Valahogy baromira azt hittem, hogy legalább lesz "pár" nap, amikor nyugalom lesz, hogy a kölykök otthon kitombolták magukat, de nem... Miért is lenne így? Így estére úgy érzem magam, mint egy mosott rongy. És ez még csak a második nap... Pff mi lesz itt még később? Még belegondolni is rossz... De hát be kell látni, hogy ezek a mai gyerekek nem igazán fognak változni. Komolyan ilyenkor örülök, hogy tanítani nem tanítottam aznap, mert akkor mégjobban ki lennék bukva. De nem csak érzem azt, hogy mintha a falnka beszélnék, mert olyanok ezek, mert a fal se reagál rá... Eszméletlen... Persze az egyik dolog az, hogy a kiscsaj (akiben tuti van cigányvér), simán minden ok nélkül neki megy a másiknak, de olyan szinten, hogy szerencsétlennek már úgy szaggata a haját, hogy csak na. Ezek után persze még ő van felháborodva... Röhejes... Mikor közlöm, hogy adja ide az ellenőrzőjét még ismételten ő van felháborodva, és simán fogja a cuccait és összepakol és csak les rám. Ne ez az egyik olyan dolog, amire pöccenek... Mivel már a jogaikkal tisztában vannak, nem lehet a táskámba nyúlni stb stb... A tanító néni szépen fogja oszt kiborít mindent. Nem nyúltam a táskájába... A kis szemtelennek nehogy már jó legyen. Áááá de még most is felidegesítettem magam ezen. Aztán ezután olyan kuss lett hirtelen, hogy senki nem tudta, hogy levegőt merjen-e venni, de rajta meg látszott, hogy van még energia benne és szemrebbenés nélkül mondaná még. Na nekem se kellett több, közöltem vele, hogy a következő megszólalásánál megy az igazgatóhoz... Na mármost ezek a kicsik baromira félnek az igazgatótól... Még ez a szerencsém, hogy ő a mumus és ijesztegetni lehet vele őket :D Na persze, hogy nehogy ennyivel zárjam le a sulis napo... Eljövetkor simán 4 ember közölte velem, hogy adjak nekik fejenként 1-1 milliót és megjavulnak, mert nekem a fizetésemből futja... Na erre is szépen bepöccentem, hogy alapból hogy jön ő ilyenhez... Meg felvilágosítottam őket, hogy ha egy kicsit is többet kapnék máshol, nem biztos hogy itt szenvednék velük... Erre ilyenkor azt tudom mondani, hogy rohadt kis szemetek... És egész délutántól majd szétrobban a fejem, egyszerűen nem múlik el semmitől, persze még társul hozzá az idegesség... És várom, hogy múljon el... Emellett megint az a kibaszott álom is... Csak tudnám, hogy ki és mit akar ezzel, mert baromira unom, hogy mindig ugyanazt álmodom és nem tudom már hovatenni. NEM TUDOM MEGFEJTENI NA...
Második nap...
2010.01.05. 20:32 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr991649916
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek