Kismaci86 mindennapjai...

Kb. így éreztem ma hajnalban én is magam. Kelhettem hajnali 5-kor, mert mehettem reggel 8-ra. Igazából tegnap szembesültem ezzel, mert múlt héten megbeszéltük, hogy én megyek ma, de a 3 nap alatt el is felejtettem itthon. Baromira utáltam mindenkit, mikor megszólalt a telóm. Nincs ennél rosszabb. Na meg főleg így, hogy 6-kor el kell indulnom, hogy biztosan odaérjek 8-ra, csupán a szar közlekedés miatt. :S Aztán belegondoltam abba, hogy majd máskor ő fog helyettem melózni... Jó érzéssel töltött el, erőt vettem magamon és elkészültem. Reggel a buszon az egyik volt osztálytársam mellett ültem és nosztalgiáztunk egy kicsit. Legalább a reggelem is jól telt így. Aztán ahogy mentem be a suliba egyre jobban azt éreztem, hogy minden bajom van, kell ez nekem? De csak beláttam, hogy simán jól járok majd, hogy egyszer otthon maradhatok. Aztán ez az osztály se a kedvenceim közé tartozik. A nagyrésze nálam napközis, és persze a kemény banda van nálam is, szóval tudtam, hogy mi vár rám. Egész délelőtt harc velük. Az első két órában még annyi gondom nem is volt. Aztán a rajzon minden bomlott. Lehet a inkább az éneket kellett volna választanom? A kemény banda hozta a formáját. Ahogy elnézegettem a rajzokat, elgondolkoztam, hogy vajon ezek miért ilyenek? Szinte a fele osztályén ott volt az agresszivitás. A madárijesztő egyik kezében a balta, másikban a kasza, de nem is akármekkorák, jó nagyok és csöpögött róluk a vér. A vicc, hogy még örült is neki az illető, hogy ilyet tudott rajzolni, mert úgy gondolta ezzel is felhívja magára a figyelmet. Hát sikerült is neki, én meg azzal a lendülettel fogtam és kiradíroztam neki. Szomorú a helyzet :( és ez sajnos az otthoni légkörről ad képet. Ez olyan mint amikor ez a kissrác simán megvert egy kiscsajt. Megkérdeztük: "Otthon is ezt látod? Apa veri anyát?" Vártuk, hogy jön az egyértelmű válasz rögtön, de nem jött. A kissrác elkezdett gondolkozni ezen, hogy mit is mondjon, végül kinyögte, hogy "nem", de látszott rajta, hogy valami nem is oké. Szóval vannak érdekes dolgok. Aztán mehettem a délutáni műszakba. Hát örömmel tapasztalom, hogy egyre kevesebbet kell rájuk szólnom, mikorra beérek a cuccommal az osztályba, mindenki tanul, egyre kevesebb a hiba. Erre vártam már év eleje óta. :) Már délután éreztem, hogy baromi fáradt vagyok és vártam is jöhessek haza, de az az idő is eljött. Aztán itthon még futás meg a torna és jött a megérdemelt pihi, ami abból állt, hogy órákon keresztül böngésztem az oldalakat, hogy vajon mit kezdjek a rákjaimmal és milyen halat hozzak melléjük. Sajnos nem jutottam előrébb, mindenesetre valami nagyobb testű halat, csak hoznom kell. A kicsit a rákok bántják, a nagyobbal meg az van, hogy inkább ő eszi meg a rákot. Áááá nem tudom, hogy mit csináljak. A legjobb megoldás a sok búvóhely a kicsiknek és jöhet a nagy hal. Max megsiratom a rákokat...