Kismaci86 mindennapjai...

Igen ez már ma elhangzott. Először is vezetés közben, aztán meg itthon magamban. Nagyon elegem lett mindenből megint. Van aki élvezi az állandó csesztetéseket. Ez szerintem már betegség. Nem hiszem el, hogy ez normális viselkedés, mégha az anyámról is van szó. Úgy irigylem azokat, akik "jóba" vannak az anyjukkal. Itt soha nem volt anya-lánya kapcsolat, nem is lesz.Hozzászoktam, mégis rossz ez így. Szólni meg nem lehet, mert akkor meg jobban gázos lesz a szitu... Na mindegy... A mai napról. Nem volt energiám felkelni, mikor kellett volna, így picit tovább aludtam, a következménye az lett, hogy kapkodhattam az elkészüléssel. Persze nagyanyám is beállított, de mondtam neki, hogy én nem tudok vele foglalkozni most. Végül is lefoglalta magát. :D Aztán végre elindultam vezetni. Végre... Nem így mentem oda, hogy hú de sok kedvem van. Nem volt mese menni kellett. Jöttek a feladatok újra és újra. Valamiért nem vagyok 100%-os magamban. A 4 kötelező feladat úgy érzem, hogy megy. Vagyis ment, még a gyorsításos résznél ma túlcsúsztam. Pedig soha nem volt ilyen. :( Aztán a tolatás is... Tiszta káosz van a fejemben. Ráadásul a vizsga is délután lesz csak, addig meg annyit fogok még idegeskedni, hogy csak na. Ráadásul úgy néz ki, hogy én leszek az első. A srác meg utánam. Az oktató azt mondta, hogy a srácnak nem fog sikerülni, meg azt, hogy nagyon fogja sajnálni, ha nekem nem sikerülne. Tiszta stresszes vagyok már a vizsga miatt. Hazafelé benyomtam egy 3 gombócos fagyit. Olyan jól esett ebbe a nagy melegben. Nem valami kellemes emellé még az itthoni feszültség is. Olyan furcsa, hogy ha nem vagyok itthon, akkor baromira nem vagyok éhes, de ha hazajövök, akkor meg állandóan ehetnékem van. Vajon miért lehet ez? Szóval ettem itthon és magamba préseltem azt a kefírt. Immel-ámmal sikerült megint magambatuszkolni. Aztán ugye hazajött anyám... A pattogása... A körmössel is sikerült egyeztetni, mert holnap délután lesz a vizsga és végül is délelőtt megcsinálja nekem. Már várom nagyon, mert hiányzik... Este még a szokásos hasprés és a megérdemelt pihi.