Kismaci86 mindennapjai...

"De az életetek során eleshettek néha így... Fekészültetek? Helló! :) Tehát mit csinálsz, amikor elesel? Felállsz! És mindenki fel tud állni, mert a lábait épp nem másra használja... És addig nem megy sehova... De elmondom, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor elesel, és úgy érzed, hogy nem vagy elég erős, hogy újra felállj. Szerinted van még remény? Mert azt mondom, hogy én most itt vagyok, arccal lefelé, és se karom, se lábam nincs. Elvileg lehetetlennek kellene lennie, hogy fölálljak innen. De nem az! Érted? MEgpróbálok felállni innen százszor is, és ha századszorra sem sikerül... ha nem sikerül és feladom, akkor szerinted fel fogok állni? Nem! De ha nem sikerül, akkor megpróbálom újra, és újra, és újra... De szeretném ha tudnátok, hogy az még nem a vége... Az a fontos, hogy hogyan fejezed be... Te erős leszel a végén? És tudom, hogy meg fogod találni az erőt, hogy újra felállj. Mint én..."
(Nick Vujicic)
 

Én Kismaci86 fogadom, hogy... Vajon kell az embernek bármit is megfogadnia? Vajon szükségünk van erre? Vajon van értelme? Vajon vajon vajon... Fogadjunk, aztán max 2 hónap múlva úgyis borul minden, mert a sors mindent röpke pillanatok alatt megváltoztat mindent :) Szóval újra kérdezem: Vajon van értelme? :D
Tavaly... Hmmm igen tavaly ilyenkor azzal az emberrel voltam, akiről nem gondoltam, hogy életem egyik nagy tanulsága lesz. Mára megtanultam, hogy nagyon vigyázni kell mindenkivel... Gondolkoztam azon, hogy vajon fogadjak-e meg valamit? Szerintem nem kell. Elég ha ezentúl is felállok bármilyen kudarc után és a legeslegfontosabb, hogy az álmaimért harcolnom kell és soha nem szabad feladni. "Amit nagyon akarsz, azt megkaphatod!" Igen hiszek ebben, és remélem a 2010-es év így fog eltelni... Siker... boldogság...

Eljött hát a az év vége,
pezsgős üveg kézbevéve,
csak sok szerencsét kívánok,
majdutána tovább állok,
úgyis tudtad hogy ezt írom,
de gondoltam azért megírom!!!
B.U.É.K!!!

Új út vár, ma új útra indulunk,
Minket hív, szólít új holnapunk.
Együtt kezdjük el most az új időt,
S együtt álmodunk ma szebb jövőt.

Érezd, a gondolat és a fény,
Veled velem új remény.
Bennünk az új világ,
Érezd!

Teremtő erő, tudásunk, hitünk,
Egymásért és egymásban hiszünk.
Új hajnal köszönt, új korszak jön el,
Minden válasz ma bennünk felel.

Érezd, a gondolat és a fény,
Veled velem új remény.
Bennünk az új világ,
Érezd!

Érezd, a gondolat és a fény,
Veled velem új remény.
Bennünk a vágy, bennünk a bizalom,
A boldogságért új utakon.

Érezd! Érezd!

"Ha nincs párod, akkor ma találkozhatsz egy „jelentkezővel”. Ne legyenek nagy elvárásaid! Hagyd, hogy a dolgok maguktól alakuljanak!"
Ennél jobban nem is lehetnék türelmesebb, mint ma :) Azt hiszem évem egyik legszebb napja a mai... Vajon miért? Azért, mert hajnali 5-től melóztam majdnem 4-ig? Vagy mert az utolsó nap is melóztam a pihenés helyett? Egyáltalán nem okozott ez nagy gondott. Na jó a reggeli kelés igen. Már hajnali fél 3-kor felébredtem és egyszerűen nem tudtam aludni, már tv-t is néztem, de valamiért mostanában nem megy... Aztán kicsit sikerült aludnom 4-ig, de nem siekrült akkor felébrednem :D Kicsit később erőt vettem magamon és elkészültem, persze időben nem értem ma oda. Aztán gondoltam, hogy majd jön a reggeli hajtás, de végül is nem volt nagy. Már már az is megfordult a fejemben, hogy tök fölösleges volt felkelni, és akkor jött ő :) Olyan, mint aki fényt hoz a sötétségben :) Hiányzott, pedig nem rég váltunk el... Azt hiszem ennyit nem beszélgettünk még, mint ma... Valahogy minden jött magától. Még a kis rákjaim is megmutattam neki képen, ami láthatóan tetszett is neki, és innen újabb téma indult, aztán jött a lelépés, "de jövök még" szöveg... És igen jött is még, nem is egyszer :P Persze mondta, hogy jön és ismét megkaptam azt, hogy nem hagyná ki hogy ne lásson... :) Kis édes :) Kicsi szivem csücske :P :) Aztán hirtelen az orron alá dugta egyszer a telóját, hogy "ez a te számod?" Aham enyém :) és a mosolya... olyan kis édeske :P De van olyan érzésem, hogy ha nem is ma, de éjjel vagy hajnalban kapok tőle egy sms-t :) Vagyis bízok benne, hogy eszébejutok. Bár mondta, hogy nem megy bulizni, persze az én első reakció az volt, hogy "édes kettes?"... Kis gondolkozás után rávágta, hogy nem... "édes ötös..." Aztán kérdeztem tőle, hogy hisz-e az álmokban. Végül is a lényege az volt, hogy igen, volt már ami bejött... "Veled álmodtam..." Persze nem árultam el, hogy mit, de láthatóan izgatta őt a dolog, de mivel én is hiszek benne, így nem árultam el semmit :P Ki tudja... hátha még bejön egyszer :) Lehet hülyén hangzik, de ebben az évben ez volt az egyik legjobb napom :) És ezt neki köszönhetem :)
Aztán a mai nap folyamán is megtanultam, hogy rengetek hülye ember van. Azt se tudtam pl, hogy lenéző ha valaki nem pálinkát iszik, hanem vizet öreg létére :D De a nap poénja az, hogy a zsömlék mellett nem lehet észrevenni egy kulcsot. :D:D:D Jézusom mennyi pihent agyú ember van :D Honnan jönnek ezek? :D De elmondhatom, hogy nekem sokkal nyugisabb napom volt így ma, mint karácsonykor...

Az... mi másnak tudható ez be? Már második hete van az, hogy kb fél óránként felébredek, nem tudok aludni, folyamatosan forgolódok és olyan érzésem van, hogy valaki nem hagy aludni. Ennek ellenére sokszor tök fittnek érzem magam reggel, még napközben is, de este baromi hamar elálmosodok és el is alszom. Na akkor vajon ez mi???
Ma délután mehetek megint melózni, de épp nem rég gondolkoztam azon, hogy jobb is, mert valahogy nincs kedvem az itthoni morgást hallgatni állandóan. Mindnig van valami, de ha szólok, akkor nem tetszik. Remélem ez lesz holnap este is, meg majd az első nap is... Hogy is lenne másképp... Pff már előre látom, hogy milyen jó évem lesz így...

Jaj a mosolya... Hát szerintem már magában ez bárkit a padlóra tudna tenni :) Na jó egy kis hátsószándéknak is mondhatjuk, hogy azért mentem pont akkor pont oda, hogy láthassam... bár már úgy számoltam, hogy nem lesz ott. De mégis... Olyan helyes :(  meg olyan jó pasi :) De ahogy megláttam rögtön elillant minden rossz... Meghalok attól, ahogy mosolyogni tud... Valami nem volt oké vele. Látszott rajta, de nem kérdeztem rá, lehet mert bunkó vagyok? Nem... hanem mert elolvadok tőle :S Aztán az utcán is inetegtett :) ááááá :( Őt akarom :(

Álmok... álmok... most már komolyan kezdem elhinni, hogy az álmok azért vannak, hogy segítsenek nekem. Tarthat bárki bármilyen hülyének. Igenis van valami alapja... Most, hogy megint döntésképtelen vagyok, ekkor jönnek ezek az álmok. És igen megint vele álmodtam. Nem hiszem, hogy ez a véletlen szüleménye lehet. Valahogy hihetetlen. Az is tény, hogy csak azokkal álmodok, akik közel állnak hozzám. Megint vele álmodtam és megint olyan szép volt minden. Megint... Erre mondják, hogy szép dolog álmodozni, de ha most megfutamodnék, akkor az nem én lennék. Persze a tisztázás dolga megint az én kezemben van, de nem merek lépni, mert félek. Igen félek... Már annyiszor levezettem magamban ezt az egészet, de nincs mit tenni... félek... Eközben leírhatatlan vonzalmat érzek... Csa a szitu megint az, hogy nem akarom saját magam megszivatni, mint legútóbb, de hát akkor is ki gondolta előre, hogy majd ez lesz belőle? Senki... Vagyis ő tudta, mert amilyen szemét ember, már előre tudta, hogy mikor mit csináljon és mit mondjon... Titokban róla álmodozom... de miért titokban? Mert baromira zavar, hogy ott a csaja... Nem kerülhetem örökké... Egyik percben így látom... A másikban úgy...
Szedd már össze magad végre és tenyél pontot az ügy végére, mert így saját magad szivatod... Őt akarod? Hát akkor hajrá...

Hát ez valami borzasztó... Én ilyen szart még soha életemben nem ettem. A Tesco-ban vettem, hogy "majd megkóstolom milyen", DE eszméletlen szar. Nincs mit fokozni ezen... Természetes anyag nem sok van benne :D de szerintem ezek még gyümölcsöt se láttak soha... Van olyan ember, aki ezt megbírja enni??? Blaaa blaaa...

Amíg hullanak a könnyek, addig nem értük el a fájdalom tetőpontját, csak ha majd újra mosolygunk, akkor válik a fájdalom legyőzhetetlenné és végtelenné.
(Pierre-Auguste Renoir)

Már hajnali 6-kor kipattant a szemem és nem is tudtam visszaaludni, pedig ma aztán lehetett volna. 7-ig feküdtem, tv-ztem, majd felkeltem és neki fogtam a sulis gyakorlóknak. Jöttek a kérdések, hogy még ilyenkor is dolgozol??? Hát ja... mikor nem? Aztán mehettünk a templomba... Persze előtte már megvolt a kellő morgás itthon, mert tesóm nem volt hajlandó felkelni, de persze megint én nyitottam ki a számat, hogy a francért kell könyörögni neki. Nem jön, nem jön. Kész. Nincs mit ezen fokozni. Én is csak azért mentem, mert ilyenkor szoktunk, semmi másért. Ezután itthon még folytattam a melót, majd megpróbáltam pihenni, de úgy igazából minden bajom volt. Nem is tudtam egyhelyben lenni sokáig. Emellé társult az egész napos pocsék idő... Mintha nem is december lenne, hanem a nyár közepe, mikor ilyen viharok vannak. Hihetetlen... Főleg mikor este elkezdett villámlani meg dörögni... Érdekes volt...

 Boldog Karit!

Már akinek boldog ez az ünnep... A szeretet ünnepe... Az... A szereteté... ÉS az hol van ugyan? Hmm? Mert én eddig nem tapasztaltam... Főleg ma nem... Mivel tegnap erőm se volt írni, így ma pótolom azt is...
Dec.23.: Ismét a korán kelés, ismét a fáradtság, amitől kellőképpen elfáradtam estére és tök hamar kidőltem ismét. Mostanában csak a szünetben van ez, hogy én már 9-kor azt se tudom, hogy mi történik körülöttem, mert alszok :D Már tegnap bolondok háza volt a boltban. Mindenki olyan volt, mint a veszett egér. De már kora reggelről. Pakoltunk, pakoltunk és pakoltunk. Még jó, hogy tök gyorsan ki tudjuk dobálni a cuccokat, mert így lehet haladni is. Az az igazság, hogy nem igazán szeretem a semmit tevést, mert akkor halálra unom magam. És egyszer csak megjelent Ő... Gondoltam én is tudom őt becézgetni: "Szia kicsi szivem!" Jött is rögtön a reagálás: "Mit mondtál?" "Azt, hogy szia kicsi szivem..." "Helyes:)" Hehehe :P Aztán pakoltunk tovább, és mikor a kis létrán álltam és pakolgattuk a kólákat felfelé, tök véletlenül fordultam hátra és ott állt mögöttem és tök arin nézett :) olyan kis zabálni való volt:) meg is simiztem a buksiját :D Aztán mielőtt ment el, még gyors utána, hogy hozzon anyámnak zöldárut, mert ennek is az utolsó percben kell kitalálnia mindent. Azt mondja oké oké... "Gyere hazaviszlek!" "De hát még van egy óra a melóból..." "Nem oda... haza hozzám..." Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, aztán mikor észhez tértem, megmondtam neki, hogy valószinűleg ennek egy-két ember nem örülne... De tényleg így van... Csak tudnám, hogy akkor most mi is van pl a barinőjével... Aztán go haza és itthon csináltunk sütit. Persze majdnem így néz ki a miénk is, de valahogy nekem ez nem ízlik. Valami nem oké benne... De hát egyszer ez is ehető :P Aztán go vissza melózni. Hát eszméletlen, hogy egyes vevők mit meg nem engednek maguknak. Azt hiszik, hogy ha már be vannak baszva, akkor ők az istenek... Hát nem... Tegnap is nem egyszer a lelkembe gázoltak úgy, hogy nekik ez tök poénos volt. Én nem tartottam annak, sőőőt ha nem a boltban lettem volna, akkor simán pofán verem mindet. Sok hülye komolyan... Aztán zárás előtt jött Ő... :) Jaj istenem de jó pasi még mindig... Persze most nem egyedül jött. Szerintem az a haverja lehetett, hozták az árut. Persze így semmi kommunikáció, bár én megpróbáltam... De mielőtt elment megkérdeztem, hogy jön e másnap. "Ki nem hagynám, hogyláthassalak Karácsonykor :)" Ennek örülök :P Aztán bye bye és go vissza pakolni. És egyszer csak megint ott állt mögöttem és vette el az energiaitalt, mondom háááááát teeeee???? :O :D Már nem emlékszem mit mondott, de adott volt a szitu és megöleltem, ő meg vissza ölelt... hmm... utána: "Ezért jöttem vissza" Hát ezt igazából nem nagyon hiszem el :P De hát ez van. Aztán go haza és jött a megérdemelt pihi...
Dec.24.: Az az ma... Ma 5-re mentünk, de végül is tök fölöslegesen, vagyis szerintem, mert amit akartunk azt nem tudtuk kipakolni, mert meg se érkezett, de hát mi lefoglaltuk magunkat. :D Egyszer csak felbukkant a főnök is és hozta az árut, aztán egyszer csak megint felbukkant és megint hozta... Szóval eleinte még véletlenül se unatkoztunk, de utána sem. A szokásosnál is hülyébbek voltak az emberek. Ismételten belémgázoltak, nekem meg tűrnöm kellett... Egy darabig... Azt tudom, hogy hosszútávon én ezt nem tudnám elviselni. Azt hiszem baromi türelmes vagyok, de ma nálam is betelt a kosár és nem kicsit lettem feszült, de odáig fajult a dolog, hogy felvettem a pulóverem és kiültem a friss levegőre, de már akkor a sírás kerülgetett. Egyszerűen vissza se tudtam volna úgy menni hirtelen, mert tuti neki mentem volna valamelyik idiótának. Persze ezt tetőzte még a fáradtságom is. Szóval kint ültem, mikor megérkezett az áruval ismét... Persze jöttek a kérdések, de túl feszült voltam és nem igazán tudtam koncentrálni erre. Próbált vigasztalni, de ekkor már semmi nem hatott rám. De kaptam tőle poharakat :) És tök jól esett, hogy legalább ezt nem felejtette el, mert megigérte. Kaptam 6 db poharat, amire tökre fogok vigyázni. Mondjuk a szitu tök szarul jött ki, mert a többiek is látták, de csak én kaptam... De mindegy, így jártak :P Aztán én meg vittem neki egy kis macis gyertyát, aminek a kezei szét vannak tártva... Rögtön ő jutott eszembe... Bár nem tudom, hogy reagált rá, mert állandóan azon kattogott az agyam, hogy milyen hülye emberek vannak. Persze ne akadjak ki... De baszhatom ha túl érzékeny vagyok. Aztán segítettem kipakolni, és kaptam a jó hírt, hogy leléphetek hamarabb. Fúúú most semmire sem vágytam jobban, mint erre. Összeszedtem a holmim, fizettem és leléptem. Vagyis megvártam a kiscsajszit, közben csak az utamba került Ő is... Mondtam neki, hogy jöhetne vasárnap is, de úgy jöjjön, hogy csak 10-ig melózok. A furi az volt, hogy látszott rajta, hogy elgondolkozik ezen... vagy csak azt gondolta, hogy húzzak már a francba onnan. Aztán volt pár fura mondata amit nem igazán tudtam hova tenni... Elindultunk haza, de az ajtóból még kiköszönt nekünk :D Mint múltkor még külön kikopogott az ablakon nekem és úgy integetett, mint egy pici fiú :P Szóval mihelyt beléptem a kapun, addig bírtam és kijött belőlem minden, de legalább a sírással megkönnyebbültem. Itthon gyorsan a rákoknak berendeztem rendesen az akváriumot, aztán pici pihi. És inenntől kezdve jött a lehető legszarabb dolog. Anyám már megint belekötött minden szarba, semmi se volt jó. Már apa is rászólt, hogy vegyen már vissza, persze ekkor ő volt felháborodva.  Aztán jött a további morgása, hiába közöltük vele, hogy erre baromira nincs szüksége senkinek... Persze én voltam most a szar... Erre meg is kaptam, hogy "el lehet menni innen"  Ja hogy így állunk? Útba vagyok?  Jó hogy időben tájékoztatást kapok róla... De akkor mondja és összepakolom a cuccom, aztán majd lesz valami. Ekkor jött a második kiborulásom a mai nap... Pont ekkor jöttek a rokonok is. Jött is a kérdés, hogy "miért piros a szemed?", én meg elintéztem egy fejrázással, hogy nem fontos, bár tuti lejött nekik, hogy valami nem stimmel. Kaptam tőlük Níveás ajándékcsomagot, aminek a tusfürdőjét már ki is próbáltam. Hát ilyen még nem volt itthon, de baromi jó illata van. Mikor elmentek, akkor go nagyanyámékhoz az ajándékokkal, aztán haza és ajándékozás. Persze a délután folyamán többször is elgondolkozta, hogy vajon megérte e ennyi pénzt ölni a karácsonyba, mégha úgy vettük, hogy mi is tudjuk használni... Igazából az egésztől el is ment a kedvem, úgy ahogy van. Még fát se állítottunk... Pff kicsit lehet, hogy gáz ez, de talán ebben a helyzetben ez a legjobb. De odaadtuk és ez is letudva. Tesómtól kaptam két könyvet, amit fogalmam sincs, hogy hol szerzett be, de baromi jók és tudom majd használni őket. Én is örültem ennek, és ő is a pénztárcának. Jól eltaláltam :) Most meg a jól megérdemelt pihi reggelig...

Így estére megint minden bajom van. Baromi nehéz volt felkelnem reggel. A szokásosnál is jobban megviselt, talán azért, mert este meg kibuktam. Baromi fárasztó minden reggel felkelni ilyen korán. A tegnapi nap után meg pláne nem volt kedvem menni melózni, mert na... Pedig az ölelés jön elesett, hiába hogy csak annyi ideig tartott, miattam, aztán ki tudja mi lett volna... De ma kaptam egy bókot: "Olyan szép az arcod, amikor mosolyogsz!" Hmm ezt tényleg nekem szántad? Hmm? Jól esett nagyon :) Na meg ezután kaptam egy olyan megjegyzést, hogy adhatnék egy ölelést, hogy így kabát nélkül jobban érezzen... Hmm... Nem kapta meg :P Aztán persze nem hagyta ki a piszkálódást se, amivel a szívbajt hozta rám. Egy játék pisztollyal ott állt mögöttem, ahogy megfordultam. De csak azért, mert épp előtte beszélgettünk a többiekkel arról, hogy egy pasi megölt egy nőt, és hogy már fél évvel előtte tervezte és egy játékfegyvert alakított át. Hát nem kicsit ijedtem meg hirtelen :$ Megmutattam neki az új gyűrűimet, amik végre megérkeztek Amerikából és örültem, mint majom a farkának. És persze az első kérdése: "A barátodtól kaptad? Eljegyzési? Nem dehogy is... Felvágsz vele? Nem csak megmutattam :( De sorry... Nem is azért... Aha...De hát ettől függetlenül nem éreztem jól ma sem magam lelkileg...

Miért kellett megölelned??? Miért? Miért? Miért? Mert hülye vagyok... csak hogy kínozzam magam... Gratulálok magamnak...

"Együtt kell élni vele,bármennyire fáj.
A fájdalom az élettel jár.
Szörnyűlködve nézek magam elé,
Ahogy a szivárványt halványítom,
S rohanok a magány felé."

Háááh... szereti őt, nem is kérdéses. Csak tudnám, hogy mi a francért foglalkozok vele... Áááá most minden bajom van. Utálom ezt... amikor legszivesebben sírnék, de nem old meg az se semmit. Ilyenkor megy el az ember életkedve. Nem mintha hétfőn lett volna, de így meg... Visszamenni sincs kedvem melózni. :( Ez van akkor, ha az ember reménykedik, vagy "álmodozik" fölöslegesen...De ez az év ilyen. Szar ahogy van. Minden bajom van

"A bizonytalanság érzése leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít, amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetében. Van úgy, hogy nem is gondol rá, nem is vesz tudomást róla, egyszerre aztán erőt vesz rajta és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni a bizonytalanságnak az a lehangoló tudata, amely ellen nincs orvosság."
(Claire Kenneth)

Egész nap csak vártam, meg vártam és vártam... De nem jött... Pedig olyan jó lett volna látni őt... Basszus most tartok ismét ott, hogy baromira hiányzik :( Hajnalban felkeltem, 5 helyett 4-kor, mert egyszerűen nem tudtam már aludni. Aztán délig még arra se volt időm, hogy egyek. Hazajöttem, kaja, wc és go vissza megint. De kerestem csomó pénzt, csak baromira elfáradtam... Holnap kezdődik előről...

Így estére ismételten elegem van az állandó morgásból. Még most este 9 után is ez megy... Nem értem a miértjét, de azt tudom, hogy nekem erre nincs szükségem. Mindig megy valmiért a morgás... Na de nézzük sorban a napot. Mivel ma nem mentem melózni, így tök sokáig aludhattam volna... ámde nem így történt, mert ugyanúgy felébredtem. Végül is jó volt, hogy nem kellett ma utaznom egy óráért. Pont jókor jött ez a csúsztatás, mert tényleg nem lett volna értelme bemenni egy óra erejéig. Aztán ahogy felkeltem, feöltöztem és át kellett mennem a boltba... Hát megint tök szarul érintett, hogy ott volt a csaj... :S De láttam, hogy ő is ott van... Hááát még mindig jól néz ki. Jött is rögtön... "Szia szépségem!" Hogy mi van???? Köpni nyelni nem tudtam, úgy állt ott előttem, hogy hirtelen azt se tudtam, hogy mit kell vennem :D "Jó a cipőd, ilyen nekem is van" Hmmm szóval megnézed a cipőket??? Hmmm hogy erre csak most jövök rá... :D Félreértés elkerülése végett egy teremcsuka volt rajtam :D Aztán persze mindenki jött, hogy miért nem melózok... ő meg elment, de visszajött és jöttek a bókok... :$ "Csini vagy" "Tetszel" Hmm komolyan??? :D Ennek örömére mondtam neki, hogy hozzon nekem kivit :D 
Délután tesóm szalagavatójára mentünk. Először lázadoztam, hogy vajon miért kell másfél órával előbb odamennünk, de megértettem, hogy sokan már odaülnek előbb és ha később megyünk, akkor nem látunk semmit. De láttunk is valamit. Első tapasztalatom az, hogy a felnőtt emberek se tudnak viselkedni, akkor mit várok én pl a suliban a gyerekektől? Már engem idegesített, hogy nem bírnak rendesek lenni. Aztán az is feltűnt, hogy egy csomó hegyesfülű is ott volt. Pff de még mennyi... nahát ők se tudtak viselkedni. Pl egyik kis hegyesfülűre rá se szóltak volna, az egészet végigordította. Mögöttem a srác folyamatosan telefonált. Mi kell még? Jó hogy tök gyorsan meguntam így. Emellett a végzősök között is már most mennyi beképzelt volt. Jézusom mi lesz majd ezekből később... remélem hamarosan letöri valaki a szarvukat. Aztán a tánc. Volt olyan osztály ami olyat táncolt, hogy túl sok tudomány nem kellett hozzá :D Egyszerűen röhejesek voltak :D Na de hogy jó is legyen, tesóm tök jól táncolt. Nekem tetszett és meg kell állapítanom, hogy jó pasi a tesóm és tök jól nézett ki. Jól állt neki az öltöny. Aztán hazafelé beugrottunk gyümölcsért a Tescoba, és go haza. Most meg a megérdemelt pihi...

Hát ez a mai nap... Maga a borzalom. Ennél jobban képzeltem el az utolsó napot a suliban. Hát már alapból úgy kezdődött, hogy mennem kellett 8-ra, mert két tanár se volt, szóval ilyenkor meg mi napisok szívunk... :D Hajnalban felkeltem, kimentem a buszhoz, közben jött is egy, az utasok felszálltak, épp az utolsó szállt fel, ahogy odaértem, erre becsukja az ajtót a sofőr, a fejét is elfordítja és elindul. Gondoltam magamban minden szépet, de a fent ülő utasok is szép nyugodtan voltak, egyik se szólt volna, hogy ottvagyok, de ezek után senki se várja tőlem, hogy majd én kedves leszek máskor... Aztán jött egy másik busz, de várnom kellett így... Első óra tesi a kis másodikosakkal, szóval már kora reggel másodjára is szétfagytam... Aztán mentem a saját órámra, de minek??? Már az első 10 perc után tudtam, hogy itt gáz lesz. Na és persze kivel volt megint a gond? Hát a cigókkal... Vajon miért vannak az általánosítások??? Hát éppen ezért... :D Mindig, de tényleg mindig ezekkel van a gond. Alapból úgy kezdtük az órát, hogy 10 percig álltunk csak miatta, mert nem volt képes felfogni azt, hogy ne rugdossa az előtte álló kiscsajt és álljon már rendesen. Ezután már meguntam és elkértem az ellenőrzőjét. Erre mi volt a reakció? Először is az, hogy nincs itt... Érdekel? Naplóba beírom, többi nem izgat. Aztán kihozza, és közli hogy írjak be, hogy az apja el tudja olvasni, mert amit előzőleg is beírtam nem tudta elolvasni. Ott volt a számon, hogy meg kellene tanulnia olvasni... De reagáltam rá és nem szépen közöltem vele, hogy akkor küldje be az apját és a kezébe nyomom az ő összes dolgozatát és akkor próbálja meg azt elolvasni... Persze ez se tetszett neki és pofázott vissza, és meg azzal a lendülettel közöltem, hogy menjen haza és pofázzon otthon, mert én rohadtul nem vagyok rá kíváncsi. Erre persze egész órán pofázott és nagyon higgadtnak kellett lennem, hogy ne menjek oda és vágjam szájba, pedig ez lehetett a célja, de persze emellett a többi gyereket is piszkálta mint a nem rendesek. Óra végén ismét beírtam neki egy szaktanárit és pont kapóra jött velem szemben az ofő is. Neki is elmeséltem, aztán az igazgatónak is, mert én nem vagyok hajlandó ezt eltűrni, persze ő is közölte, hogy mindennap csinál valamit ez a hülye gyerek, behivatta, elkérte ez ellenőrzőjét és ismét kapott egy igazgatóit. Nagyon is helyes... Persze ezek után már megint nem volt kedvem semmihez. Pedig a másik osztály is tök rendes volt, a napisok is normálisak voltak... Na meg kaptam egy csomó kis ajándékot is :) A gyerekektől is, meg munkatársaimtól is, ami jól esett, de én is készültem ám :)
Aztán 4-kor végre kijöttem a suliból, és kicsit megnyugodott a lelkem, hogy 2 hétig kb ezeket a szemét gyerekeket se látom... végre kis pihi... Aztán egész nap vártam, hogy jön a teló, hogy mehetek a bonsai-ért, de nem jött... Tesóm is hívott, hogy mi lesz, de mondtam neki, hogy semmi, mert így fölösleges bemenni. Végül is ismét hívott, hogy bejön értem, elmegyünk vásárolni pár cuccot, meg a téli guminak is kell a próbálgatás :P Aztán bementünk a Tescoba, mondom megkérdezem mi van a fámmal és pont akkor jött ki a srác... de annyit várt, hogy szólt hogy enyém a fa... Mmondom itt van??? Igen nem rég hozta... WOW :D örültem, mint majom a farkának :P Jó 6ezrembe fájt, de már rég szerettem volna, és hát szerintem egy 8 éves fáért simán megérte ez. :) Szóval ez is megvan :) És így a napom jól zajlott :)

Hát szerda szerda, de szeretlek én :D A bejutásom ma akadálymentesen zajlott. Amint beértem a munkatársam azzal fogadott, hogy hozott nekem kis rákokat :D Kérdezte múltkor, hogy nem-e kell, mert a fia kapott és lepetézett és lett csomó. Mondom hozzál :P Erre ma hozott is a kettő helyett hármat. :) Olyan kis cukik, még elvesznek a befőttesüvegben. Hazafelé még el is neveztem őket: Gyuri, Pityu és Dávid. Erre itthon jött a nagy rábaszás :D Gondoltam utánanézek már, hogy mégis mit hoztam haza. Nagy nehezen kiderítettem, hogy ezek márványrákok. Aztán az infók:
"Ebből a fajból ugyanis még - mind külföldi, mind magyar tenyészetekben végzett vizsgálatok során- nem találtak hím egyedet." "Ennél a ráknál viszont az összes megvizsgált állat minden fejlődési fázisban tisztán nőstény volt." Jéééézusom szerencsétleneknek milyen nevet adtam :D kis csajok oszt élnek itt fiú névvel :D de már mindegy, nem keresztelem át őket :D Na gondoltam ennél rosszabb már nem lehet :D de olvastam tovább :D "Rákunk már 4-5 hónapos korában ivaréretté válhat és 8-10 hetes ciklusokban viszonylag nagyszámú 20-120 ivadékot hordhat ki magán." Hűűűű ha ez mind csaj és mind lepetézik, akkor akkor akkor.... lesz egy egész rákfarmom :D:D:D:D Na de ennyire ne menjünk előre, először nőljönek meg, aztán majd meglátjuk hogyan tovább... :D Aztán még az is lehet, hogy jó pénzt csinálhatunk belőlük :D
Na és a kedvenc részem ma... Uzsi után jött a jól megérdemelt bünti, mert baromira elegem van abból, hogy a falnak is mehetnék és még akkor is lenne olyan gyerek, akit rohadtul nem érdekli az, hogy én mit pofázok 10 percen keresztül Gondoltam akkor szívjatok megint csak ti is, nem vagyok hülye, hogy mindig ordítozzak. Az egyik kis cigó is ott marad az ebédlőben a nagy megbízható embereimmel. Hát mire jönnek vissza??? A megmaradt pudingokat, amiket már sehogy nem tudtam szétosztani, abból simán fogott egyett és az ajtó mögé dugta, hogy majd mikor megy haza, akkor el tudja  vinni. De hogy lehet ekkora bunkó már most 9 évesen? De hát benne van a vérében... de akkor is. Amit csak tud azt próbál elvinni... Aztán... Mikor végeztem a suliban, még elugrottam mosdóba és mire visszaérek a tanterembe mi fogad???? Hát a kis cigó csajok ott állnak, a kisebb szól a nagyobbnak, hogy "Itt van tanárnéni!" ... De ez úgy meglepődött, hogy csak na. De én is, mert nem hittem a szememnek. A teremben ott áll a szépen feldíszített fa és ő meg mit csinál??? Simán húzta lefelé a szép díszt. Persze rögtön elkezdett magyarázkodni, hogy így úgy amúgy, de nem vagyok vak... Láttam amit láttam és ő meg rögtön jön a magyarázkodással? Hát hülyének néz? Hát ja... csak nem vagyok az... Már hallottam a lopós szitujait, szóval ezek után nem lepődök már meg semmin...
Ezután go haza, de itthon még beugrottam a boltba a bornak táskát venni, mert azt tegnap elfelejtettem. Erre mikor bemegyek... munkatársam lánya ott áll kötényben, és melózik... Hát hirtelen ettől is elment az életkedvem és azon kattogott az agyam, hogy akkor ennek a melónak is ennyi... Na de fasza, ennyi pénztől is elesek. :S Aztán mentem barinőmhöz hajat festetni, persze egész végig ezen kattogott az agyam, aztán megkérdeztem, hogy ő mit tud erről... Hát semmit, de pont ott volt az anyja, és hát így egy elég cikis szitu alakult ki, de végül is elmondta, hogy beugró, de franc se tudja, hogy így akkor én kellek e... Szóval hiába nyávogok, hogy milyen fárasztó így hogy két melóm van, de akkor is na :(
 

Jaj ez a mai nap.... Ááááá hátam közepére se kívánnám ezeket. Kár volt örülnöm tegnap, hogy nem történt semmi, erre ma megkaptam kamatostul :D nehogy már valakinek jó is legyen néha :D minek... :DHát a legnagyobb problémám az volt, hogy szépen felszállok a buszra, kiérünk a városból... erre pont alattam elkezd füstölni a busz... Jött befele, mint állat, de valami iszonyatos volt. Már mindenki ordítozik, hogy álljon már meg a buszsofőr, de mit csinált? Csak röhögött... hát komolyan, ha nem a saját szememmel látom, akkor el se hiszem, azt mondom tuti kamu. Sok hülye balfasz vénember is minek van a buszon. Nagy nehezen kinyitunk minden ablakot, mire megáll ez a szerencsétlen balfék, kinyitja az ajtót és kb két percig állunk, hogy kimenjen a füst és simán megy tovább... Hát mondom de jó... ha elkezd égni bent valami, akkor se állt volna meg, az utasok meg dögöljenek meg... Hülye faxfejek... Persze ez az egész napomra rányomta a bélyegét, mert ilyen voltam egész nap. Pedig még csak nem is volt órám, de még nem volt napközim, addig javítottam a dogákat. Hát a kölykök megint alkottak, jöttek a baromságok én meg röhögtem megint egy sort:
- "faszfa", a fűzfa helyett, de akárhogy néztem én csak ezt tudtam kivenni belőle,
- "a hal emlős",
- "a ráknak meszes héjú tojásai vannak",
- "a béka pontyot eszik"
- "halak és uszonyaik" (na ez volt most a halálom)
- "a folyami rák ebihallal szaporodik".
Persze a többi most hirtelen nem jut eszembe, de ki fogom fénymásolni megint őket, mert ezek később még nekem is jól jönnek :D:D:D:D De utána a napi viszonylag normálisan telt el...

Amikor beértem a melóba reggel, azon gondolkoztam, hogy reggelről nem is bosszankodtam semmin, pedig hétfő van. De tényleg így volt, tehát be kellett látnom, hogy a reggelben semmi rossz nem volt. Nem aludtam eleget tegnap, szóval még kómásan is indultam neki az útnak. Aztán megirattam a témazárókat, amiket lusta voltam hazahozni, pedig akkor már ki lennének javítva, de na... Úgy gondoltam, hogy nem vagyok én annyira hülye, hogy még itthon is ezeket javítsam. Persze lehet, hogy nem lesz időm erre majd ott a suliban, de majd megpróbálom valahogy délután kijavítani, mert nincs kedvem hazacipelni őket... Aztán a napközi... Hát még azt se mondhatom, hogy nem voltak normálisak a gyerekek, mert hát úgy különösebben nem volt velük baj, csak a szokásos. De azért nem mondanám, hogy nem utálom a hétfőket... :D Aztán még este láttam őt... Basszus tök elkerülhetetlen... Pedig így nem igazán lesz jó...

Már az agyamra megy az álom. Örülök, hogy ha nem emlékszem rájuk. Mi a francnak gyötörnek ezek engem? Még mindig ugyanaz a visszatérő álom, de egyszerűen nem tudom hova tenni. Miért nem tűnik már el? Miért álmodom mindig ugyanazt? Már unom. Nem tudom, hogy mit és hogyan kell megoldanom. Egy csomót agyaltam már ezen, de nem megy. De már baromira idegesítő... Egyszerűen nem tudom hova tenni a házunkat, a hosszú utat, az embereket. Nem megy. Nem áll össze a kép... Utálom ezt :(
A mai nap is úgy kezdődött, hogy hajnali 4 előtt csöngött a vezetékes teló. Ez a hét csak erről szólt, hogy mindig erre ébredtem kora reggel. De hogy ma is... Áááá... Utána már nem is tudtam olyan jól aludni :( Tök hamar fel is ébredtem, szóval ma reggel se pihentem ki magam.Már úgy várom a szünetet, hogy végre kicsikét tudjak pihenni. Délelőtt kitakarítottam, délután pihi... Vagyis már a gyakorlókhoz készítettem el a feladatokat, hogy a szünetben ennyivel kevesebb legyen. És most jön az igazi pihi, vagyis az alvás.

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy... Na ez épp nem az a mese :D Tegnap nem volt már erőm írni, szóval kezdjük azzal.
Péntek: Szokás szerint már nagyon vártam a délutánt, mert fárasztó hetem volt. Még a z utolsó szünetben megbeszéltem munkatársammal, hogy jövőhéten pénteken vissza tudná-e adni a szivességet, mert tesómnak szalagavatója lesz... Azt mondta gyerünk be az igazgatóhoz. és ő elintézte nekem, hogy aznap ne kelljen bemennem, szóval utolsó nap csütörtök. :D Bár tudom, hogy illene ott lennem a karácsonyi ünnepségen, de azért az 1 óráért jobb is hogy nem kell bemennem, mert így legalább itthon tudom intézni a dolgaim. A héten ez az utolsó nap meg maga a szenvedés volt. Az órán sikeresen kiosztottam két figyelmeztetést is, mert baromira elegem lett abból, hogy túl kell ordítozni néhány gyereket, na meg hogy zavarják ismételten az én munkám is, meg a többiét, akik szeretnének tanulni. Persze ebben az esetben is azoknak állt feljebb, akiknek beírtam, de nem izgat. Jöhetnek a szülők reklamálni, és akkor elmondom, hogy nyugodtan bejöhetnek megnézni hogy viselkedik a kis gyerekük, és nem is olyan ártatlan. Ezután go a napközi, ahol először szétfagytam az udvarom, aztán meg bent a suliban se volt melegem. A héten elég sok délutánt töltöttünk bent, és párszor filmeztünk. Tegnap befejeztük a Reszkesseteke betörőket, ami náluk nagyon betalált, mert magukra ismertek :D ilyen csend még soha nem volt :D Aztán előbb haza tudtam jönni és pihizhettem. Persze az este is... Már kezdem unni ezt az állandó morgást, és olykor olykor kijön belőlem a nem tetszésem és olyankor mégjobban feszül a húr. Anyámék elmentek vásárolni, elmondtam mit szeretnék, persze hoznak... Persze hoztak... Pedig nem is egyszer elmagyaráztam :S de hát mit csináljak? Már megszoktam, ha kell valami nekem kell utána mennem, mert így nem lesz belőle soha semmi...
Ma: Túl sok kedvem nem volt felkelni, bár persze ezt már megszoktam. Baromira utálom, ha kora hajnalban ébreszt a teló. Szivem szerint kinyomtam volna, de akkor tuti, hogy nem értem volna oda a boltba fél 6-ra. Kicsit kómásan bekullogtam és igaz, hogy itt vagy szemben a bolt, de én szétfagytam. Azt hizsem nehezen fogom elviselni ezt a telet, mert egyre jobban nem bírom a hideget. Jött a pakolás. Már lassan tiszta profi leszek a piákból. Aztán jött sorban minden. Épp a csokiknál tartottam, mikor hallottam hogy jött az áru. Most az egyszer csak neő hozza, csak nem ő.... De... ő hozta. Pedig csak most az egyszer szerettem volna, hogy ne ő... De nem volt mit tenni, már a hangját is hallottam. ÉS egyszer csak megjelent a sor végén és közeledett... Már messziről köszönt: "Szia baba!" Pff már csak ez hiányzott... Baba... megint... :S Valahogy ez most nem jött jól ki. Hozzám ér és megköszöni nem egyszer, hogy felhívtam. "Nagyon örültem neki! Aranyos vagy!" Gondoltam magamban, hogy ja... örültél... hát nekem nem így jött le. Baromira nem így. De lépjünk túl ezen... "Nem tudsz aludni?" "Hát tudod a korral jár... öregszem..." Ja... valahogy ezen sem volt kedvem röhögni... De azért kis kedvesen msoolyogtam, hogy nehogy szó érje a ház elejét. Aztán otthagytam és pakoltam máhol, és mást. Aztán a raktárban futottunk össze megint, ahol kiborultan elmeséltem, hogy az az öreg nőmindenkitől segítséget kért. Elmondtam, hogy olyanunk, de hát neki nem volt elég, megkérdezett mást is. A reakció erre, hogy "de ne vedd már magadra ezeket", hát kösz... Aztán valahogy simán felhozta, hogy ha nem talizunk ma, akkor majd jövőhéten, mert nem biztos, hogy visszaér. Na meg hogy 1-ig melózik, de vajon ezt miért mondta? MErt én azt hiszem ezt nem kérdeztem. Aztán megkérdeztem, hogy emlékszik-e még, hogy mit mondott? Hogy jön majd havat lapátolni.... "De még nincs is hó..." De majd lesz... "Még a kocsin sincs téli gumi" de ez kit érdekel? :D:D:D mert engem ott abban a pillanatban érdekelt. De azt mondta, hogy majd jön havat lapátolni nem felejtette el. Aztán elment, de én bunkó módjára nem is köszöntem neki, pedig mielőtt elment még akkor is vagy ezerszer megköszönte, hogy fekhívtam, meg hogy tényleg mennyire jól esett ez neki... Aztán végre eljött a 10 óra és most szó nélkül leléptem. Nem is akartam volna tovább maradni, mert nem is voltam olyan lelkiállapotban, hogy tovább tűrjem a hülye embereket, nameg baromi fáradt is voltam.
Miután hazajöttem, csináltam megint olyan márványos sütit, ami estére már el is fogyott. Aztán kitaláltuk anyámmal, hogy el kellene ugranunk kis karácsonyi ajándékokért, mert kell neki is, meg nekem is. Aztán kikötöttünk egy kis ajándék boltban, ahol vettünk kis angyalkákat, meg hát vettem egy táskát. Először is azért, mert a régin már szét van menve a cipzár, másodszor meg azért, mert tök megtetszett. De aztán ahogy hazaértünk valahogy nem tetszett már :D ki érti a nőket? :D De most megint tetszik és barátkozom vele, mert ezentúl ő fog velem jönni... :D Remélem jó sokáig ki fogja bírni, mert elég sok cuccot fogok benne hordani :P
Aztán este anyámék kitalálták, hogy ahogy mennek a húsért, akkor beugranak a Tescoba. Na kaptam a lehetőségen és megint kihangsúlyoztam nem egyszer, hogy akkor ugye elhozzák nekem a gyűrűt??? Na végre meg lett :P végre végre :P Élőben tök szép és már a kezecském díszíti :) Szóval már a mai napban is volt valami, ami nem is olyan gáz. Már csak az lenne jó, ha jövőhét elején megérkezne a többi gyűrű is, csak azt írták, hogy elég sok idő mire ideér Amerikából...

"Otthoni, családi vagy párkapcsolati gondok nyomaszthatnak ma. Mindennél fontosabb, hogy nyitott maradj, vagyis állj készen a megbeszélésre! Tudd, hogy addig nincs nagy baj, amíg van párbeszéd! Az igazi gondok ott kezdődnek, ha két ember már nem tárgyal egymással. Természetesen nem jó, ha erőlteted a beszélgetést. Elég, ha jelzed, hogy te benne vagy…"
Készen álltam... Elkértem a számát, de azt hiszem tök fölösleges volt így utólag visszagondolva. Az elején kezdve... Baromi élvezetes volt arra kelni már második napja, hogy csöng a telefon. Apumé... Nem tudom elképzelni, hogy egyes nem rendes emberekbe nincs annyi tapintat, hogy hajnali 6 előtt ne telefonáljanak. Persze kiderült, hogy az ő hülyesége miatt ébredtem fel én is, mert elnézte az időt nem is kicsit, de akkor is minek hívja többször fel apumat???? Ááááá már ezen kiakadtam és ilyenkor tök nyűgös az egész napom... Aztán mentem a boltba, vettem kaját és jött a szokásos kérdés: "Kérsz még valamit?" IGEN... A száma kellene... Elég érdekesen nézett rám ,de végül is kb 10 percet kellett rá várnom, de megszereztem. Aztán go a buszhoz, amin jött a következő kiakadás. Hát érthető módon, most nem álltak a kiscsajok a buszsofőr mellett. Vajon miért? Mikor odaért és kinyitotta az ajtót, hát azt hittem, hogy sírva hazaszaladok. Mintha mellettem üvöltött volna a zene. Aztán felszálltam és leültem, bedugtam a fülem, üvöltött a zene és úgyis hallottam mindent. De mi is ezzel a baj? Hát az basszus, hogy nem a 70-es években vagyunk. Ezek a zenék.... áááá... Aztán a másik gondom az, hogy mi a faszért kell üvöltetni, ezt az idióta zenét? Először is senkit nem érdekelt, még kommunikálni se lehetett volna, másodszorra meg nem kell elriasztani az utasokat. Aztán várok a csatlakozásra, megérkezik, jött az a perverz sofőr... Aztán mi történik??? Kemény 10 perc kellett neki, mire a papírt befűzte a gépébe, mert olyan béna volt, hogy nem tudta rendesen bedugni. Röpke 10 perces késés és indultunk. Persze a késés engem nem érintett, mert volt még egy csomó időm, de akkor is... Aztán mentem órára és utána felhívtam... Persze nem tudta ki vagyok, elmagyaráztam. Kiderült, hogy ez a céges száma... De a lényeg az, hogy nem úgy reagált a szülinapi köszöntésre, ahogy én számítottam rá, szóval ennyi volt. Utána már semmihez nem is volt kedvem. Érthető... Szóval nem tudom, de nincs kedvem szombaton így melózni menni. Most az egyszer remélem, hogy nem jön addig, amíg én ott vagyok. Kicsit megviselt a dolog, de majd megint a sulis cuccokba vetem magam, és felejtek... Aztán már alig vártam, hogy itthon lehessek. Persze ezzel nem ért véget a nap... Kaja közben az igazgatóhelyettes mesélt dolgokat... Akit helyettesítek, az ugye jön vissza dolgozni. Elvileg január 20.-tól, de a franc se tudja, hogy mi lesz. Mondta, hogy elvégezte a történelem szakot is, hogy azt is akar tanítani, csakhogy meglegyen a megfelelő óraszáma. Na meg hogy perrel is fenyegetőzött és mondta, hogy a végén már tisztára beidegesedett és közölte a nővel, hogy elvileg a természetismeretet se taníthatná, se ő se az igazgatóhelyettes, mert egyes egyedül a tanári karban nekem van ilyen végzettségem és csak én taníthatnék, úgyhogy jobb lesz ha befejezi. Ez ennyira jól esett, hogy nagyon na :P Tényleg kiáll mellettem és tényleg harcol értem és ez jó érzés. Szóval a mai napban is volt egy kis jó dolog... De ezután a buszom késett, úgyhogy ha jellemezni kellene, akkor egy nagy szar az egész...

Jött az üzenet reggel, mikor Dávid küldte nekem ezt a számot, hogy ebbe minden benne van. Számomra ismeretlen a szám, de van alapja...

"Ha igazán akarod, akkor mindent lehet,
Mindent lehet, mindent lehet.
Ha igazán akarod, akkor mindent lehet,
Min-dent-le-het."

"Amit a szemeddel nézel, azt mindent lehet!
Amit a kezeddel érsz el, azt mindent lehet!
Amit az orroddal érzel, azt mindent lehet!
Amit az agyad elképzel, mind-mind lehet!
Amit a szemeddel nézel, azt mindent lehet!
Amit a kezeddel érsz el, azt mindent lehet!
Amit az orroddal érzel, azt mindent lehet!
Amit az agyad elképzel, mind-mind lehet!"

Hát igen, bármit lehet, csak akarni kell. Ha nincs a megfelelő akarat, akkor hiába minden. Már nem tudom, hogy mióta rágódom azon, hogy felhívjam-e Gabit holnap, hogy felköszöntsem. Minden pillanatban mást gondolok. Egyik pillanatban mindennél jobban szeretném hallani a hangját, a másik pillanatban meg mintha nem is én lennék. Hát így mindent átgondolva azt hiszem, hogy megérdemel annyit, hogy felhívjam pár perc erejéig, max én szívok megint :D De az is előfordulhat, hogy reggel meggondolom hirtelen magam és nem is kérem el a számát.... Mert ilyen vagyok.
Suli... Kezdem érezni magamon azt, hogy egyre jobban fáradok. Ma egyik osztállyal elkezdtük az összefoglalást, de volt olyan rész, amiről gőzük se volt. Mintha nem is nekik magyaráztam volna anno. Kíváncsi leszek, hogy vajon mi fog ebből kisülni jövő héten a doga írás közben... Már fel vagyok készülve rá... :D Tuti röhögőgörcs... :D Aztán a napis gyerekeim is. Tisztára meg voltak őrülve ma is. Rájuk se lehet ismerni. Délutánra már tisztára kiakadtam, és mérgemben beültem velük filmet nézni. Kissrác hozta ma a Pókembert, de én nem igazán vagyok oda ezért. Aztán mikor jöttek érte, akkor odaadtam neki a filmet, és később hallottam, hogy az anyja osztotta neki az észt, aminek a lényege az volt, hogy el merte otthonról hozni a filmet. De ennek a nőnek sosincs jó szava a gyerekéhez... Végül is nincs jogom beleszólni, mert szerintem nem rendes a nő, de ő tudja...