Kismaci86 mindennapjai...

Amikor az embert felébreszti valami vagy valaki, akkor azt mindenki tudja, hogy nem jó érzés, és nem lesz túl jó kedve utána. Már 7 órakor arra kellett ébrednem, hogy vágják a füvet. 7-kor... Visszaaludni lehetetlen volt, mert egy darabig be se fejezték... Aztán a telefon... Kora reggel anyám is azzal zaklat, hogy kell nekik az ünnepekről megint írni, és küldjem már el. Nagy nehezen ráveszem magam, elküldöm, erre felhív, hogy "de ebben nincs kép". Hát a francokat már. Nem elég, hogy én végzem el a piszkos munkát, még kritizálni is kell. Szépen felhúztam magam, de lenyeltem. Ezt is... Aztán összeszedtem a cuccaim és mentem melózni. Nem értem egyes tökéletlen embereknek miért vicces az, ha a buszsofőr elfelejti kinyitni a  hátsó ajtót, pedig ő, aki a fő fő röhögős még jegyet se tud normálisan kérni. Röhejes emberek vannak. Bementem előbb, pedig tudom, hogy ilyenkor azzal játszok, hogy mehetek helyettesíteni. Ma nem voltam, helyette a kicsiket néztem meg tánc közben. Elég ügyesek, bár van néhány, akinek semmi ritmusérzéke nincs. A jó időnek köszönhetően azt hiszem a gyerekek kitombolták magukat. Ennek ellenére egyesek így sem bírtak magukkal.Nem tudom, hogy honnan szorul ennyi agresszívitás egy elsős gyerekbe. Egyszerűen nem tud társaságban játszani, mert állandóan konfliktusa van, mert mindig bánt valakit. A visszabeszéléssel folyamatosan küzdök még. Ma már sikerült beszélni az egyik aktuális anyukával is, mert kiderült, hogy nem véletlenül nem jutott haza az ellenőrző. A kissrác így sokkal nagyobbat szív, de hát nincs mit tenni, jön az eltiltás. Persze a szülőnek sem jó ez, mert nem tudja, hogy mi történik a gyerekkel, de így egyszerre szembesülni ezzel... Nem könnyű... :D Nem is irigylem őket, pedig olyan aranyos pl. ő is. Tuti kapott otthona a srác, de ez ennek a rendje. Igenis büntessék meg, ha nem tud normális lenni. Itt nem arra gondolok, hogy agyon kell ütni, mert nem az lesz, de na. Sajnos lebukott a hazugságaival... Aztán szembesültem megint azzal, hogy a harmadikosak milyen szerelmesek. Már hetek óta azt hajtogatják, hogy ki szerelmes kibe. Ma egyszer csak azt vettem észre, hogy ők együtt az egyik olvasókönyv hátulját lesik de nagyon. Gondoltam magamban, hogy mi jöhet még? Felkészültem arra, hogy majd valami meztelen nős kép fogad ha megnézem, de szerencsére nem. A kissrác ott vezeti, hogy ki kibe szerelmes, de ez az egész sulira érvényes. Hihetetlen miket ki nem találnak. :D Aztán sikerült egy emlékkönyvvel megint megtalálniuk. Örülök ennek, de már unom. Idén már nem tudom, hogy hanyadik ez. Az "agresszív kismalac" mert a kis szarházik már csak így nevezem, aki állandóan bántja a többit, megint jól megrugdosott egy lányt. Lányt...  Erre jön az anyja, kérdezi mi volt, mondom, erre simán közli, hogy a kislánnyal most beszélt és azt mondta, hogy nem történt semmi. Biztos megint én hazudok. :) Nem is csodálom, hogy ilyenek a szülők. Mi vagyunk a szarok, mert le merjük állítani a gyereket. Annyi plussz stressz ez is még nekem. Inkább ne kérdezné meg, hogy mi van a kölykével. Aztán, hogy ne unatkozzak, telefonált az egyik szülő, hogy később jön haza, később engedjem már a gyerekét. Megmondom értelmesen a gyereknek, hogy amíg nem szólok neki, addig nem mehet el. Erre mit csinál? 4-kor a többi gyerekkel lelép. Még jó, hogy az utca másik feléből össze tudtam őt szedni. Megkérdezem, hogy miért ment el? Mi volt a válasz? "Nem tudom." Hirtelen úgy éreztem magam, mintha gyógyósok között lennék. Egy ilyen nap után megnyugtató érzés hazajönni...