Nem is kicsit. Kb. hajnali 3 körül arra riadtam, hogy azt álmodtam, hogy kora hajnalban kellett volna mennem melózni, de délelőtt fél 11 után ébredtem fel és akkor már ott volt helyettem egy szőke csaj dolgozni (aki nem a kiscsajra hasonlított, hanem az Ő barátnőjére...) és nem szépen elzavartak. Gyorsan szembesítettem magam azzal, hogy ez csak álom és még aludhatok. Igazából nem is nagyon mertem mélyen aludni, mert féltem, hogy majd tényleg elalszok, de tudtam, hogy a telóm úgyis ébreszteni fog. Ébresztett is. Esély se volt arra, hogy elaludjak. Elkészültem és mehettem is. Tudtam, hogy semmi jó nem vár rám, de hogy ennyire... Mikor megérkeztem, akkor szembesültem azzal, hogy kész káosz lesz a napom. Mondták, hogy kapunk segítséget, szóval gondoltam, hogy majd megúszom a nehezebb részét, de amikor elhangzott, hogy Ő jön... Örültem is neki, meg hát... Jobban örültem volna egy olyan embernek, aki a pultba tud lenni :D de így is tökéletes volt. Nem kicsit dobbant meg a szivem. :) A következő mondattól meg mégjobban, ugyanis azt csiripelték a madarak, hogy összeveszett a barátnőjével. Persze nem szép dolog ilyennek örülni, de ez így csak jobb :P Aztán belefeledkeztem a hajnali rohamba, ami nem egyszerű. Egyszerűen borzalmas, nem tudnám mindig ezt csinálni. Aztán az állandó meló, meló, meló. Amikor "csak" pakolok, akkor én ebből semmit sem látok, mert mindig úton vagyok és így átélni... nem egyszerű dolog. De a végére már belejöttem. Röhögtem pár dolgon. :D A szokásos hülye emberek jöttek a szokásos hülyeségeikkel. "Ne kösd be nagyon a zacskót, mert gyengék az idegeim." Aztán mindig volt mit csinálni. Persze jöttek a piszkálódások is, amik lássuk be hogy jól estek :P de volt benne bántó dolog is, de túlélhető. Poénkodtam Karcsival, az új haverommal is. Ő írta a kressz könyvet. A kérdése meg az volt, hogy "Ő a buszsofőr?" Hmm ennyire emlékezett, hogy kivel beszéltem? Aztán picit érzékenyen érintett mikor elment, de nincs mit csinálni. Aztán jött a kis főnök, hogy eladja nekem a csávót. Mondtam, hogy csóró vagyok :D de mondta, hogy én ingyen is megkapom. Mondom oké... :D Aztán a következő pillanatban már nem így hangzott ez el, hanem hogy én el lettem adva neki. Mondom mi van???? És akkor ilyen szöveggel, hogy vázolták a szingli csajokat nekik, vagyis akik itt melóznak. Ugye kettő van. A kiscsaj nem kell neki, de rajtam elgondolkozik. Hoppá... :D már ez is valami. Oké oké kinek nem esne ez jól??? Aztán valahogy feljött az, hogy nálam alszik, de tényleg nem tudom hogyan. Nem lenne rossz ez tény. :D Egy poénnak ez is jó volt. :D Aztán meg lett híva holnapra a bográcsozásra, de nem igazán mondott igent. Aztán a kis főnök mondta, hogy van rá esély, hogy megjelenik, de tuti nem szerintem, mert nem olyan. Aztán egy kis pakolás és jött a zárás és jöhettem haza. Annyira rossz volt, mert nem volt itthon senki. :S 
Kicsit lazultam és egyszer csak azt hallottam, hogy valami nagyon pattog. Azt már lehetett hallani, hogy jön a vihar, meg szemetelt az eső, de nem tudtam mi lehet ez. Kinéztem és először nagyon apró jég esett. Aztán borsó nagyságú, majd nagyobb. Én soha nem láttam még ekkorát, de tényleg. Olyan félelmetes volt, ahogy a terasz tetőn kopogott. Azt hittem beszakítja, mert nem 1 percig esett, hanem minimum 20 percig. A kertben mindennek adott. :S Ráadásul összevissza esett, nem egy helyről, vagyis egy irányból. Annyira összevissza, hogy a redőnyöket teljesen le kellett eresztenem és még úgy is nagyon gáz volt... Hihetetlen, hogy mik vannak. Persze inkább a dörgéstől vagyok beszarva. Nem tagadom, mert félek, pedig mindig azt mondják, hogy a dörgéstől már nem kell félni, a villám bánt. :D Mindig azt mondom, hogy ha villámlik, akkor nem megyek sehová, mert félek, hogy a seggembe csap. :D
Aztán szép lassan alvonult, persze a képeket feltettem gépre, hogy legyen bizonyítékom, hogy mit is éltem át itthon egyedül. :D Kb. fél óra kellett ahhoz, hogy a következő ideérjen. Na itt meg a felhő volt nagyon félelmetes. Mint a horror filmekben... Olyan ijesztő és fekete volt, na meg érdekes. Tényleg szép a természet, csupán a következmények nem azok... De mire ez ideért, addigra már nem voltam egyedül itthon. Hazajött anyum, majd neki fogtam a süti készítésének holnapra. Csak egy kekszes-tejfölöset dobtam össze, mert nem is volt erőm máshoz, csak hogy mégis vigyünk már valamit. (Nem mintha emellett nem vinnénk mást.) Nem rég meg kitalálták, hogy jó lenne ha beugranánk a Tescoba csirkemellért. Jó menjünk. Nem rajongtam érte, de tesómmal elugrottunk, persze tök fölösleges út volt, mert semmit nem kaptunk, ami kellett volna. Sőőőt baromi sok ember volt. Aztán egy pillanatra azt hittem, hogy Őt látom... Végül is lehetséges volt, de ki tudja. Nem néztem jobban meg. Hazafelé jövet tesóm megengedte, hogy vezethessek. Első alkalom... Na jó a második, de az első is a patak parton volt és elment a kedvem tőle. Most tesóm tök türelmesen magyarázott. De nagy nehezen sikerült elindulnom. Aztán hiphop ott termett mögöttem egy busz, ami hatalmasnak tűnt és visítoztam, hogy miért nem előz már meg... Kiderült, hogy azért, mert mögötte még 3 autó van. Azért jó érzés volt, hogy nem estem pánikba, hogy most mi lesz, hanem az út szélén cammogtam. :D Hát épp hogy mentem, de ez is gyors volt nekem. :D Tök kedves tesóm van. Azért kicsit mentem és remélem, hogy majd fog még vinni, mert változatlanul nem akarok úgy a kocsiba ülni, hogy nem értek semmit hozzá. Itthon meg már végre pihi...
Utolsó kommentek