Kismaci86 mindennapjai...

Bizony bizony egy hős vagyok. Vagyis annak tartom magam. :D Na de az elejéről... Reggel kelhettem, mert ugye az utolsó olyan nap volt, amikor jöttek a gyerekek suliba. Úgy mint a múlt héten, ennek se volt túl sok értelme. 3 órán keresztül csak játszottak és játszottak. Persze az is érdekes volt, hogy hogyan fognak a nagyoknak akadálypályát csinálni, mert olyan felhő jött, hogy elkerülhetetelen volt az eső. Így is lett. Nem esett... szakadt... nem is akárhogy. Belegondoltam, hogy vajon mi lesz így velem, még hazajutok, ugyanis egy kis szoknyában meg egy kis felsőben indultam útnak ma, hiszem 30 fokot mondtak mára. Nem is volt hideg, csak baromira nem élvezetes az esőben szaladgálni. Mire elindultunk hazafelé, addigra elállt és elázás nélkül beértem az autós suliba. Ma csak 1 órát voltam ott, de elég is volt. (Elég jó teszteket töltöttem ki: 71 pont, 67 pont, 75 pont, 72 pont, 69 pont, 72 pont, 72 pont- Ez azért már jó.) Röpke egy óra után pedig elindultam hazafelé. Épp hogy elindultam, leszakad az ég, de szó szerint. Baromira félek mikor dörög az ég, de most nem csak úgy dörgött, hanem zengett minden, nem kicsit... nagyon. Azért is vagyok hős, mert egyedül végigmentem a buszmegállóig, igaz, hogy siettem amennyire csak bírtam, de végigmentem. Soha nem merészkedek ki ilyenkor, de most a busz miatt is menni kellett. Nagyon büszke voltam/vagyok magamra, bár egész úton azon filóztam, hogy mi lesz velem ha belémcsap a villám, mert ezért rettegek állandóan ha dörög. Bár azt mondják, hogy nem kell félni a dörgéstől, de na. Olyanokat villámlott, hogy én ilyeneket nem is láttam még. Nem egy le is csapott a városban, vagy közvetlenül a város szélén, ezt nem tudom, mindenesetre olyan dörgések voltak, mintha mellettem lettek volna és a házak is beleremegnének. Emellett a másik akadály az eső volt. A főúttól nem messze van a járda, szinte mellette. Hát úgy szakad az eső, hogy a mellettem haladó autókat nem láttam. Az esernyőt is alig bírtam tartani, az eső vert mindenhonnan. Itt azért örültem, hogy szandálban voltam, mert ami bement, az ki is jött onnan hamar és nem kellett itthon cipőt szárítanom. :D Persze szarrá áztam, de az a lényeg, hogy túléltem és bátor voltam. Hős vagyok. :P Aztán délután itthon még gyakoroltam a kresszt, meg vártam tesómat. Sikeres leérettségizett ma, de a eredményeket szerdán tudjuk meg. Vele még elmentünk késő délután a Tescoba bicikli kereket nézni, hogy majd megyünk együtt bicajozni a tegnapi incidens után, de nem lett jó a gumi, így ma elmaradt. Láttam azokat a majmokat menni, de ma már nem is szóltak. Lehet, hogy megharagudtak, de leszarom. A 10 perc nálam nem fél óra... sőőőt még több. Ma gondolkoztam ezen picit és lehet, hoyg épp erre ment ki a játék, hogy kopjak le és ezért volt a késés, ami nem először fordult elő. De inkább csak ennyire parasztok, mert mást nem tudok erre mondani. Így este meg jól esik a pihenés...