Kismaci86 mindennapjai...

Kicsit rossz érzés volt reggel kelni. Furcsa volt újra készülődni, és ennek örömére nem is készültem el időben. :D Ennek ellenére sikerült mindent magammal vinni. Félúton elmentem igazolványképet csináltatni, amit a nőci elcseszett, vagyis nekem baromira nem tetszik. Rohadtul elment a kedvem így mindentől. Mindenesetre elhoztam, mert mi mást csináltam volna. Félúton az ismiknél ott hagytam Gergőnek a csiguszokat, bár szivem szerint a kezébe adtam volna, így legalább taliztunk volna, de így is eljutott hozzá. Aztán irány a meló... Egy hete voltam utoljára. Tudtam, hogy majd mindenki kérdezgetni fog. Így is lett. Mindenkinek ugyanazt a kamut mondtam, és még kedvem se volt semmihez. Aztán jöttek a beszólogatások, hogy "biztos azért nem jöttél, mert nem akartál résztvenni semmin". Na erre pl. nem számítottam... Azt jött az, hogy engem nem lehet elérni... Engem? De olyan gúnyos hangnemben... Nem is azt kérdezte meg, hogy mi van velem, hanem simán közölte, hogy nem lehetett elérni. Aki akart az el tudott érni (vagyis közülük senki...), szóval erről ennyit. De baromi szarul estek, mert eddig azt hittem, hogy jó viszonyban vagyunk. Tévedtem... A gyerekek viszont kárpótoltak. Mindegyik gyerekem jött oda, hogy hiányoztam, meg vártak már, meg remélik, hogy nem megyek el megint... :) De mondjuk az volt a legjobb, hogy azok a gyerekek is jöttek, akik nem hozzámtartoznak, és így ez a lelkemnek ez jól esett. Aztán végül is magamnak elvoltam ott, csináltam a dolgaim stb stb. Tanulás közben meg annyit röhögtünk a gyerekekkel. A kis hülyék felhozták a világvégét és arról beszélgettünk. Mennyi baromságot mondtak ezek, csupán azért mert valamelyik most látta a 2012 filmet. Aztán feljöttek a jóslások... Az igaz-e? Hát... na itt jöttek megint mindennel, szóval tanulás a kanyarban sem volt. Aztán már odáig fajult a jóslás, hogy azt mondták, hogy nekem ha lesz gyerekem, akkor tuti hogy fiúlesz, és mindennap viszem majd magammal a suliba (mert otthon ugye nem lehet egyedül), és majd ők fogják megtanítani játszani... :D Kis lükék... Az egyik osztály tegnap tartotta az anyák napi ünnepségét és hoztak nekem virágot, mivel beteg voltam és így nem tudtak meghívni... :) Aranyos volt tőlük, szép virágot kaptam. Kaja után meg a hülyeségük folytatódott az udvaron. Olyan dolgok derültek ki, hogy én csak pislogtam és lestem. Az egyik lányom az egyik fiúval hátul szoktak "puszilkodni", de nem sima puszi, mert már szájra is adtak... Aha és a tanító néni reagáljon rá... :D Hát köszi srácok. Gondoltam ezt nem lehet majd fokozni, bár kár volt ilyet feltételezni is, mert ők mindenen túl tesznek. Meglátták a hennát a lábamon és kérdezték, hogy ez még mindig az a régi? Mondom persze, mert ez igazi... Ez nem az tuti. Mondom de igazi. Erre a kissrácom reagált: "Tudod tanító néni mi az igazi?.... /nagy csend, mondom ajaj mi jöhet most/ Hát a fütyim!" Hát ezt is köszönöm, mert nem tudtam köpni-nyelni sem. Feldobták a labdát, tessék tanító néni reagálj rá. De hogy reagáljam le? Akárhonnan nézzük, igaza van... :D De azért nagy beszólás volt. Aztán hazafelé szenvedtem, mert a fogam megint el kezdett fájni és nem is gyengén. Minden bajom volt tőle, mire hazaértem, addigra meg már a hasam is görcsölt. Az a sok hülye stressz. :( De most mit csináljak? Mikor itthon voltam akkor is ez volt... A legnagyobb probléma most az, hogy azt éreztem ma, mint aki beleunt ebbe az egészbe. Azt éreztem, hogy nekem elég volt ebből... Tudom, hogy ez nem jó jel, de majd elmúlik pár nap múlva (vagy sem). Szóval ez a nap... Hétfő van...