Kismaci86 mindennapjai...

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy... Na ez épp nem az a mese :D Tegnap nem volt már erőm írni, szóval kezdjük azzal.
Péntek: Szokás szerint már nagyon vártam a délutánt, mert fárasztó hetem volt. Még a z utolsó szünetben megbeszéltem munkatársammal, hogy jövőhéten pénteken vissza tudná-e adni a szivességet, mert tesómnak szalagavatója lesz... Azt mondta gyerünk be az igazgatóhoz. és ő elintézte nekem, hogy aznap ne kelljen bemennem, szóval utolsó nap csütörtök. :D Bár tudom, hogy illene ott lennem a karácsonyi ünnepségen, de azért az 1 óráért jobb is hogy nem kell bemennem, mert így legalább itthon tudom intézni a dolgaim. A héten ez az utolsó nap meg maga a szenvedés volt. Az órán sikeresen kiosztottam két figyelmeztetést is, mert baromira elegem lett abból, hogy túl kell ordítozni néhány gyereket, na meg hogy zavarják ismételten az én munkám is, meg a többiét, akik szeretnének tanulni. Persze ebben az esetben is azoknak állt feljebb, akiknek beírtam, de nem izgat. Jöhetnek a szülők reklamálni, és akkor elmondom, hogy nyugodtan bejöhetnek megnézni hogy viselkedik a kis gyerekük, és nem is olyan ártatlan. Ezután go a napközi, ahol először szétfagytam az udvarom, aztán meg bent a suliban se volt melegem. A héten elég sok délutánt töltöttünk bent, és párszor filmeztünk. Tegnap befejeztük a Reszkesseteke betörőket, ami náluk nagyon betalált, mert magukra ismertek :D ilyen csend még soha nem volt :D Aztán előbb haza tudtam jönni és pihizhettem. Persze az este is... Már kezdem unni ezt az állandó morgást, és olykor olykor kijön belőlem a nem tetszésem és olyankor mégjobban feszül a húr. Anyámék elmentek vásárolni, elmondtam mit szeretnék, persze hoznak... Persze hoztak... Pedig nem is egyszer elmagyaráztam :S de hát mit csináljak? Már megszoktam, ha kell valami nekem kell utána mennem, mert így nem lesz belőle soha semmi...
Ma: Túl sok kedvem nem volt felkelni, bár persze ezt már megszoktam. Baromira utálom, ha kora hajnalban ébreszt a teló. Szivem szerint kinyomtam volna, de akkor tuti, hogy nem értem volna oda a boltba fél 6-ra. Kicsit kómásan bekullogtam és igaz, hogy itt vagy szemben a bolt, de én szétfagytam. Azt hizsem nehezen fogom elviselni ezt a telet, mert egyre jobban nem bírom a hideget. Jött a pakolás. Már lassan tiszta profi leszek a piákból. Aztán jött sorban minden. Épp a csokiknál tartottam, mikor hallottam hogy jött az áru. Most az egyszer csak neő hozza, csak nem ő.... De... ő hozta. Pedig csak most az egyszer szerettem volna, hogy ne ő... De nem volt mit tenni, már a hangját is hallottam. ÉS egyszer csak megjelent a sor végén és közeledett... Már messziről köszönt: "Szia baba!" Pff már csak ez hiányzott... Baba... megint... :S Valahogy ez most nem jött jól ki. Hozzám ér és megköszöni nem egyszer, hogy felhívtam. "Nagyon örültem neki! Aranyos vagy!" Gondoltam magamban, hogy ja... örültél... hát nekem nem így jött le. Baromira nem így. De lépjünk túl ezen... "Nem tudsz aludni?" "Hát tudod a korral jár... öregszem..." Ja... valahogy ezen sem volt kedvem röhögni... De azért kis kedvesen msoolyogtam, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Aztán otthagytam és pakoltam máhol, és mást. Aztán a raktárban futottunk össze megint, ahol kiborultan elmeséltem, hogy az az öreg nőmindenkitől segítséget kért. Elmondtam, hogy olyanunk, de hát neki nem volt elég, megkérdezett mást is. A reakció erre, hogy "de ne vedd már magadra ezeket", hát kösz... Aztán valahogy simán felhozta, hogy ha nem talizunk ma, akkor majd jövőhéten, mert nem biztos, hogy visszaér. Na meg hogy 1-ig melózik, de vajon ezt miért mondta? MErt én azt hiszem ezt nem kérdeztem. Aztán megkérdeztem, hogy emlékszik-e még, hogy mit mondott? Hogy jön majd havat lapátolni.... "De még nincs is hó..." De majd lesz... "Még a kocsin sincs téli gumi" de ez kit érdekel? :D:D:D mert engem ott abban a pillanatban érdekelt. De azt mondta, hogy majd jön havat lapátolni nem felejtette el. Aztán elment, de én bunkó módjára nem is köszöntem neki, pedig mielőtt elment még akkor is vagy ezerszer megköszönte, hogy fekhívtam, meg hogy tényleg mennyire jól esett ez neki... Aztán végre eljött a 10 óra és most szó nélkül leléptem. Nem is akartam volna tovább maradni, mert nem is voltam olyan lelkiállapotban, hogy tovább tűrjem a hülye embereket, nameg baromi fáradt is voltam.
Miután hazajöttem, csináltam megint olyan márványos sütit, ami estére már el is fogyott. Aztán kitaláltuk anyámmal, hogy el kellene ugranunk kis karácsonyi ajándékokért, mert kell neki is, meg nekem is. Aztán kikötöttünk egy kis ajándék boltban, ahol vettünk kis angyalkákat, meg hát vettem egy táskát. Először is azért, mert a régin már szét van menve a cipzár, másodszor meg azért, mert tök megtetszett. De aztán ahogy hazaértünk valahogy nem tetszett már :D ki érti a nőket? :D De most megint tetszik és barátkozom vele, mert ezentúl ő fog velem jönni... :D Remélem jó sokáig ki fogja bírni, mert elég sok cuccot fogok benne hordani :P
Aztán este anyámék kitalálták, hogy ahogy mennek a húsért, akkor beugranak a Tescoba. Na kaptam a lehetőségen és megint kihangsúlyoztam nem egyszer, hogy akkor ugye elhozzák nekem a gyűrűt??? Na végre meg lett :P végre végre :P Élőben tök szép és már a kezecském díszíti :) Szóval már a mai napban is volt valami, ami nem is olyan gáz. Már csak az lenne jó, ha jövőhét elején megérkezne a többi gyűrű is, csak azt írták, hogy elég sok idő mire ideér Amerikából...