gondom az, hogy mi a faszért kell üvöltetni, ezt az idióta zenét? Először is senkit nem érdekelt, még kommunikálni se lehetett volna, másodszorra meg nem kell elriasztani az utasokat. Aztán várok a csatlakozásra, megérkezik, jött az a perverz sofőr... Aztán mi történik??? Kemény 10 perc kellett neki, mire a papírt befűzte a gépébe, mert olyan béna volt, hogy nem tudta rendesen bedugni. Röpke 10 perces késés és indultunk. Persze a késés engem nem érintett, mert volt még egy csomó időm, de akkor is... Aztán mentem órára és utána felhívtam... Persze nem tudta ki vagyok, elmagyaráztam. Kiderült, hogy ez a céges száma... De a lényeg az, hogy nem úgy reagált a szülinapi köszöntésre, ahogy én számítottam rá, szóval ennyi volt. Utána már semmihez nem is volt kedvem. Érthető... Szóval nem tudom, de nincs kedvem szombaton így melózni menni. Most az egyszer remélem, hogy nem jön addig, amíg én ott vagyok. Kicsit megviselt a dolog, de majd megint a sulis cuccokba vetem magam, és felejtek... Aztán már alig vártam, hogy itthon lehessek. Persze ezzel nem ért véget a nap... Kaja közben az igazgatóhelyettes mesélt dolgokat... Akit helyettesítek, az ugye jön vissza dolgozni. Elvileg január 20.-tól, de a franc se tudja, hogy mi lesz. Mondta, hogy elvégezte a történelem szakot is, hogy azt is akar tanítani, csakhogy meglegyen a megfelelő óraszáma. Na meg hogy perrel is fenyegetőzött és mondta, hogy a végén már tisztára beidegesedett és közölte a nővel, hogy elvileg a természetismeretet se taníthatná, se ő se az igazgatóhelyettes, mert egyes egyedül a tanári karban nekem van ilyen végzettségem és csak én taníthatnék, úgyhogy jobb lesz ha befejezi. Ez ennyira jól esett, hogy nagyon na :P Tényleg kiáll mellettem és tényleg harcol értem és ez jó érzés. Szóval a mai napban is volt egy kis jó dolog... De ezután a buszom késett, úgyhogy ha jellemezni kellene, akkor egy nagy szar az egész...