Reggeli ébresztésem ma abból állt, hogy fél 8-kor rezgett a telefon... 20-as szám... Felveszem, erre fogja és leteszi. Gondoltam magamban minden szépet, na meg ha valamit akar akkor majd hív újra. Gyorsan neten utánanéztem, és kiderült, hogy anyum mankatársa. Mi a francokat akar ez reggel? Aztán megint hívott, és kiderült, hogy az Avon-t akarja. De könyörgöm ilyenkor??? Mondta, hogy eljönne érte... Hmm oké, de én mondtam, hogy mivel felébresztett, így legalább arra adjon időt, hogy felöltözök. :D Jött is érte, elvitte, én meg tök morcos voltam utána, mert baromira utálom, mikor így ébresztenek fel. :S Aztán összeszedtem mindenem, és várakoztam, mert így előbb kellett felkelnem. :S Nézegettem a halacskáim és az egyiken azt vettem észre, hogy olyan mintha mindenhez dörgölözne. Gyorsan utána is néztem a neten, és elvileg ez lehet betegség, de a többi jel nincs meg... Nem tudom, hogy csak játékból csinálta, vagy komolyan van valami baja. Emellett a Dávid rákocskámat tegnap este megzavartam, mert tényleg nem jött elő a titanicjából. Hát nagy nehezen sikerült megnéznem, és láttam, hogy petés. Gondoltam, hogy ezért bújkál, de így már biztos. Mondjuk ott van bent a legjobb helye. Remélem ő nem fogja megenni őket. :) Még meló előtt elmentem turizni. Sikerült egy zsír új felsőt túrnom megint, meg egy övet is. Hihetetlen miket dobálnak ki. :) Mondjuk ki is kell fogni a jó cuccokat. Aztán jött a meló... Szokás szerint esett az eső, bent ment a tombolás, nekünk a kiakadás. Én már nehezen viselem ezt a bezártságot, hát még ők... Szokás szerint jött a bunkózás, a visszabeszélés. Megfogadtam, hogy megpróbálom elereszteni ezt a fülem mellett, hátha észreveszik magukat, de egyszerűen nem ment. Baromira bántja a fülem, ha valaki csúnyán beszél, főleg a társaival. A másik meg az, hogy az egyik gyerek ma folyamatosan piszkálta a többieket. Mindig kitalált valamit, hogy ráfigyeljenek. Feltünési viszketekség... Mikor rászóltam, akkor meg egyszerűen közölte, hogy tök mindegy ha beírást is adok neki, mert ő holnaptól úgyse jön többet... Ebben a vicc az, hogy csak nekünk lenne jó, ha nem bontaná a rendet... Mondjuk tegnap jött érte az anyja, mondtam neki, hogy viselkedik a kicsi fia, de ismét nem várt reakciót kaptam a szülőtől. Csak lesett rám, semmi reagálás, de persze tudtam, hogy akkor erről is ennyit, mit várok ezek után a gyerektől? Csakis a szülőket tudom hibáztatni, de ők persze bennünk keresik a problémát, hogy nem tudunk hogy bánni a hülye kölykeikkel... Szép lassan eltelt a nap, hazafelé meg még a nap is kisütött. Talán holnaptól már jó időnk lesz...
Még mindig a folytatás...
2010.04.14. 20:24 | Kismaci86 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kismaci86.blog.hu/api/trackback/id/tr41921703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek