Kismaci86 mindennapjai...

Ejj ez a mai nap. Az ilyeneket simán kizárnám az életemből, ha tudnám előre, hogy mi fog történni velem. Ma a napot turizással kezdtük a kolleganővel. De ez még jó is volt, mert lett egy tök jó pulcsim, ami szerintem egyszer se volt használva, meg vettem övet is. Aztán go a meló. Utálom a szerdát. A sok várakozás után először volt kemény 2 gyerekem. Az a lényeg, hogy ha egyszer korrepetálás van, akkor miért mással foglalkoznak a tanárok? Akárhogy nézem csak a lemaradottabbaknak kéne ottmaradniuk, de nem megint nem ez volt. Azért a fontossági sorrend itt is megvan. Na de aztán a napi harc is megvolt a gyerekekkel. Komolyan néha elgondolkozok rajta, hogy vajon miért ilyenek... Ma pl. a kissrác, aki visszajött az húzott fel. Egyszerűen néha csak lesek, hogy hogy a francba merészel ez így beszélni velem. Komolyan ma is... szerintem a kutyával szebben beszélnek otthon. Aztán persze én is felhúzom magam, erre ő mégjobban mondja a magáét. Mikor leteremtem őt, akkor elkezd hisztizni, mint egy hülye picsa, de tényleg. És fiú... Aztán felvilágosítom, hogy iskolában van, hisztizni nem itt kell... Erre jött a reakciója, hogy szétdobálja a cuccait... Mondtam dobálja, én úgyse takarítok utána és addig haza nem megy, amíg a háziját nem láttam... Persze ekkor már tudtam, hogy tuti nem engedem el ma focizni, mert nem érdemli meg. Tanuljon egy kis tiszteletet felém és akkor dolgozhatunk rendesen együtt. Persze egész délután hallgathattam a morgását, de egy idő után meguntam és írtam a szülőknek... Kíváncsi vagyok vajon hogy adagolja ezt be holnapra :D de úgy utálom az ilyen szitukat. A kedvem is elveszik mindentől az ilyenek. És csodálkoznak ha sokat veszekszem rájuk :( pedig nekem se jó ez, de hihetetlen, hogy kis szaros létükre milyenek... Nem akarok ilyen napokat :S De most jön a jól megérdemelt pihi...

Mert a mai nap erről szólt szinte. Kezdjük az elején, ott hogy reggel fel kell kelni. Ez meg is történt, de már reggel el is ment a kedvem mindentől. Már viszonylag rég történt már ez, de reggel megint én voltam a hibás mindenért. Csak tudnám, hogy most vajon miért rajtam csattant minden és miért alakult ez a helyzet megint ki... Persze nem jöttem rá. Aztán a buszon jött megint az ellenőr, aki szokás szerint kötekedni szokott velem, de feltünően tök jó kedve volt, és a bérleteseket nem is zaklatta. Nem is értettem, hogy vajon miért tisztel meg azzal, hogy nem köt belém, és nem magyarázza el századjára is, hogy milyen bérlet kell, és én meg nem védem meg magam, hogy 3 különböző busszal utazok nap mint nap és nem fogok 3 bérletet venni. Szóval nem értettem, de legalább ezt "megúsztam". Aztán a várakozás a suliban... És go a gyerekek közé. Eleinte minden tök szokásosan ment, aztán mire a tanuláshoz értünk minden megváltozott. Persze kis kiabálással kezdtem, mert egyik gyerek tök szemtelen volt velem, de azt hiszem el jót tett, mert onnantól kezdve mindneki úgy dolgozott, mint a kisangyal. Én is tudtam így haladni a javításokkal és így többet is tudtam segíteni. Az a vicces, hogy a gyerekek nem igazán látják be, hogy ga így dolgoznak, akkor mindenkinek jobb és jobban tudunk haladni. De egyszer majdcsak oké lesz már minden. Aztán a legjobban annak örültem, hogy kemény 2 heti szenvedésembe került, hogy az új kissrác önállóan dolgozzon. Ma már ott tartottunk, hogy szinte hibátlan lett mindene. Már magában annak is örülök, hogy képes önállóan házit írni, mert legfőképpen ez a mostani célunk vele, mert otthon nem csinált soha házit. Aztán mivel hamar végeztünk, így hamar mehettünk játszani. Az udvaron meg elkezdtünk beszélgetni a nagyobbakkal. Mi is lett volna a téma, mint a szerelem? Kicsit csak lestem, mikor közölték, hogy ki kivel jár, mióta meg ilyenek. Olyan furi volt az ő szájukból ezt hallani. Aztán megnyugtattak, hogy semmi komoly nincs... :D Végülis még náluk azt jelenti a járás, hogy egymással játszanak egy csomót, meg volt hogy megfogták egymás kezét, de semmi több. Azért ez megnyugtató volt :D De olyan kis édesek voltak, mikor arról beszélgettek, hogy mit vesznek majd a "pasijuknak" Valentin napra. Hát ezen tök behaltam. Na meg simán elmagyarázták, hogy miért is kell ajándékot venni ilyenkor... Haláliak. A lényeg az, hogy éreztem, hogy tök ragaszkodnak hozzám, és hiába veszekszem rájuk annyit, azért szeretnek. Na jut eszembe a másik... Beszélgetünk, hogy miért nem jó a jégcsapokat dobálni. Erre reagálnak nekem a fiaim, hogy ők azért dobálják le fentről az ereszről, mert meg akarják előzni a balesetet. Na és innen jött az, hogy a kissrácnak eszébejutott, hogy szokott velem álmodni. Na gondoltam magamban, hogy ez nagyon jó lehet... :D Mondom ott is veszekedni szoktam rád?... "Néha..." :D:D:D Aztán folytatta: "A legjobb az volt, mikor bejött tanító néni a terembe és mindnekinek adott egy tízezrest..." :D Na szép... Mindenkinek adok pénzt... Nem vagyok én adományozó :D Ma ráadásul a nap is gyorsan eltelt...

"Tudod-e, hogy minden ember egy kis magányos sziget, és legfőbb vágya erről a szigetről kiúszni, mégpedig úgy, hogy a sziget sértetlen maradjon?"
(Hioszi Tatiosz)

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
(Kun Erzsébet)

Csütörtök: hát az egész úgy történt, hogy már 2. órára be kellett volna érnem, de mivel a buszom se ért be úgy, ahogy én terveztem, nem mentem be csak 3.-ra. Mondjuk ez így jobb is, mert már most kezdek besokalni a sok túlóra miatt. Azt hittem, hogy sokkal jobb lesz visszamenni az osztályba. Hát nem így volt. Őszintén szólva a kedvem is elment már az első 5 percben. Jöttek azzal, hogy elkezdték újra az anyagot... Na ez kb. engem úgy érintett, hogy ezzel azt jelezte a tanár a gyerekeknek, hogy mivel nem jól tanítottak, így kezdjük előről az egészet... Mintha nem is bízna bennem, csak tudnám, hogy ezt miért kell a gyerek felé is kimutatni. Aztán a füzet... Nem tudom miért kell hatszázszor leiratni szerencsétlen gyerekkel ugyanazt, mikor már az is megrázó nála, hogy a tankönyvet meg a munkafüzetet elhozza magával. De hát ezekszerint biztos ő a tökéletes... Szóval a lényeg, hogy a gyerekek se úgy viszonyultak már hozzám, ahogy én azt szerettem volna. Pedig pl. velük soha nem voltam szemét, és szerettem őket. Aztán nehogy uncsizzak, így mehettem a következő órában is helyettesíteni. Na hát az az osztály se semmi. Mennyi beképzelt gyerek van istenem. Na és majd mi lesz velük később? :S Aztán nyugi a napiban...
Péntek: wáááá utolsó nap a héten. Már alapból úgy kezdtem a napot, hogy késésben voltam, a busz is késett, nem értem el a csatlakozásom, pedig olyan jól elterveztem, hogy mit fogok csinálni. Na éppen az ilyenek miatt fölösleges bármit is tervezni már előre, mert úgyis pont akkor fog közbejönni valami. Mindennapra van valami tanulság. Erre a napra nem is inkább a tanulság, de ha jobban belegondolok az is van benne, hanem inkább a pedagógiai kötelezettség volt a porondon. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik osztály, ahol köztudott, hogy tanítani nem igazán lehet, mert 1-2 hangadó miatt az egész óra tönkremegy, szóval innen aláírást gyűjtöttek az egyik tanár "ellen" (végül is fogalmazhatunk így). Aztán ahogy eljutott a hír hozzám, én úgy tudom már, hogy azért írták alá a papírokat, mert az osztályban abból a tantárgyból nem lett ötös. Pfúúúj ez olyan rohadt szemétség már a szülők részéről is. Már alapból hogy jön egyik-másik ahhoz, hogy ilyet kezdeményezzen? Nem a tanár a hibás... Ha alapból szánna annyi időt arra, hogy foglalkozna a gyerekével, akkor rájönne, hogy a drágalátos kicsi gyerkőce nem is olyan okos, mint amilyennek hiszi. Az alap gond ugyebár itt kezdődik. Na és persze utána csodálkozunk, hogy miért is beképzelt egy gyerek? Miért hiszi azt, hogy ő mindent tud, meg mindent megtehet? Na hát ezért... Aztán ha továbbnézzük az iq-s szülőknek meg lehetne annyi eszük, hogy a többi "értelmiségihez" nem csatlakozik... Na és akkor itt jön megint az, hogy vajon a kollega miért nem áll ki a társa mellett. Az a helyzet, hogy mindenki látja, hogy vannak olyan emberek, akik a kétszinűség mintaképei. El se tudom képzelni, hogy pl nem állok ki ilyen helyzetben egy másik kollega mellett, sőőőt inkább még én is ellene lennék. Még ha tudnám, hogy valamit nem jól csinálna is, akkor is inkább neki mondanám, hogy figyelj ezt meg azt így meg úgy kéne, és nem így... Csak ezt birom, hogy az is milyen már hogy aki a gyerekeknek vagy a szülőknek nem szimpi, akkor az már rögtön szar??? Miért lenne az? Tudom, hogy szivét lelkét beleadja, a gyerekekkel ő is állandó harcban áll, mert pl. az ofő is az osztályt védi állandóan, a gyerekek meg ezzel nem gyengén vissza is élnek. Jézusom hová fajul a világ? Nehogy már a gyerek döntse el, hogy ki tanítsa őt... Meg ne egy felnőtt szívjon azért, mert néhány elkényeztetett kis seggdugó nincs megnevelve. Ismételten oda jutunk, hogy mivel a tanítóknak/tanároknak nincs semmi a kezükben, így egyre jobban oda fogunk kilyukadni, hogy a gyerek irányíthat? Meddig engedjük még ezt??? Na kellőképp felhúztam megint ezen. Ennek ellenére a napköziben nyugi volt, nem is sokan voltak pénteknek köszönhetően, de különösebb gond nem is volt...
Ma: lehet hogy kezdek besokalni a munka terén? :D Lehet... Egyre jobban azt érzem, hogy kín melózni menni még hétvégén is. Ha jobban belegondolok, akkor csak magamhoz lyukadok ki. :D Én vállaltam, ez a hétvégi meló sem kötelező... Nem kötelező melózni sem, csupán akkor nem lesz zsé, nem lesznek álmok. Nézzük azt, hogy hétközben melózok, ez természetes. Sőt még jól is járok, mert már a legtöbb melóhelyen mindennap meló van. Lásd pl. a gyárakat, ahol soha de soha nem akarok melózni. Szóval tavaly ilyenkor lépett le az a szemét majom szó nélkül, és most lesz majd 1 éve, hogy a boltban is vagyok. Azért ez elég szép idő, mert eddig senki nem volt ennyi ideig még beugró. Örülök hogy ez is van, csak kora hajnalban nem díjazok semmit se :D de ha azt nézem, akkor már épp ideje, hogy hozzászokom, és nem is annyira megrázó élmény, mikor a teló ébreszt, csupán a szokásosnál néha nehezebb felébredni egy nehéz hét után. Ma csak 10-ig melóztam, és nem is volt sok meló meg pakolás, de valahogy ez se az igazi volt. Vártam, hogy majd jön... De nem jött, és utána se láttam, meg nem is hallottam, hogy jött volna. Valamiért tényleg az van, hogy elkerül engem, pedig mondani akartam neki, hogy tegnap láttam őt, de integethetek, ha észre sem vesz :( hát mindegy :) a felejtés végül is így sokkal könnyebb :) de nem szoktam feladni. Délután pihi volt és most is a megérdemelt pihi...

Kedd: Reggeli ébresztő :P Kicsit eltoltam így mindenre kevesebb időm maradt, de nem baj, mert kellett is ez most :P Már sokkal jobban éreztem magam, bár még nem az igazi. A mandulám fáj és hát a hangom se tökéletes. Sőt már a buszra se kellett várnom annyit, szóval nem fagytam szét már délelőtt. Mikor beértem a suliba, akkor már tapasztaltam, hogy hiányoznak az óráim. De majd lesz ez még ígyse... :) Csak optimistán, mert máshogy nem megy. Így legalább több időm marad a kicsikre. Még útközben történt valami, ami nagyon jól esett a kicsi szivemnek. Egy volt tanító és kollega ült velem szemben és beszélgettünk. Mondta, hogy korrepetált még így idősen is. Aztán a végén kiderült, hogy én ki vagyok, mert hát csak úgy magamtól nem mondtam. Egyszer csak elkezdte dicsérni a munkám, ami persze baromi jól esett, kinek ne esne jól? Mondta, hogy a lehető legjobb módszerrel tanítok, bár nem látja az órám, de annak alapján ami a könyvben, a munkafüzetben meg a füzetben van azt látja, hogy nagyon jó a módszer. Hát mit ne mondjak épp egy tapasztalt, sokat megélt embertől ilyet hallani... Tényleg jól esett :) főleg azután, hogy most nem is tanítok... Délután az egyik gyerekem megint bekattant. Úristen ilyenkor úgy utálom az egész szitut, mert nem csak rajtam csattan, hanem a többi gyereken is és ők meg egyszerűen nem értik meg, hogy ha ilyenkor piszkálják, akkor csak mégtöbb feszültség jön ki belőle. Csak tudnám, hogy ezeket a dacoskodásait mi válthatja ki, mert előtte pár perce még tök nyugodt volt és én szépen megkértem, hogy csinálja meg azt a házit is, amit kihagyott, mert úgy nem jó. Még csak nem is úgy szóltam, hogy felhúzhassa magát vagy valami. Ilyenkor nekem is baromi szar érzés, hogy úgy beszélnek velem, mint a kutyával oszt ő csak egy kis pisis még. Persze ilyenkor kapok hideget-meleget, de pillanatok alatt lecsillapítom, mert hát azért mégis csak én vagyok a felnőtt és nem engedheti meg ezt magának. Na meg emellett azt utálom, hogy azt hiszik ilyenkor a gyerekek amellett, hogy nekik lehet csak úgy visszapofázni, hogy övéké az utolsó szó. De azt hiszem erre mindenki rögtön ugrik... Aztán kis elgondolkozás után meg jön a nyalizás. Ami megint nem jön be, mert próbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Ma: könnyű hozzászokni, hogy később kelek :) a jót mindig hamar megszereti mindenki :) ma túl sok érdekes dolog nem is történt. Harc a számokkal, az átváltásokkal... Istenem olyan nehezen megy 1-2 gyereknek minden. Már harmadikban visszacsattan, hogy nem tud 20-as számkörben biztonságosan számolni, szorzótábla nem megy kapásból csak 10 perces gondolkozás után, az abc sorrendje se tiszta, akkor vajon mi lesz később? Annyira elszomorító, hogy otthon nincs plussz gyakorlás. Én ennél többet már nem tudok tenni. Házi után nyomatom a rengeteg gyakorlót, de ez mind kevés, mert nem csak ennyi kell hozzá. Ami nem megy, azt agyonra be kéne gyakoroltatni, de nekem erre baromi kevés az időm. Ja és akkor ne is mondjam azt, hogy van aki annyira lassú, mint a csiga. Ha én nem végzek vele az összes házival, akkor tuti hogy nem készül el otthon se. Mellesleg bírom az olyan szülőket, akik azt hiszik, hogy ők mindent megtesznek a gyerekeikért, ami nem ott kezdődik, hogy leüljek és foglalkozzak vele... Mert ha basszus leülne, akkor már rögtön látná az ellenőrzőbe beírt dolgokat... Mert ők a tökéletes szülők... Röhej... Ja és reggel kelés korán, mert mehetek ismét helyettesíteni... Sok értelme van így a munkának, hogy 3 nap munka, utána meg majd megy valaki... Nem is értem ezeket az embereket se. Meg másokat se...

Hát el kell mondanom, hogy baromi rég voltam már ilyen szarul. Azt hiszem valami lappang bennem, mert a köhögés se múlik és valahogy már reggel se volt jó a közérzetem. Gondoltam azért van, mert nem aludtam eleget és majd elmúlik. Ennek ellenére kész kínszenvedés volt a suliban. Már ebédkor is alig ment le a kaja, mert nyelni nem nagyon tudtam annyira fáj a mandulám. Mivel ma értekezletünk volt, így a napközi elmaradt. Azt hittem, hogy majd rosszabb érzés lesz úgy menni, hogy ma már nem tanítok, de jobban el voltam foglalva magammal. :D Egész értekezlet alatt azzal küszködtem, hogy koncentráljak és ne forduljak le a székről, mert éreztem, hogy most simán ko vagyok. Aztán a friss levegő helyretett, de még mindig nem az igazi. De ilyen uncsi és hosszú napom soha nem volt még... Nyűgös vagyok és kell a pihi :(

Péntek: mehettem tök korán, hisz be kellett érnem a második órára, és hát nem kockáztatunk a későbbi busszal. Valahogy mikor ezzel a busszal kell mennem, akkor mindig kifogom ezt a pedo sofőrt. Pfúúj de utálom. Az a helyzet, hogy ilyenkor két busz is jön. Egy ami tömve van, és egy amin még álló hely bőven van, sőőt ülőhely is akad. Erre melyik busz áll meg előszeretettel? Hát az, amin mozdulni se lehet. Nem igazán értem a buszsofőrök logikáját, de nekem az lenne a logikus, hogy az álljon meg amin nem kell nyomorognom. Na de úgy voltam vele, hogy igaz, hogy mozdulni se lehet, de kibírom azt a 20 percet ismét. Aztán jött az imádott várakozásom. Persze még az is tök gáz volt, hogy a csatlakozásomon is ugyanaz a pedo sofőr volt... Blááá... Na de mivel tök hamar beértem a suliba, így a papírmunkákat sikerült megcsinálnom megint. Aztán összepakoltam a cuccom és elindultam az órámra. Még ilyen szar érzésem soha sem volt. Iszonyatosan rosszul éreztem magam az egész órán, mert tudtam, hogy ez az utolsó. Éreztem is, hogy nem vagyok formában, hogy nem úgy magyaráztam, ahogy kellett volna. Valahogy én éreztem mindent nehéznek és nem a gyerekek. Aztán ezután egy óra pihenő. Mikor mentem vissza a tanáriba, akkor szembesültem vele, hogy visszajött a tanár valóban. Visszaadtam már akkor neki mindent. Baromi szar érzés volt ez is. Aztán go a másik osztályba is, és ugyanaz volt, mint a másikban. Nehéz volt itt is. Kb. ez is az a szint, mikor az életkedvem is elmegy... Vajon miért? Hát azért, mert végig gondoltam ezt a félévet. Baromi szar érzés lemondani erről, igaz, hogy sokszor kiakadtam, de jó volt csinálni. Na meg arról nem is beszélve, hogy hiányozni fog. Meg a gyerekek is, hiába, hogy sokszor szemetek voltak... De az lebeg előttem, hogy pl. 2 hónapomba telt, mire az egyik srác elkezdett dolgozni nálam és legutoljára pl. 4 dogát írt. Sok időmbe telt, de megérte. Vagy pl. az, hogy végre már midenki elfogadta azt, hogy én tanítom őket, mert ebből annyi konflinktusunk volt év elején is. Hogy ők így csinálták tavaly, meg úgy... Aztán mire elfogadtak teljes mértékben, akkor jön ez, hogy vissza kell adnom őket...  Persze még  akkor is úgy jöttem ki az utolsó órámról, hogy összebalhéztam az egyik gyerkőccel, csupán azért, mert rájöttem, hogy nem ő csinálta meg a szorgalmiját, de nagy nehezen sikerült rávennem, hogy ne hazudjon és adtam neki egy feladatot, hogy tényleg az ő keze munkája legyen és javítson. Kíváncsi leszek rá. Na de majd lesz valahogy :) Pénteken sikerült előbb eljönnöm és így előbb is értem haza, de tök hamar ki is dőltem...
Szombat: meló édes meló. Mivel a héten szinte mindennap tök korán mentem a suliba, az utazás is nem kicsit fárasztott ki, így valahogy a szokottabbnál is rosszabb volt ébredni. Aztán mikor beértem melózni, akkor láttam, hogy a raktár fullosra van pakolva. Gondoltam hurrá, ma se fogunk unatkozni. Így is volt. 10-ig szinte megállás is alig volt. Végig csak pakoltunk és pakoltunk és pakoltunk. De ez jobb is, mert ha nincs mit csinálni, akkor nem telik az idő. Nagy pakolás közben jött Ő... Basszus én se tudom, hogy mi történt velem, de köszöntem és átnéztem rajta. Mintha mi sem történt volna. Tiszta hülye vagyok, mert eddig azért rinyáltam, hogy nem láthatom, most meg... De ha azt nézzük, akkor ő sem kezdeményezte a dumcsit, szóval ugyanott vagyunk. Bár jól esett volna egy ölelés tőle :$ Aztán 10 után már nem volt sok ember, szóval kibírható volt délig a meló. Aztán délután ahoyg haladt az idő egyre jobban szarabbul éreztem magam. Estére már lázam is lett, a torkom majd szétment. Ennek ellenére kijavítottam a napis gyakorlókat és meg is írtam az újakat. Aztán este ismét hamar bealudtam, de szerintem ez a láznak volt köszönhető.
Vasárnap: Ameddig csak lehetett, addig húztam a kelést. De rég esett már ennyi hó... Várható volt, hogy ennyi lesz, mert hát mondták, de ahogy elindultam tök vicces volt, hogy alig tudtam menni a térdi érő hóban. Ma végülis elég nyugi nap volt. Ahhoz képest nem voltak sokan, mint amennyien szoktak, de nem unatkoztunk. Délután meg a semmittevés és a pihi végre...

Fúúú, hogy én mennyire utálok várakozni. Ma kimondottan nem a korai keléssel volt a gondom, hanem azzal, hoegy egy csomót kellett várakoznom. Már alapból az, hogy félúton majd 1 órát vártam, majd bent a suliban ismajd 1 órát... Ez fog engem tönkretenni a sok várakozás. De hát nagy nehezen eltelt. Mikor elindultam az órámra, nagyban felpakolva, akkor kaptam a hírt, hogy hétfőtől marad csak a mindennapos délutánozás. Hát az az igazság, hogy reagáltam, hogy oké, akkor nem készülök, de valahol legbelül iszonyat szar érzés volt. Kedvem se volt órára menni, nem még tanítani.Aztán innentől kezdve az egész napom cseszve volt, mert se kedvem, se hangulatom nem volt semmihez. Persze én, mint csaj vigasztalásképp is, meg amúgy is mentünk vásárolni, vettem ezt-azt. Lett két új csini farmerom, meg egy övem. Legalább ez vigasztalt kicsit... Este még tanulmányoztam a rákocskáim. Kicsit megijedtem, hogy az egyik meghalt, de rájöttem, hogy az egyik vedlett :) gyorsan ki is szedtem, hogy meg legyen nekem :) Szépen növögetnek :)

Hétfő: Pff tipikus nap... :D Le se írom. Tudom töröljük ki, de na. :D Utálom a korán kelést, főleg ha tudom, hogy baromi sok időm lesz és nem tudom mivel elütni. Aztán a hideg is. Pff rég volt már ilyen hideg, de túléltem ezt is. Kora reggel bementem az otp-be, mint kiderült ide is tök fölöslegesen, mert hiába van a papíron, hogy ott kell intézkedni, ott nincs mit csinálni. Na mondom szép... Többe került a levél nekem, mint nekem bemenni oda... De hát megengedhetik maguknak. Aztán 1 órát vártam a buszomra, mily öröm volt ez nekem. Beértem a suliba, ismét 1 órát vártam, hogy mehessek órára. Hurrá... De a jó osztállyal kezdtem. Persze röpivel kezdtük az órát, mert hát tanulni kell ha tetszik, ha nem. Aztán az új anyagot jól is vették a gyerkőcök. Ezután lyukas óra...hurrá... Minden álmom ez még hétfőn is :D Aztán mehettem a másik osztályba. Jött a nyávogás, hogy jaj ne írjunk már... Már ettől a falra mászok, mert jobb lenne ha beletörődnének, hogy nem engem nem érdekel ha nem tanulnak. Akkor is kikérdezem, ha tetszik ha nem. Persze a legjobban azon rágtam be, mikor volt olyan aki ráírta a nevét és máris adta volna vissza, hogy "én ezt nem csinálom", "nekem ehhez nincs kedvem most". Jézusom, hogy engedheti meg magának, hogy ilyet mondjon??? El se hiszem, ha nem a saját fülemmel hallom. Hihetetlen az egész, nem is kicsit. Aztán persze az új anyaghoz is így álltak, hozzá, hogy "nem izgat ez engem"... De basszus ennyi motiválatlan és beképzelt, elkényeztetett gyerekkel én még nem találkoztam. A napközibe meg meg voltak őrülve a gyerekek. Vajon ezek is miért nem otthon tombolják ki magukat hétvégén? :D
Ma: A tegnapihoz képest késői kelést terveztem, de nem jött össze. Már kora reggel (7 után) hívott az egyik anyuka... Persze kinyomtam, mert legalább reggel hagyjon már aludni. Erre kiderült, hogy csak azért hívott, hogy a gyerekét majd délután engedjem már el előbb. Áááá de miért pont 7 után???? Sok hülye azt hiszi, hogy én hajnali 5-kor kelek. Pff... Aztán már nem is tudtam visszaaludni, tehát felkeltem és itthon megcsináltam mindent, majd elindultam melózni. Mivel ma nem volt órám, így azt hittem, hogy minden felhőtlen lesz. Még tegnap este összeállítottam egy feladatlapot szorgalmi ötösért. Persze azért meg kell dolgozniuk, mert utána kell nézni pár dolognak... Szóval ezt a feladatlapot sokszorosítottam, majd neki fogtam a röpik kijavításának. Hát már kínomban sírhatnékom volt. Egyszerűen áááá :( 19-ből 12 egyes. Pff... Már már tisztára lelkiismeretfurdalásom lett. Vajon mit csinálhatok én rosszul? aztán rögtön az ugrott be, amit tegnap közöltek a név felírása után, illetve az, hogy mikor én felajánlottam, hogy segítek oda is jönnek az emberek és az első mondat után el is mennk, hogy jó oké én így már értem, pedig gőze sincs hozzá. Ezekután csak nem bennem van a hiba, mert pl. a másik osztályban is tök ugyanúgy magyaráztam és jó ott is lett egyes, de nem ennyi. Szóval addig bosszankodtam, hogy csak arra jutottam, hogy ha már nem tudom motiválni őket, akkor beírom a sok egyest is és kapjanak észhez és ne játéknak vegyék az egészet, hanem jó lenne ha hozzáfognának tanulni, mert így bukás lesz csak belőle. Szóval valamilyen szinten mégis szarul érzem magam, pedig tudom, hogy ez már nem rajtam múlik. Ha nem kaphatók a motiválásra, akkor nincs mit tenni. Pedig én szivem lelkem beleadom... Aztán az én gyerekeim kicsit később jöttek, mint a többiek, de a tanulásra már mindenki odaért. Végre sikerült azt elérnem, hogy mindenki önállóan dolgozik és már-már az egész csoport hibátlanul is végzi el, amit kell. Persze az új srácot kell nyaggatni, mert olyan lassú mint a csiga, de szép lassan elérjük nála is, hogy ne 3 órába teljen neki 3 feladat megcsinálása. Persze látszik is rajta, hogy szeret ott lenni nálunk és úgy érzem, hogy szeret is velem tanulni. Azt hiszem néha picit szigorúan is fogom őket ahhoz képest, hogy délután már el vannak fáradva, de a negyedikesek már értik, hogy miért volt ez tavaly és mondogatják is, hogy így könnyebb lesz később is tanulniuk. Pedig én csak pár órát vagyok velük... :)

Vajon miért van az, hogy ha az ember pihenhet, alhat tovább, akkor tuti, hogy nem megy neki? Vajon ennek van valami pszichés háttere? Lehet... Mindenesetre ma is ez volt velem. Aludhattam volna jó sokáig, err mi történik? Már 7 után kipattant a szemem. Jó oké azért nem keltem ki az ágyból, ami azért még jót is jelent, de aludhattam volna még egy kicsit, mert most megtehettem volna. De nem... Mindegy. Aztán délelőtt a fürdőszoba szekrényt rendbetettem végre, mert már szanaszét volt minden, meg a fele cuccot onnan is kivágtam a szemétbe. Aztán jött a relaxálás... Vagyis jött volna, de összefutottam barinőmmel és elmentem hozzájuk turizni. Találtam magamnak 3 felsőt, ami tök jó is lett rám :) Örülök neki, mert már annyi cuccom van, hogy nem tudom hova tenni :D Aztán az édes semmittevés végre... Erre vártam már mióta... De valahogy ez se felhőtlen. Már most utálom a hétfőt. A szokásosnál is jobban. :( Már most tiszta depis vagyok amiatt, hogy tök korán kell kelnem, a korai busszal kell mennem, hogy 10-re beérjek. De ez milyen abszurd már? Induljak el fél 8-kor, hogy beérjek 10-re, csupán azért, mert nins később buszom... áááááá.... :( de majd megyek reggelről az otp-be, hátha ott sikerül elütnöm az időt, meg akkor intézem a diákhiteles dolgaim is. Na persze az lesz a szép, ha még ott is ezer ember lesz már kora reggel, de hát hétfőn ez is lesz majd várható. Háh de utálom a hétfőt, most már jobban. De aztán meg majd még kiderül, hogy mi lesz a hét további napjain, mert az se biztos, hogy így marad az órarend...

Péntek... ellentmondásos az egész nap, pedig örülnöm kéne, hogy két nap pihi lesz. Örülök is mert egyes embereket nem látok két napig. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a munkám. Sőőőt... Na de kezdjük az elején. Mivel is kezdődhetne egy pénteki nap, mint egy korán keléssel? :D Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam a munkaügyibe. Már kora reggel ennyi embert... :S Na de a lényeg, hogy kemény 1 órát álltam sorba azért, hogy még egy percet se legyek bent. Az előzmény az, hogy szerdán beszéltem telón a nővel, nem egyszer kihangsúlyoztam, hogy nincs semmi a kiskönyvemben, akkor is be kell mennem? Persze persze be igen. Jó. Ma végre veszem a fáradtságot, kivárom a sorom, bemegyek és közli a nő, hogy ezzel be se kellett volna mennem. Mondom, hogy direkt ezért hangsúlyoztam ki többször is, hogy nincs benne semmi. Persze a bocsi, hogy akkor behivattalak meg stb stb, de 1 percig se voltam bent. Na ez a gáz. Aztán tök hamar beértem a suliba, lefénymásoltam a témazárókat, meg így legalább bepótoltam az adminisztráció dolgokat, aztán mehettem órára. Hát nem kicsit akadtam ki megint. Baromira elegem lett, hogy szivem lelkem beleadom, készülök, csomó cucc, csomó érdekes dolog, és erre mi a köszönet? Hát a viselkedésük. Én már annyi mindent megpróbáltam, és semmi... Mintha ezek nem is ide tartoznának. Már alapból az is irritál, hogy tök hangosan kell, sokszor kiabálva kell órát tartanom, mert 1-2 hülye gyerek szarik mindenre és nem hagyja a többit. Ez volt most is, de óra közepén szó szerint lebasztam a kezemből mindent a tanári asztalra és közöltem velük, hogy még egy ilyen pofátlan osztállyal nem találkoztam, mint az övéké, és hogy nem vagyok köteles akkor nekik minden szart úgy elmagyarázni, hogy nekik könnyebb legyen megérteni és megtanulni, mert ha azt akarják akkor magolják be a könyvből és nem kell nekünk semmit gyakorolni. Na ekkor látszódott az, hogy néhányan azért magukba néztek és csendben elkezdtek dolgozni. Persze a nem rendes részre ez megint nem hatott, mert bármi történik lepattan róluk. Nem is csodálkozom, hogy feszült vagyok utána egész délután meg este is. Csak az a baj, hogy ilyenkor délután a gyerekek is érzik ezt, és sokkal nyugtalanabbak. De így este már nyugi van, és élvezem, hogy pihenhetek...

Nincs is annál rosszabb érzés, mikor megszólal az ébresztő reggel. Már maga a tudat, hogy reggel az emberekkel tömött buszon kell nyomorogni... pfúúúj. Persze miért is a másik busz állt volna meg, amin van is hely... Nem tudom, hogy mi alapján döntik el, hogy melyik mikor áll meg, de ha nem szállok fel egyikre, akkor tuti, hogy a másik nem fog felvenni. Jó megoldás, de hát nincs mit tenni, ha időre megy az ember... rákényszerül... Valahogy nem a kedvenc napjaim közé tartozik a csütörtök se. Az ok pedig az, hogy már kora reggel azzal az osztállyal van órám. Egyszerűen már nem szerete hozzájuk bemenni, mert mindig tök feszülten jövök ki és utána már az egész napom ilyen lesz. És a mai nap is ilyen volt. Feszültség egész nap...

Hát persze tudtam, hogy mit vállalok, de hogy ennyire gáz is lehet minden... Hová fajul a világ? Tegnap nem volt órám, de tisztára leszívták az összes energiám a gyerekek. Aztán még a nap végén is mire kellett eljönnöm? Hogy valamelyik nem rendes összefirkálva otthagyta a táblát egy kis kedves szóval: "geci". Na erre ma összeszedtem az összes gyereket és a tények elé állítottam őket. Persze senki nem vallott. Ekkor bevetettük a rendőr bácsis szitut, amitől azért megijednek, de erre se vallottak. Bevetettük a kamerás felvételeket, erre se... aztán mikor az igazgatót hoztam fel... na erre 3 emberke elkezdett feltünően sunnyogni. Jelentkező nem volt. Na mondom ha nincs, akkor addig nincs játék, míg be nem vallja az illető... Persze ott ültünk 4-ig, de semmi, csak az a 3 illető nem tudott mit kezdeni magával. De én is tudom szivatni őket... Akárhonnan nézem én itt megint kevés vagyok. Én hiába nevelem őket, kilépnek a suli kapun és onnantól kezdve mit se ér az én munkám. Na és jogosan kérdezem, hogy mi lesz ezekből ha felnőnek, ha már kis szaros létükre ilyenek? Tuti nem jó emberek...
Aztán a mai órám... Mintha nem is nekik magyaráznék. De épp amiatt aggódom ezen, hogy én tényleg szivem-lelkem beleadom, úgy tűnik, hogy értik, aztán kiderül, hogy nem foglalkoznak vele és kezdhetjük előről :( Vajon minek is adom fel a házikat, ha nem gyakorolni? :( Persze az óra kellős közepén a társaság jót mulatott rajtam... Na jó én is magamon, de még szerencse, hogy nem volt gázosabb a helyzet. Szóval az úgy történt, hogy a tesi cucca mindenkinek a táskája mellett, én járkálok, hogy segítsek a térképen eligazodni és a lábam az egyik tornazsák zsinórjába nem gyengén beleakadt és majdnem dobtam egy hátast :D persze itt borult az óra rendje, mert mind rajtam röhögött, de legalább volt valami jó is nekik :D de tuti ha elesek egész évben azt emlegetnék... :D De ezt az osztályt birom azért. Aranyosak, meg ők figyelnek és rendesek is :)

"Nagyon-nagyon jó napod lesz ma. Minden a kezedre játszik. Ez hozzásegít ahhoz, hogy csordultig legyél szeretettel és lelkesedéssel. Tárd ki a karodat és a szívedet, és öleld át a világot!"

Na hát ennek alapján baromi ritka és szar napon vagyok túl. Vagyis még nincs vége, de a neheze már lement. Pedig de jó lett volna, ha legalább ennyi bejön a horoszkópomból... :D Álmodozzunk csak... Szóval már mikor megérkezett a buszom, már akkor éreztem, hogy valahogy tuti nem lesz jó napom. Mitől is lenne, ha hegyesfülűek ordibálását kell hallgatnom fél órán keresztül? :S Röhejesek, hogy nem veszik észre magukat. Aztán go az óráimra, amin jött a következő löket. Pár nap alatt elfelejtették azt, amit múlt héten nagy odaadással magyaráztam nekik. Mintha tényleg fölöslegesen jártatnám a szám. De az egyik osztály legalább aktivizálta magát, na meg figyelt is. De a másik... Komolyan ilyet nem éreztem még, de kedvem lett volna az óra kellős közepén megverni az egyik szemtelen gyereket. Sőőőt az a vicces, hogy el is képzeltem, hogy mit tennék. Egyszerűen már nem tudok mit kezdeni vele, de egy alapos verés tuti ráférne otthon, mert nem tudom elhinni, hogy a tiszteletet nem követelik meg a szülők... Márpedig ha otthon nincs meg ez, akkor mi se kapunk belőle. Szóval baromira kiborultam, mármár a sírás kerülgetett, mert én már mindent próbáltam, de semmi nem hat egyesekre. Az a vicc még, hogy akárhonnan nézem, ezeknek nem is az "átlagos" suliban kéne lenniük, mert baromi problémásak. Hogy engedheti meg magának egy hatodikos, hogy visszapofázzon pl? Bezzeg az én időmben, ami persze nem olyan régen volt, de hát mindenki kussban ült és figyelt a tanárra. Na és ezek után maradjak nyugodt... Persze tök feszülten érkeztem meg a napiba, és ezt szerintem a gyerekek is látták, illetve érezték rajtam és feltünően nem volt ma probléma velük. Mindenesetre vártam a 4 órát és hogy jöhessek haza és pihizhessek, mert ez agyilag megint nem gyengén húzott le...

Igen, mert egyszer betelik. Mindenkinél... Nálam azt hiszem, hogy most van ez a pont. Talán azért, mert eddig őrlődött bennem minden. Egyszerűen túlhajszolom magam. Meg se tudom mondani, hogy mikor pihentem ki magam úgy igazán. Állandóan csak a meló, a meló meg a meló. Most is hazahoztam a gyakorlókat. Javítás, új feladatok írása... De hát enélkül nem megy, mert kell a gyakorlás, mert egy-két gyerek nagyon gyenge. Aztán emellett a nagyok is... Ááááá... Emellett a bolt is... Nyűgös vagyok, semmihez sincs kedvem. Belátom, hogy ez így nem mehet tovább. Először is pihennem kell és nem ennyit melózni, mert csak jobban ki fogok készülni. Pihenek...

"Az ha két ember találkozik és megkedvelik egymást. Randiznak, szerelmesek, gyűrűt cserélnek, házasodnak, gyereket csinálnak stb..."

"A szerelem első látásra. A levélben megírom, hogy szeretlek. A szív azt jelenti, hogy szeretlek. A szerelmes levélre ráírom a fiú nevet és ráírom, hogy szeretlek. A szerelem amit kiejtesz a szádon azt az Isten úgy akarta."

"Azt jelenti, hogy két ember sokszor találkozik és egy napo negymásba szeretnek. Két ember randizik és egy nap egymásba szeretnek és élik az életüket együtt. Egy nap találkoznak és nem akarnak majd elválni."

"Én az oviban már csókolóztam minden alvó időben. Oviban egymással aludtunk. Mindennap azt csináltuk amit írtam."

"Egy érzelem kitörés. Egy szívdobbanás. Szerelmes levelet küldenek. Különféle ajándékokat küldenek egymásnak. Egymásnak kedveskednek."

"A szerelem jó dolog. Egy szerelem szép. Egy szerelem randi. Egy szerelem szép estéje. Egy szerelem szép sétája."

"A szerelem egy jó érzés. De néha fájdalmas mert szoktak szakítani. De ha szerelmes vagy akkor szeretni kell a csajodat vagy pasidat."

"A szerelem egy érzés. Amikor egy férfi és egy nő vonzódik egymáshoz. A szerelem általában még nem találod meg az igazit addig fájdalmas. De nagyon csodálatos. És a szerelem nehéz."

Mostanában a szabadidőm arra "megy el", hogy pihenek. Most kezdem azt érezni ismét, hogy ez így egyszerre sok... Fáradt vagyok és fáradt vagyok és fáradt vagyok... Na jó meg baromi nehezen viselem azt, hogy már 16 napja nem beszéltem vele... Elvonási tünetek... Na jó láttam a hét folyamán is többször őt, de na... Hát igen kár volt pl. az az ölelés is. Lehet, hogy épp emiatt szenvedek most. Basszus... Emellett minden napra jutott valami érdekesség a héten, de azt hiszem a legfőbb momentum a szerelem volt. Persze ezt már múlt héten is kezdték, ezután megkérdeztem tőlük, hogy vajon mi is az a szerelem? Aztán kiderült, hogy ki szerelmes kibe... Aztán ebből volt a bonyodalom. Aztán a nagyoknál is... Hogy mennyi hülye gyerek van :S de az a poén, hogy nem veszik észre magukat, én fejre is állhatok, nem érdekelné az se őket. De mikor félévkor lezárom őket, persze megbuktatom őket, mert a semmire nem adhatok kettest, akkor még visszakérdez, hogy "miért?"... Na vajon miért? :D Áááá fáradt vagyok...

Hát napok óta azt érzem, hogy olyan semmilyen hagulatom van. Igazából nem értem, hogy mitől, de ez van... :)
Péntek: kinek nem a kedvenc napja a péntek? :D Eszméletlenül vártam a 4 órát, hogy leteljen minden és jöjjön a várva várt pihi. :)
Szombat: hajnali kelés... pfúúúj, de utálom. Vártam, vártam, de nem jött :( De miért nem? :( Később láttam őt jönni, de sokáig nem is maradt, de akko sem láttam őt úgy igaziból... élőben :( Ááááá úgy utálom ezt a helyzetet. :( Szenvedés a köbön... De ahogy elment, nekem úgy tűnt, mintha egy pillanatra is, de benézett hozzánk... Vagy én vagyok ennyire hülye már komolyan...
Ma: Már magam sem tudom, hogy mikor aludtam ennyit utoljára. De nagyon jó érzés volt úgy felkelni reggel, hogy pihentem eleget. Vagyis ezt éreztem. Felkeltem, megcsináltam a kaját. :) Elég jó lett :P sőőőt nem azért, mert én csináltam, de akkor is fini lett. Aztán pakolás, takarítás. Közben mosás, aztán vasalás... De így estére már nagyban pihi van, mert megérdemlem :P De belegondolva, hogy holnap ismét hétfőőőő.... ááááá de utálom a hétfőket... :S De semmi értelmeset nem tudok most írni.

Kiértékelésed a válaszaid alapján:
- Te fülig szerelmes vagy belé: Ö!!! :) (Jobb, ha nincs ott név...)
- Te spontán vagy és szereted a szerelem jeleit fogadni attol a személytől aki szeret.
- Te szeretsz segíteni másokon és jónak tűnsz!
- Neked egy szuper éved lesz egy pozitív fordulattal.
- XY Ő a te legjobb barátod. (Ismét jobb, ha nincs ott név...)
- 7, az igaz barátaid száma.
- Párizs: Mindig a megfelelő célt választod ki magadnak.
- Tenger: Megbízható vagy a barátaiddal szemben és foglalt ami a kapcsolatodat illeti.

Ami azt illeti:
- Igaz :) hmmm :) jó pasi :)
- Nem mindig igaz
- Azt hiszem igaz
- Ez majd kiderül
- Igen rá mindig számíthatok... :)
- Hát így összeszámolva nem mondanám 7-nek...
- Igen és sokat gondolkozok a helyes cél elérésén :) :D
- Így van :P

De várom már :D A mai nap? Szar a köbön... Nincs is kedvem írni...

Jaj úgy élvezem én a havazást... Már alapból nyűgösen ébredtem, de nem ez volt az első alkalom... aztán ráadásul éjjel esett a hó is, sőőőt még reggelről is. Na mondom fasza, a busz ma se jön időben. Hát így is volt. Röpke fél órás késéssel indultam el ma is. Még jó hogy nem sokat kellett várnom a csatlakozásra. Csak ilyenkor olyan szar... Már hozzászoktam, hogy leszállok, majd fel a másikra és nem kell várakoznom. Most meg... Na de épphogy beértem ma is, de levetkőzni még volt időm :D Aztán go az órára. Hát ismételten azt tapasztaltam, hogy egy féléven keresztül tök fölöslegesen magyaráztam, mutogattam bármit is, mert egyszerűen olyan a gyerekek agya, mint a szita... Simán kifolyik minden belőle. Egyszerűen röhejes. Persze a kivételek itt is megvannak, de na. Aztán go a napközi. IStenem mi lenne, ha lenne egy olyan nap, hogy nem történik semmi. De tényleg semmi. Úgy vágyom egy nyugodt napra már. Először azt hittem, hogy majd a nagy havazásban tök jól ellesznek a gyerekek. Persze szünetben jöttek a nagyok és "romboljuk szét a kicsik játékát" alapon jöttek és próbáltak rombolni. Erre én szólok nekik, szépen, de a lényeg, hogy húzzanak a francba... Erre mi a reakciójuk?? A nagy hóemberre csináltak egy faszt, mert ettől menő a hóember. Sok hülye, mert az se tudják mit csinálnak...Azután jött az, hoyg egyes emberek nem fogják fel, hogy órák után automatikusan kell hozzám jönniük... Két év alatt ez valahogy nem lett logikus nekik. Baromira unom, hogy mindig ugyanazok az emberek... mindig utánuk kell mászkálnom, mert mindig spekulálnak valamiben. Aztán ma annyit ettem, hogy csak na. Nem is tudom hova fért belém ennyi kaja, mert nem szoktam ennyit enni. De este azért dupla torna volt, mert így nem igazán fog ez menni. Áááá elegem van a mai napból is :D

Valahogy baromira azt hittem, hogy legalább lesz "pár" nap, amikor nyugalom lesz, hogy a kölykök otthon kitombolták magukat, de nem... Miért is lenne így? Így estére úgy érzem magam, mint egy mosott rongy. És ez még csak a második nap... Pff mi lesz itt még később? Még belegondolni is rossz... De hát be kell látni, hogy ezek a mai gyerekek nem igazán fognak változni. Komolyan ilyenkor örülök, hogy tanítani nem tanítottam aznap, mert akkor mégjobban ki lennék bukva. De nem csak érzem azt, hogy mintha a falnka beszélnék, mert olyanok ezek, mert a fal se reagál rá... Eszméletlen... Persze az egyik dolog az, hogy a kiscsaj (akiben tuti van cigányvér), simán minden ok nélkül neki megy a másiknak, de olyan szinten, hogy szerencsétlennek már úgy szaggata a haját, hogy csak na. Ezek után persze még ő van felháborodva... Röhejes... Mikor közlöm, hogy adja ide az ellenőrzőjét még ismételten ő van felháborodva, és simán fogja a cuccait és összepakol és csak les rám. Ne ez az egyik olyan dolog, amire pöccenek... Mivel már a jogaikkal tisztában vannak, nem lehet a táskámba nyúlni stb stb... A tanító néni szépen fogja oszt kiborít mindent. Nem nyúltam a táskájába... A kis szemtelennek nehogy már jó legyen. Áááá de még most is felidegesítettem magam ezen. Aztán ezután olyan kuss lett hirtelen, hogy senki nem tudta, hogy levegőt merjen-e venni, de rajta meg látszott, hogy van még energia benne és szemrebbenés nélkül mondaná még. Na nekem se kellett több, közöltem vele, hogy a következő megszólalásánál megy az igazgatóhoz... Na mármost ezek a kicsik baromira félnek az igazgatótól... Még ez a szerencsém, hogy ő a mumus és ijesztegetni lehet vele őket :D Na persze, hogy nehogy ennyivel zárjam le a sulis napo... Eljövetkor simán 4 ember közölte velem, hogy adjak nekik fejenként 1-1 milliót és megjavulnak, mert nekem a fizetésemből futja... Na erre is szépen bepöccentem, hogy alapból hogy jön ő ilyenhez... Meg felvilágosítottam őket, hogy ha egy kicsit is többet kapnék máshol, nem biztos hogy itt szenvednék velük... Erre ilyenkor azt tudom mondani, hogy rohadt kis szemetek... És egész délutántól majd szétrobban a fejem, egyszerűen nem múlik el semmitől, persze még társul hozzá az idegesség... És várom, hogy múljon el... Emellett megint az a kibaszott álom is... Csak tudnám, hogy ki és mit akar ezzel, mert baromira unom, hogy mindig ugyanazt álmodom és nem tudom már hovatenni. NEM TUDOM MEGFEJTENI NA...

Óóóóó ne máááár :( úúúúgy utálom még mindig a hétfő reggeleket :( Ráadásul az a poén, hogy idén még normális bejegyzést se írtam... Tisztára el vagyok csúszva. Pedig még meg fogom írni visszamenőleg is a dolgokat, mert nem rég visszaolvastam az írásaim, és hát be kell vallanom, hogy jó volt olvasni néha milyen hülyeségeket tudom írni :D
Dec. 31.-Csütörtök este:Hát már meló után semmihez nem volt kedvem. Azon gondolkoztam, hogy ha még el is igérkeztem volna valamelyik buliba, akkor tuti ott csak "szenvedtem" volna, mert így igazából nem lehet csinálni, hogy állandóan melózok, utána meg semmihez nicns erőm. Szóval este még segítettem itthon picit, aztán csak ültem és lestem ki a fejemből... Aztán erőt vettem magamon és megfürödtem és bedőltem az ágyba. Igen... azt hiszem ilyen nem sűrűn volt még, hogy lefeküdtem... Sőőőt mi több aludtam is, mert azt hiszem olyan 9 körül ment valami film, de csak az elejére emlékszem, utána meg arra, hogy 11 után felriadtam. Jó kis szilveszter éjjel... :D Aztán az éjféli peszgőzés... Hát valahogy baromira nem is volt kedvem az egészhez, főleg a tavalyi miatt is... Aztán megnéztük a tüzijátékokat, már amennyit lehetett látni belőle. Meg szőrnyülködtünk azon, hogy a "kis fiatalok" hogyan "buliznak". Már délután, ahogy jöttek a boltba, már akkor nem voltak képbe, de amit ezek műveltek... Hát egyenesen röhejes volt... Főleg az, mikor végül is már némelyik felnőttnek mondható, és annyi esze nincs, hogy ne a másikra dobálja a petárdát... Igen a másikra... Sok hülye... Nem lepődtem volna meg azon sem, ha mentő viszi őket innen... De valamilyen szinten meg is érdemeltél volna ezt, de nagy nagy szerencséjük volt, hogy semmi baj nem történt. Kevesebb pia, több tudat...
Január 1. Péntek: hát éjfél után már 2010... hmm... hmm... túl sok változást nem hiszem, hogy bárki is érzett ilyenkor, azon kívül, hogy 2010-et kell írni. Nem is sokáig voltam fent, és utána megint aludtam, de azt se mondhatom, hogy milyen sokáig, mert nem volt sokáig. 9-kor anyám felébresztett, hogy ha nem megyek a templomba, akkor főzzem ki a tésztát. Gondoltam akkor fel is kelek és ki is főzöm, utána meg jön megint a pihi. Erre mielőtt elmentek közli, hogy nem is kell kifőzni, majd ő megcsinálja, hogyha hazajön... Mondom akkor vajon mi a francért kellett felébreszteni???? Végre pihizhettem volna addig, ameddig tudtam volna, de nem... Hát mit ne mondjak így kurva jól indult a reggelem, na meg az új évem... Aztán kajára már senki nem tudott ránézni, de szerintem ez már karácsony óta így volt, mert hát sok kaja, kajálás, csomó kaja megmaradt, senkinek se kellett semmi, még szerintem simán két heti élelmünk simán volt. Szóval a lényeg, hogy a pihinek így lőttek. Délután a szomszédok átjöttek, de a végén már azt untam, hogy a gyerekek nyafogtak mindenért. Ezt utálom a legjobban, meg mikor valaki nem tud viselkedni egy másik helyen. Számomra ez azért furcsa, mert mi nem így voltunk nevelve. Jó nem azt mondom, hogy áldott jó gyerek voltam, de azért szerintem anyáméknak nem kellett soha úgy nagyon égniük miattam pl. Na jó mindig emlegetik azt, mikor kicsi voltam és átmentünk anyám keresztanyjáékhoz... Picike voltam odaértünk és minden alkalommal leültem az asztalhoz és megkérdeztem, hogy "Na mit eszünk?" :D:D:D Pedig a képeim alapján meg egy tök kis vékonyka gyerek voltam :D Hehehe, de én akkor is kicsike voltam még, ők meg már azért elég keményen az iskolai éveket nyomják... Aztán nem voltam semmi, mert kevertem pár piát, de nem éreztem szarul magam, csupán hamar bealudtam... :D
Január 2. Szombat: Miről is szólhatott volna ez a nap, mint a melóról? :D Kora reggel... Vártam és vártam és vártam, de nem jött... :( Pedig olyan jó lett volna látni őt... De hát eszébe se jutottam... Pedig azt hittem, hogy legalább egy sms erejéig... de hát hinni a templomban kell... Aztán ráadásul délig szenvedtem bent a boltban hátha... Ez van :) A délutánt meg mivel mással tölthettem volna, minthogy a sulis cuccokkal is foglalkoztam kicsikét.
Január 3. Vasárnap: ismét meló, ismét nélküle... Bár mondta, hogy ő vasárnap nem melózik, szóval tudtam, hogy esélytelen a tali vele. :( A leltárral elment az idő szerencsére. Délutánra maradt még sulis cucc, de pihentem is, mert már tényleg megérdemeltem. :D 
Január 4. Hétfő: Azaz ma... Utálom, utálom, utálom a hétfőket. :D Valahogy nem éreztem azt, hogy rá vagyok hangolódva a gyerekekre... Vajon miért? Nem igazán pihentem a szünetben, pedig rámfért volna, de hát mit csináljak? Ez van, kell a zsé, így melóztam. Szóval már ezért is nehéz volt bemenni a suliba... Jáááj a gyerekzsivaj... Kell ennél jobb? Hát nem :D De ehhez képest semmi baj nem volt ezzel, ahogy beléptem az ajtón. Az asztalomon ez a kis angyalka fogadott :) olyan kis aranyos :) kicsiktől kaptam még karácsonyra, csak hát én akkor nem voltam, de otthagyták nekem :) Olyan kis ari :), mint ők. Szóval első nap. Szerintem úgy igazán senkinek sem volt kedve elkezdeni újra a sulit. Azt hittem, hogy egy kicsikét kitombolták magukat a szünetben a gyerekek, de hát ne is álmodozzunk erről... Sőőőt még brutálisabbak lettek. :S

RÁK: 2010 első hónapja a szerelemről fog szólni a számodra. Ha van párod, akkor tölts vele minél több időt! Most nagyon egy hullámhosszon lesztek. Élvezzétek! Közös élményekkel erősítsétek meg a szövetségeteket! Így nem férkőzhet közétek nehezebb időben sem senki. Ha még nincs párod, akkor januárban megtalálhatod. Semmi különöset nem kell tenned, csak legyél nyitott! Olyan elementáris erővel fog berobbanni az életedbe, hogy nem lehet elmenni mellette. Ne kételkedj a rajongásában! Megérdemled, hogy végre boldog legyél. Kiböjtölted. Emellett ne hanyagold el a családodat! Egy idősebb rokonod betegeskedhet. Gondozd türelemmel! Nézd el neki, ha kritizál! Nem könnyű tehetetlennek és kiszolgáltatottnak lenni. Ha jobban lesz, nem lesz vele ilyen nehéz. Ebben a hónapban figyelj a kiadásaidra! Ne lépd át a keretet! Ne kérj és ne adj kölcsön! Addig nyújtózz, amíg a takaród ér!

Hát mindenesetre én kíváncsi vagyok erre... :) Emellett elvonási tüneteim vannak... Hiányzik... Az egész lénye hiányzik... Hát de ez van... Eszébe se jutottam...