Kismaci86 mindennapjai...

Óóóóó ne máááár :( úúúúgy utálom még mindig a hétfő reggeleket :( Ráadásul az a poén, hogy idén még normális bejegyzést se írtam... Tisztára el vagyok csúszva. Pedig még meg fogom írni visszamenőleg is a dolgokat, mert nem rég visszaolvastam az írásaim, és hát be kell vallanom, hogy jó volt olvasni néha milyen hülyeségeket tudom írni :D
Dec. 31.-Csütörtök este:Hát már meló után semmihez nem volt kedvem. Azon gondolkoztam, hogy ha még el is igérkeztem volna valamelyik buliba, akkor tuti ott csak "szenvedtem" volna, mert így igazából nem lehet csinálni, hogy állandóan melózok, utána meg semmihez nicns erőm. Szóval este még segítettem itthon picit, aztán csak ültem és lestem ki a fejemből... Aztán erőt vettem magamon és megfürödtem és bedőltem az ágyba. Igen... azt hiszem ilyen nem sűrűn volt még, hogy lefeküdtem... Sőőőt mi több aludtam is, mert azt hiszem olyan 9 körül ment valami film, de csak az elejére emlékszem, utána meg arra, hogy 11 után felriadtam. Jó kis szilveszter éjjel... :D Aztán az éjféli peszgőzés... Hát valahogy baromira nem is volt kedvem az egészhez, főleg a tavalyi miatt is... Aztán megnéztük a tüzijátékokat, már amennyit lehetett látni belőle. Meg szőrnyülködtünk azon, hogy a "kis fiatalok" hogyan "buliznak". Már délután, ahogy jöttek a boltba, már akkor nem voltak képbe, de amit ezek műveltek... Hát egyenesen röhejes volt... Főleg az, mikor végül is már némelyik felnőttnek mondható, és annyi esze nincs, hogy ne a másikra dobálja a petárdát... Igen a másikra... Sok hülye... Nem lepődtem volna meg azon sem, ha mentő viszi őket innen... De valamilyen szinten meg is érdemeltél volna ezt, de nagy nagy szerencséjük volt, hogy semmi baj nem történt. Kevesebb pia, több tudat...
Január 1. Péntek: hát éjfél után már 2010... hmm... hmm... túl sok változást nem hiszem, hogy bárki is érzett ilyenkor, azon kívül, hogy 2010-et kell írni. Nem is sokáig voltam fent, és utána megint aludtam, de azt se mondhatom, hogy milyen sokáig, mert nem volt sokáig. 9-kor anyám felébresztett, hogy ha nem megyek a templomba, akkor főzzem ki a tésztát. Gondoltam akkor fel is kelek és ki is főzöm, utána meg jön megint a pihi. Erre mielőtt elmentek közli, hogy nem is kell kifőzni, majd ő megcsinálja, hogyha hazajön... Mondom akkor vajon mi a francért kellett felébreszteni???? Végre pihizhettem volna addig, ameddig tudtam volna, de nem... Hát mit ne mondjak így kurva jól indult a reggelem, na meg az új évem... Aztán kajára már senki nem tudott ránézni, de szerintem ez már karácsony óta így volt, mert hát sok kaja, kajálás, csomó kaja megmaradt, senkinek se kellett semmi, még szerintem simán két heti élelmünk simán volt. Szóval a lényeg, hogy a pihinek így lőttek. Délután a szomszédok átjöttek, de a végén már azt untam, hogy a gyerekek nyafogtak mindenért. Ezt utálom a legjobban, meg mikor valaki nem tud viselkedni egy másik helyen. Számomra ez azért furcsa, mert mi nem így voltunk nevelve. Jó nem azt mondom, hogy áldott jó gyerek voltam, de azért szerintem anyáméknak nem kellett soha úgy nagyon égniük miattam pl. Na jó mindig emlegetik azt, mikor kicsi voltam és átmentünk anyám keresztanyjáékhoz... Picike voltam odaértünk és minden alkalommal leültem az asztalhoz és megkérdeztem, hogy "Na mit eszünk?" :D:D:D Pedig a képeim alapján meg egy tök kis vékonyka gyerek voltam :D Hehehe, de én akkor is kicsike voltam még, ők meg már azért elég keményen az iskolai éveket nyomják... Aztán nem voltam semmi, mert kevertem pár piát, de nem éreztem szarul magam, csupán hamar bealudtam... :D
Január 2. Szombat: Miről is szólhatott volna ez a nap, mint a melóról? :D Kora reggel... Vártam és vártam és vártam, de nem jött... :( Pedig olyan jó lett volna látni őt... De hát eszébe se jutottam... Pedig azt hittem, hogy legalább egy sms erejéig... de hát hinni a templomban kell... Aztán ráadásul délig szenvedtem bent a boltban hátha... Ez van :) A délutánt meg mivel mással tölthettem volna, minthogy a sulis cuccokkal is foglalkoztam kicsikét.
Január 3. Vasárnap: ismét meló, ismét nélküle... Bár mondta, hogy ő vasárnap nem melózik, szóval tudtam, hogy esélytelen a tali vele. :( A leltárral elment az idő szerencsére. Délutánra maradt még sulis cucc, de pihentem is, mert már tényleg megérdemeltem. :D 
Január 4. Hétfő: Azaz ma... Utálom, utálom, utálom a hétfőket. :D Valahogy nem éreztem azt, hogy rá vagyok hangolódva a gyerekekre... Vajon miért? Nem igazán pihentem a szünetben, pedig rámfért volna, de hát mit csináljak? Ez van, kell a zsé, így melóztam. Szóval már ezért is nehéz volt bemenni a suliba... Jáááj a gyerekzsivaj... Kell ennél jobb? Hát nem :D De ehhez képest semmi baj nem volt ezzel, ahogy beléptem az ajtón. Az asztalomon ez a kis angyalka fogadott :) olyan kis aranyos :) kicsiktől kaptam még karácsonyra, csak hát én akkor nem voltam, de otthagyták nekem :) Olyan kis ari :), mint ők. Szóval első nap. Szerintem úgy igazán senkinek sem volt kedve elkezdeni újra a sulit. Azt hittem, hogy egy kicsikét kitombolták magukat a szünetben a gyerekek, de hát ne is álmodozzunk erről... Sőőőt még brutálisabbak lettek. :S