Tegnap: Tegnap valahogy nem vitt rá ismételten a lélek, hogy írjak, pedig jobban le tudtam volna írni a dolgokat, mint ma. Szokás szerint szar napom volt. Olyan semmi sem jött össze nap. Reggel a szokás szerinti készülődés, elkészülés. Aztán gyorsan átszaladtam a boltba, de a fele cuccot elfelejtettem megvenni, de már nem strapáltam magam, hogy visszamegyek. Nagy nehezen összeszedtem a cuccaim és indulhattam melózni. Félúton bementem a két elrakatott felsőmért. Az egyik egy pánt nélküli, fehér alapon fekete minták. Olyan kis elegáns felső. Mikor megláttam, rögtön az esküvő jutott eszembe, hogy ez milyen jól fogakkor jönni. Pedig rohadtul nincs kedvem hozzá, de egyre közelebb van. Szóval ebbe a felsőbe rögtön beleszerettem.A másik fekete, nagy csatos, cickó kidobós. Először rohadtul nem tetszett ez a felső. Annyi színbe felpróbáltam, meg tök riasztott ez a csat, nem akartam ezt a felsőt. Aztán csak sikerült rávenniük, hogy a feketét felpróbáljam. Mikor rajtam volt, akkor már le se akartam venni. Baromira megtetszett magamon. El se tudtam volna képzelni, aztán tessék az lett a vége, hogy hazahoztam. De amúgy is tök jó, mert kicsit tunikás, elől hosszabb, takarja majd a pocakom is. Ezután mehettem melózni. Az eső miatt sikerült beszorulnunk megint a négy fal közé. Ezt már baromira utálom. Hiába kezdtük el előbb a tanulást, nem végeztünk előbb. Annyit kellett fegyelmeznem, hogy egyre inkább ez volt és nem a tanulás. Ilyenkor meg már pláne nem lehet mit kezdeni a kölykökkel. Először is azért, mert esik az eső, be vannak zárva egész nap, aztán meg itt az évvége is. Már úgy éreztem magam, mint egy diliházban. Tiszta nem rendesek amúgy. Már úgy vártam, hogy vége legyen a délutánnak. Nagy nehezen eljött az az idő is. Gondoltam, hogy majd időben hazaérek. Persze... ekkor jött az üzi, hogy félúton lerobbant a buszunk és majd jön valamikor. A maradék életkedvem is elment ekkor. Mivel volt bent kollega, így beszélgettünk. Feljött a srác is. Mondta, hogy nem kellene feladnom, mert az tényleg nem én lennék. Igazából én ennek semmi értelmét nem látom, szóval így értelmetlen na. :( Aztán így jobban telt az idő, nem tűnt olyan soknak. Ennek ellenére nagy nehezen hazajutottam. Itthon már vártak nagyanyámék, jöttek névnapot köszönteni. Kaptam szép virágot, de nem úgy reagáltam le, ahogy kellett volna. Feszült voltam és nem tudtam minek örülni na. Majd gyorsan kiugrottunk a varrónőhöz, akinél már baromi régen ott voltak a farmerjaim, meg a melegítőm, hogy megcsinálja. Már tegnap reggel felhívtam, hogy mi újság, mert kellenének a ruhák. Este egy farmer kivételével mindet elhozhattam. Ez is milyen már... Én nem vállalok el őgy semmit, ha nem tudom megcsinálni bizonyos időn belül. Nála meg már több mint egy hónapja ott voltak. A lényeg az, hogy már majdnem mind nálam van. Aztán azt hittem, hogy a napom már nem lesz szarabb. Hát tévedtem. Anyám simán közölte velem, hogy nem kellene édességet ennem, mikor el mertem venni egy sütit. Mérgemben visszatettem és otthagytam a francba őt, hogy legyen boldog vele. Nem azzal van a gond, amit mondott, hanem azzal, ahogy mondta. Mintha én csak azon élnék. Pedig rohadtul nem eszek már sokat, csomót fogytam, nem eszek szinte semmi édességet, erre tessék... Pedig Ő... Ő minden este megeszi a jégkrém adagját, a pattogatott kukoricáját meg az édességét. Kurva szarul esett, de mindegy. Legyen boldog vele, majd veszek magamnak, ha megkívánom. Szóval így estére tényleg szar lett a napom. Ja azt meg majdnem kihagytam, hogy a kollegáim is olyan izék. Jönnek oda a kolleganőhöz, hogy csütörtökön lesz előadás az alsósoknak és hogy arra mehetne ő is, én majd összevonok. Lesek rá, hogy én? Én is alsós vagyok, de ebből lejött az, hogy engem rohadtul nem kívánnak ott látni. Csak nem tudom, hogy melyik nem normális vállalná azt, hogy egész délután több mint 40 gyerekkel van összezárva. Senki nem akar délután dolgozni, szóval nem értem, hogy akkor miért minket kell csesztetni. Nekem meg nincs mit tennem, megint vonhatom össze az egészet. Már kezdemazt érezni, hogy én vagyok az ilyen mindenes szar, aki mindenre jó. Persze engem senki nem kérdezett meg, mert miért is tették volna? Talán engem is érdekelt volna... Mindegy, már túl tettem magam ezen... Az esti mozgás meg elmaradt, mert szakad az eső.
Ma: a szokásosnál tovább lustálkodtam reggel. Így nem is volt időm a pihire reggel, ahnem összeszedtem magam és a holmim és pattantam is le itthonról. Nem is volt baj, mert így esély se volt arra, hogy mégtöbb feszültséggel induljak el melózni. Szerintem senkinek sem kell azt bemutatni, hogy milyen az, ha már kora reggel elcseszik az ember napját. Ezt megint anyámnak köszönhettem. Egyszerűen nem normális viselkedés, amit ő csinál. Szerintem. Reggel csukott ajtónál próbálok öltözni, kivágja az ajtót, magyaráz, szólok neki, hogy szeretnék öltözni, mert egy szál semmiben vagyok, erre ott áll az ajtóban és magyaráz, magyaráz és magyaráz, nekem felmegy a pumpa, hogy legalább felöltözni hagyjon már, de magyaráz tovább, mint az értetlenek, én szólok neki hogy most már tényleg hagyjon felöltözni és nagy nehezen felfogja, vagyis bepukkad. Komolyan nem hiszem el, hogy ez is mire volt jó. Mintha kis izé lennék, hogy ellenőrizni kell, vagy meg kell lesni, hogy milyen bugyit veszek fel vagy ilyesmi. De végül kiderült, hogy ez az egész azért volt, mert azt akarta, hogy egy 10ezrest váltsak fel neki, de mivel bepukkadt így a boltban megoldotta. Nem hiszem, hogy ez normális viselkedés. És még én érzem hülyének magam, mert az a szitu volt, hogy hogy merészelek én felöltözni, mikor ő beszél nekem. Hát sorry, hogy ruhát merek felvenni. Hihetetlen... Ezután nem is nagyon kommunikáltunk, ami nem is volt baj. Még reggel az sms-t is megkaptam, hogy utalták a fizut, így gyorsan értekeztünk a kolleganővel, hogy megyünk turizni. Még előtte gyorsan elugrottam az állatkereskedésbe víztisztítót venni a halacskáknak, majd belevetettük magunkat a ruhákba. Először semmi kedvem nem volt hozzá, meg kezdtem megunni is, mert nem találtam semmi értelmeset. Ilyenkor meg azért elég rossz, mert mindig ráakadunk valamire. Már a vége felé jártunk, mikor ráakadtam egy zsír új, kék Marks & Spencer-es nyakba akasztós felsőre. Ahogy megláttam az árát, hát hülye lettem volna ott hagyni. 16 euró... Nem nagyon költök ennyi pénzt egy felsőre, csak ha nagyon muszáj. Gyorsan bekerült a kosaramba, majd épp akkor megpillantottam a lilás, szintén nyakba akasztós felsőt. Nem is hittem a szememnek. Gyorsan leszedtem és fizettem. Aztán meg a fülemnek nem akartam hinni. Kemény 680 forintot fizettem a két felsőért. Nem is igazán értettem, hogy miért. Ez csak jó, csak az öreg nőnél mindig sokkal többet szoktunk fizetni. Na meg igazából próba nélkül hoztam el a két felsőt, de itthon ez volt az első, és jó lett mind a kettő. Pont jó. Ezután go melózni. Bent pár ember felköszöntött névnapomra. Nem szép dolog ezt mondani, de több embertől vártam, de én már ezt megszoktam, hisz a saját családom nem tette ezt meg. :) Szóval nem csinálok ebből problémát. Bár mondták többen, hogy sorry, de elfelejtették, de na, nem izgat.Végre délután kijutottunk az udvarra, így azt hittem, hogy majd így oké lesz minden. Addig az is volt, amíg be nem mentünk tanulni. Egyszerűen nem bírják elviselni egymást a kölykök. Folyamatosan csesztetik egymást, bántják egymást. Délutánra megint sikerült kiakadnom. Már én érzem szarul magam, mert nem tudunk mit kezdeni velük. Olyan értetlenek. A lábukat majdnem hogy az asztalra teszik, dobáljáka kaját... Mintha fogyatékosokkal lennék körülvéve, pedig állítólag ez egynormális iskola. Ilyenkor ezt kétlem. :( Már vártam, hogy ma is jöhessek haza. A mozgás ma is elmaradt. Egyedül nem volt kedvem menni, így gyorsan megfürödtem és bebújtam az ágyba. Nem szoktam ilyen korán, de most jól esik...
Utolsó kommentek