Kismaci86 mindennapjai...

Hétfő-Nőnap:Már maga az a gondolat, hogy hétfő van, olyan kiábrándító volt tegnap. Ilyenkor felkelni sincs kedve az embernek. Miért is lenne? De legalább a nap sugarai csak-csak bejöttek a redőnyön keresztül, így azért csak felkeltem. :D Rég volt már ilyen felhőtlen az ég, szikrázó napsütés, persze odakint meg baromi hideg. Elkészültem, eindultam, a busz szokás szerint nem jött időben. Már a csatlakozásomra vártam, mikor a kollaganőm hívott, hogy mehetnénk együtt. Aztán kiderült, hogy aki helyett voltunk helyettesíteni múlthéten, az szart szólni, hogy nem jön melózni. Basszus ez milyen gáz már, hogy tudom, hogy nem megyek, de nem szólok senkinek. Aztán hívták a suliból, persze nem vette fel a telót. A végén úgy derült ki, hogy a főnök a férjét hívta fel, hogy vajon jön-e az asszony melózni.... Elég gázos a szitu. Egyesek nagyon sokat megengedhetnek maguknak. Persze ha mondjuk az lenne, hogy én nem tudok menni, mert mondjuk nagyon-nagyon szarul vagyok, akkor persze menne a duzzogás. De akármilyen szarul is voltam eddig, mindig bementem, soha nem maradtam itthon. Nem csak én vagyok így, de nekem kell a zsé. Aztán ahogy bementem, jöttke folyamatosan a gyerekek és kaptam virágokat. Olyan kis aranyosak voltak. Ilyen szép kis kankalinokat hoztak, meg szegfűt. Volt akitől bonbont kaptam, meg csokit. Annyira édesek voltak, mert olyan örömmel hozták. :) Jól esett, hogy gondoltak rám.
Ma: Szerencsére nem kellett mennem korábban, így pihenhettem megint picit. Néha szidom magam, hogy miért megyek ki annyival előbb a buszhoz, de aztán mindig az jut eszembe, mikor majdnem lekéstem... :D Hát még jó, hogy ma is kimentem időben. Nem gyengén jött időben. Új srác jött, kis fiatal, erre tuti az első útja. Már abból kiderült, hogy úgy mondták neki elől az emberek, hogy merre kell mennie. Azért kicsit sajnálom az ilyen embereket, mert tuti őt is csak bedobták... Aztán az jutott eszembe, hogy lehet mivel nem sűrűn járt erre, ezért előttünk kihagyott pár buszmegállót és azért jött előbb. :D Mondjuk így tök szemét vagyok, de na. :D Aztán a suliban ma túl sok újdonság nem történt. Hazafelé elmentünk anyumnak névnapjára ajándékot venni. Végül egy virág lett belőle, mert abból sosem elég. Most meg este pihi :)

Nem aludtam valami hej de jól. Hajnalban kijött belőlem minden... :S Aztán sikerült visszaaludnom picit, de has és fejfájással ébredtem. Ahogy reggel ráálltam a mérlegre, tök boldog lettem. :) Immáron 73 kilót mutatott. Már így jól indult a napom. Délelőtt folyamán kivasaltam mindent, majd pihiztem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy havazik... márciusban... Utálom... Már szerintem senkinek nincs szüksége erre. Persze az első adag gyorsan el is olvadt, azt hittem, hogy nem lesz másik. Na ezután jött egy kisebb hózápor. Remélem hamarosan elolvad, bár alig van, de akkor is látni, hogy fehérlik minden. A délutánom egy részét pihivel töltöttem, majd volt egy kis futás és torna, ami igen csak jól esett. Egyébként azt vettem észre, hogy ha bármelyik is kimarad, akkor érzem, hogy kilométerhiányom van és nem tudok mit kezdeni magammal. Azt hiszem ez már jó jel. :) Így estére meg már jó fáradt vagyok, ismételten pihizek... Holnap meg jön az a nap "amit nem nevezünk a nevén" :D

Ha szombat, akkor korán kelés hajnalban. Meglepően hamar elkészültem most. Nem igazán szokott ilyen lenni, főleg ha korán kelek. Reggel a kiscsaj is jött melózni. Valahogy kedvem se volt hozzá. Egész délelőtt mikor ránéztem vagy beszéltem vele, akkor tesóm mondatai jutottak eszembe. Mivel a kiscsaj kisnövésű, így azzal poénkodott, hogy milyen jól mutatna a cirkuszban. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből és sokszor a röhögés határait súroltam. :D Mondjuk van benne valami, de nem jó így dolgozni. Már akkor tudtam, hogy végül is én fogok csak melózni megint. Jó persze ő is csinált ezt-azt, de akkor is. Javarészt megint én pakoltam pl. Persze ő is leállhat beszélgetni meg hasonlók. Nem baj én megcsináltam amit kellett, így szerintem a részemről nincs gond. Aztán lehet, hogy új jött le az egész szitu, hogy az adott pillanatban én szartam mindenre. Akkor jól jött le... Mikor jött Ő... "Szia szépségem!" :) Picit pakoltam, aztán végül is szartam mindenre. Persze jól is esett, hogy vele beszéltem. Végre más is csinált valamit. :D Szóval leálltam vele beszélgetni, de tuti nem 5 perc volt. Vagy csak én éreztem hosszúnak. Mindenesetre jól esett. Megint volt pár olyan mondata, ami eléggé kétértelmű volt. Az egyik ami megmaradt bennem, hogy "Legalább nem leszek egyedül a szobámban." Aham... Szóval mi is van a csajszival? :D Vagy nincs már meg neki, vagy ennyire gáz a kapcsolatuk, vagy csak úgy mondta. Az utolsót simán kizárom, mert ez tök hirtelen kijött a száján, nem kellett ehhez gondolkozni sem. Ha minden jól megy, akkor majd kell neki is kis rák. Legalább tudnám, hogy jó helyre kerülnek. Bár mondta, hogy ha hazamegy, akkor elő is keresi a cuccokat hozzá, de mondtam, hogy ez még nem most lesz. Aztán melóztam kicsit és Ő meg lelépett. Nem sokkal utána kaptuk a virágokat, amire sokan gyorsan le is csaptak. Jött egy pasi, hogy neki rózsa kell meg szegfű, úgy csomagoljam. Aztán megcsinálom és mondta hogy mindegy hogy van, úgyis csak egy köszönömöt fog kapni, szóval mindegy a külső... Mondom a nők azért szeretik, ha igényes valami, azért szeretik a szép virágokat is. Azt mondja... "Én is nő vagyok, mégsem kapok semmit..." Lesek értetlenül, mert baromira nem vágtam le, hogy mit akar ebből kihozni. Aztán rámnéz és tök komolyan mondja: "Hát Je Nő vagyok :D" Na gondoltam magamban, hogy te sem az idióta  vicceidtől leszel ismert. Aztán meló 10-ig, ugyanis akkor jöhettem el. Először az volt, hogy a kiscsaj még marad, de aztán ő is eljöhetett. Háháhá :D De mikor öltöztünk mondtam neki, hogy eljöhetne velem futni. Persze nem lett belőle semmi, mert nem szólt. De nem baj megoldottam én így is.
Itthon gyorsan összepakoltam és kitakarítottam a szobám. Tiszta kis lelkesen csináltam meg mindent. Délután egyedül maradtam, mert mindenki ment melózni. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valami nagy zaj jön kintről. Hát kimegyek és ki az? Nagyapám... De mint az őrültek, úgy rugdossa a kaput. Persze rögtön mondtam neki, hogy lehetne használni a csengőt. Aztán kiderült, hogy nem szól. De akkor is ha szól a kutyának, akkor az rögtön jelez én meg nem vagyok hülye és kimegyek beengedem őt. Ezután még ő volt felháborodva, rendesen látszódott rajta, hogy bepukkadt, de akkor is. Mikor már mentem ki, akkor jöttek az utca másik feléből megnézni, hogy mi ez a zaj. Persze én voltam a rossz, hogy szólni mertem, de már megszoktam és nem is idegesítem magam.
Aztán a nap csattanója... Mert ilyen is volt. :D Megforralom a teának a vizet, filterek benne vannak, minden oké és már csak az ízesítés kellett. Én kis ügyesen fogom a tartót  amiről azt hittem, hogy az a cukor és öntöm bele. Aztán hirtelen olyan furi lett a tea. :D Azt hiszem ha sót öntök bele, akkor sokkal jobb lett volna, de én nem sajnáltam a lisztet. A francért van az is ugyanolyan tartóban nekünk? :D 10 perces röhögés magamon... Ez is csak a fáradtság miatt van... jó persze egyértelmű hogy inkább arra kell fogni. :D De főztem másikat és abba sikerült a cukrot beletennem és jó is lett. Szerintem senki ne próbálja ki liszttel... :D

Biztos van mindenkinek ilyen napja. Egyszerűen olyan, mintha valaki direkt azt akarná, hogy minden el legyen cseszve. Már kora reggel az telóra ébredés se ment egykönnyen. Aztán a buszra ahogy vártam, láttam hogy a kiscsaj megint melózik a boltban. Ilyenkor olyan feszült leszek. Pedig szerintem nincs okom rá, mert tudom, hogy ha ő kellene, akkor őt hívnák hétvégenként is, és az a meglátásom, hogy ha nagyon kell, csak akkor hívják. Aztán irány a meló. Baromi élvezetes hajnalban utazni... Egyenesen imádom. Az a szerencse, hogy nem utaztam egyedül. A buszon megint szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hegyesfülűeknek mindent lehet. Aztán ha valaki szólni mer rájuk, akkor még ők vannak felháborodba, utána meg a reakciójuk az, hogy kiröhögik a másikat, mert nekik ez úgyis természetes, hisz minden megengedett nekik. Röhej... Vagyis inkább szánalmas. De hát a kormány akarta, hogy támogassuk ezeket...
A suli. Jaj istenem. Még jó, hogy péntek van. Olyan rossz, hogy kora reggel alig van ember az utcán. Semmi élet még. Ugyanez volt a suliban. Utánunk jött mindenki még. Az első óra kész kínszenvedés volt matekból. A kis hülyék egyszerűen nem tudják megérteni, hogy ha azt kérek, akkor csendbe kellene lenniük. Én nem tudom, hogy hogyan zajlik ott egy óra, ha az ofő tartja, de engem baromira idegesít, mikor magyarázok és közben folyamatosan dumál nem is egy gyerek. Aztán kérdezem ki az aki nem érti... Erre :D felteszi a kezét két gyerek. Mondom nekik mégegyszer. Na mondom így érthető? És ekkor közlik, hogy ők eddig is értették... Mondom akkor minek jelentkeztetek? :D Hát csak úgy... Köszi... Aztán második órában kicsit szabályt szegtem, mert óra közben nem lehetne kajáltatni, de én már az elején elkezdtem :D mert óra végén indulnunk kellett a színházba. Kellett is ez az egy óra, mert olyan lassan esznek, mint a csigák. Aztán időben elkészültünk és mivel mi mentünk elől, így el is indultunk. Elvileg bábszínházba mentünk. Vagyis olyan előadásra. Először azt hittem, hogy azért csak nem lesz annyira gáz. A rossz gyerekeket magam köré ültettem, hogy ne legyen gond velük és ők már türelmetlenül várakoztak. Az elején már éreztem, hogy itt valami nem fog stimmelni. Felbukkantak a bábok, aztán előjött egy öreg fickó. Gondoltam ő a mesélő. Végül is fogjuk rá. :D Aztán előugrott másik 2 öreg, egy nő meg pasi. Az egyik kezükön ott a báb.... Hát szerencsétlen gyerekben nem is tudatosulhatott, hogy mi is az a bábszínház. :D Aztán az egész tök röhejes volt, vagyis inkább ez is szánalmas. Egyszerűen nem tudtam hova nézni, hogy ilyen létezik. A gyerekek folyamatosan kérdezgették, hogy most mit mondott??? Aztán magyarázzam el nekik, hogy nyugi én sem értem, nincs semmi baj. Aztán mikor a kis elsős közli, hogy "ez tök gáz", akkor ott már tényleg gond van. :D Megtanítottak a gyerekekkel egy idióta szövegű pár soros dalt, de mikorra visszaértünk a suliba közölték, hogy ők ezt a szart nem éneklik el többet. Na akkor mindent le is írtam, hogy milyen jó volt. Szánalmas ahogy 2 öreg ember ebből akar meggazdagodni. De ráadásul egy csomó pénzt el is kértek érte, de franc se gondolta, hogy ez ilyen lesz... Ezután mentünk vissza a suliba és még engedtem őket egy picikét játszani, mert előbb nem engedhettem haza őket. Aztán hiába írtuk be, hogy nem lesz napi és mikorra jöjjenek a gyerekért... Volt akiért sokkal később jöttek, de valahogy ezen nem lepődök meg. Elég sok szülő nem foglalkozik a gyerekével...
Délután hivatalosak voltunk a nőnapi ünnepségre. Tavaly angolosan távoztunk, így idén megvártuk a végét. A csúcspont az operett énekesek voltak. A pasival nem is volt gond, mert ő elég laza volt, de a csaj... Egyszerűen a falra tudnék mászni attól, hogy ha valaki erőltet valamit. Ő nem csak a mosolygást erőltette, hanem néha az éneklést is. Volt amit annyira gusztustalanul adott elő... Lehet meg kellett volna tanulni előtte, de akkor is borzasztó volt. Mindenki kapott virágot, utána meg sütit. De hát ez a mai nap nem volt valami hej de jó :D Bezzeg késő délutánra még a nap is kisütött :D 

Reggel volt időm tanulmányozni néhány embert. Röhejes ahogy fel tudnak öltözni. Kora reggel mikor én nagy kabátban fázok, akkor jön velem szemben egy nő kis topánkában, épp hogy a seggét takaró miniszoknyában, vékonyka harisnyában és egy kabátkának kinéző felsőben. Hát gondoltam biztos forróvérű. Aztán jobban megnéztem és nem értettem, hogy pl a napszemüveg miért van rajta, mert tök borult volt az ég, mint mikor esni szokott. Tuti nem volt komplett a nő. Aztán ezek a stílusok... Az emo-soktól egyenesen a falra tudnék mászni. Vajon miért jó ebből divatot csinálni? Alapból undorítónak találom azt a pasit, aki festi magát. Érthetetlen...
A suli tök fárasztó volt. Egyszerűen nem tudják a kicsik, hogy mit jelent az, hogy fogják be a szájukat. Szinte az óra fele ezzel ment el mindig. Annyira fegyelmezetlenek még... Nem igazán volt könnyű velük. Ennek ellenére a délután nem volt gáz. Ha azt nézzük, akkor még gyorsan is eltelt a mai nap. Fáradt vagyok és holnap kezdődik minden előről....

Tegnap már nem volt arra erőm, hogy értelmes bejegyzést írjak. Megérkezett az Avon-os csomag és addig-addig jártak itthon a nyakamra, míg elkezdtem szétpakolni. Nem kértpercembe került, mire mindennek meg lett a gazdája. Nem is olyan könnyű dolog ennyi mindent szétválogatni, de sikerült. Aztán már nem is volt kedvem semmihez.
Ma szokás szerint korán ébredtem. Egyszer még tuti visszasírom azt, hogy milyen jó lett volna pihenni. Ilyen lesz pl. a holnapi napom is sajnos. :S De erről később. A szokásos reggeli készülődés közben csöngettek. Mondom vajon ki lehet az ilyenkor? Hát kimegyek és ott a kéményseprő. Mondta, hogy fizetni kell. Gondoltam, hogy fizet neki a halál :D de hát nincs mit tenni... Visszajöttem a zséért, kimentem és perkáltam neki, de eközben annyira lesett a pasi, hogy hihetetlen. Már alig vártam, hogy adja ide a papírt és jöhessek befelé. Az öreg, vén fasz... Pfúúúj.. .tiszta perverz nézése volt... Ezután irány melózni.

Előtte elmentünk megint turizni. Mikor beléptem mi fogadott? Teli volt a helyiség hegyesfülűekkel. Tuti most kapták meg a segélyt. :D Vajon ezek miért kiabálnak? Na meg miért járnak csapatosan? Egyedül félnek? :D Nem is lehetett normálisan szétnézni míg ott voltak, mert össze-vissza nyúkáltak mindenfelé. Mellettem a pasi mindig elém nyúkált be, amit nem értettem. Aztán végre elmentek és jobban át lehetett nézni a cuccokat. :D Hát ismételten találtam egy táskát. Zuiki-s és még a papír is rajta van. Hihetetlen, hogy milyen mázlim volt megint. A papírt tanulmányozva rögtön kiderült, hogy az eredeti ára 30 euró. Én a töredékéért jutottam hozzá. :D De nagyon frankó kis táska, jól néz ki.

Aztán volt 2 felső, amit meg is próbáltam, de valahogy nem volt az igazi. Aztán rátaláltam erre a feketére. Ez is rögtön megtetszett és jó is lett, szóval ezt is elhoztam. Látszik rajta, hogy nem volt használva... Ezután go melózni. Rögtön meg is tudtam, hogy tegnap az adós papíromra azt mondták, hogy nincs is elrontva, és nem tud senki semit, akkor küldhetem csináltatni, ez megint így nem jó. Ááááá mennyi hülye ember van. Mit kell ennyit variálni egy kurva papíron? Ma megint azt mondták, hogy küldik a javítottat. Gondolom úgy mint azóta is... Csak azt nem tudom, hogy mit csináltak ezek eddig, mert nem most volt már január vége. Soha semmit nem tudnak időben megcsinálni, meg mindig sírnak, hogy jaj mennyi meló van. Ha már elcseszték, akkor az a minimum, hogy javítva minél előbb küldik. Várhatom... Persze morogtam ma is egy sort, mert hihetetlen mik vannak... Később már csiripelték a madarak, hogy majd tuti szólni fognak nekem, hogy mehetek helyettesíteni. Próbáltam sunnyogni :D de nem jött össze, mert megtalált a végzet... Hát nincs mit tenni, mert ha menni kell, akkor minket találnak meg. Még délelőtt vettem magamnak ásványvizet és otthagytam az asztalomon. Aztán mikor megyek be, látom hogy sehol nincs. Mindenhol kerestem, persze nem találtam. Aztán kiderült, hogy elvették az asztalomról, mert jött valami ellenőr. Csak lestem, hogy ilyen létezik? Basszus megvettem magamnak, és a megkérdezésem nélkül hozzányúlnak. Hát hihetetlen. Ezekután elgondolkoztam, hogy bármelyik cuccomhoz ugyanígy hozzá tudnak nyúlni. Már szivem szerint nem is hagynék ott semmit. Mi jön ezután? Kipakolják a táskám ha kell valami? Persze egy pofátlan ember van nálunk, aki mindezt meg is teszi. Ha mondjuk ott hagyom a pogácsát az asztalon akko simán vesz belőle... De az a szemétség, hogy akkor is ha ott van az illető. Röhejes... Más megveszi a saját pénzén, ez meg simán elveszi meg megeszi a dolgokat. Undorító dolog ez... Aztán a napiban túl sok változás nem volt, csak a szokásos hisztik, veszekedések stb stb. Aztán jött a következő csapás a mai napban. Menjek már helyettesíteni reggel 8-ra. Hogy én hogy utálom ezt. Már alapból azt, hogy vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy nekik mindent lehet, és majd úgyis lesz olyan hülye, aki dolgozik helyettük. Nem értem azt se például, hogy honnan tudja egy ember délután 3 után, hogy holnap reggelre tuti nagyon szarul lesz és majd nem fog tudni jönni melózni.... Magyarul nincs kedve melózni, mert nekem ez jön le. Most megint mit tudok tenni? Kénytelen vagyok menni, mert ha nem megyek be, akkor meg én leszek a szar. Sajnos ilyen ez a mai világ. De persze az egész úgy kezdődött, hogy lehet ha mégis jobban lesz, akkor bejön... Na itt meg én mondtam el, hogy bocsi fölöslegesen ne utazgassak már hajnalban, aztán meg ott üljek délig... Nekem is van jobb dolgom ilyenkor. Ekkor jött az, hogy akkor holnapra nem lesz jobban. Akkor leszek nagyon kiakadva, ha reggel megjelenik. De akkor tuti, hogy én többet nem megyek helyette, ezt már most eldöntöttem. Mellesleg nekem se volt hangom tavaly... meg azelőtt se, mégsem kellett otthon maradnom. Lehet hogy már az első köhögésnél orvoshoz kéne mennem? Ennyi a különbség az emberek között. Ezek után már vártam, hogy mikor jöhetek ki a suli kapun...
Meló után elmentem még talpbetétet venni az új cipőmbe, mert sokkal jobb volt azzal a régi is. Ja meg vettem vesevédő teát, mert a vesém megint elkezdett fájdogálni és a maradék teám elfogyott. Most ezt iszom bőszen, meg a vesetisztítót, mert nem akarok megint dokinál kikötni. Aztán végre hazaértem, le is vezettem a feszkót egy kis futással, ami jól is esett. Most meg jön a jól megérdemelt pihi...

"Forgiveness: such a simple word but so hard to do when you have been hurt."
(A megbocsátás egy egyszerű szó, de annyira nehéz megtenni miközben megbántottak.)

Olyan jó érzés aludni. Vagyis az ha aludhat az ember. Ennek ellenére baromi szar érzés volt a telóra ébredni reggel, de lustálkodtam egy picikét. Nem sokat, de jól esett. Aztán hama rávettem magam arra, hogy felkeljek és első utam a kicsi rákocskámhoz vezetett. Kicsit aggódtam, hogy majd hogy fogja ezt viselni, de láthatóan jól van... vagyis még. :D Aztán mivel több volt a fény, csinálgattam képeket. Sokkal jobban látszódnak így a peték. Ő biztos baromira unja már, hogy állandóan ezzel zavarom, de ki tudja mire lesznek jók még ezek a képek. Nekem ez újdonság és ő a szenvedő alanya most. :D Aztán elkészültem, megcsináltam a kaját és feladtam Gergőnek a kis csomagot. Remélem rendben megérkezik hozzá. Aztán mivel volt egy kis időm még, így gyorsan feltöröltem és go melózni. A csatlakozásra várva gyorsan kiderítettem, hogy az Adidas bolt este 6-ig van nyitva, így ha addig odaérek, akkor esélyem van arra, hoyg szét tudok nézni és lesz cipőm.
Mivel volt még időm, így bementem az ismerőshöz a ruhás boltba. Meg is érte, mert lett új csini ingem. Nem igazán jön át a képen, de az ezüst rész rendesen csillog és tényleg jól is néz ki. Jól is jött, mert pénteken lesz nálunk a nőnapi mizéria és nem tudtam, hogy majd mit vegyek fel. Ezt ma meg is oldottam. Igaz, hogy nem vagyok ing párti, de ez bejön. Szóval örültem neki és úgy gondoltam, hogy tök jól indul majd így a napom... Persze ez gyorsan megdőlt, mert miért is lenne tökéletes pont egy hétfői nap? :D Alapból úgy kezdődött minden, hogy odamegyek a buszhoz, persze kicsit előbb és csak 10 percet késett. Csak... Ha órára mentem volna, tuti nem érek be időben. Még várakoztam, odajött hozzám egy "hittérítő", hogy fogadjak el tőle egy kis olvasni valót. Megköszönöm, hogy köszi nem kérek... Erre a hülye nem normális mit tesz? Reagál rá: "Hát ezek a mai fiatalok..." De ezt is a lehető leggúnyosabb stílusban. Hát csessze meg magát a hülye olvasnivalójával együtt. Ha én normálisna visszautasítom, akkor tűrje már azt, hogy megy oszt ad másnak. Alapból nem tudom, hogy miért engem szúrt ki a tömegből. Rajtam kívül ott volt még vagy 50 ember. Na a másik meg az, hogy nem csak én voltam egyedül "fiatal". :D Mindenesetre sikerült a buszra felszállnom egyéb aktorcitások nélkül :D és máris mehettem melózni. Közben üvöltött az Alvin és a mókusok a fülemben, amit így utólag megmutathattam volna a pasinak is :D lehet ki tért volna a hitéből. :D
Bent a suliban... Már rögtön az első 10 percem azzal telt, hogy szembesültem ismét az emberek kétszinűségével. Már alapból tök ovis viselkedés az, hogy mások társaságában sugdolózunk, és 1-2 olyan szót elejtünk hangosan, amiről a másiknak úgyis kiderül, hogy milyen köcsögök is vagyunk. Na ez volt. Valahogy már rohadtul nem érdekelnek ezek a dolgok, csupán annyira szánalmas az ilyen viselkedés. És persze még mindig nem birom a kétszinűséget, mert a pofámba ne tegye a szépet meg a jót, a hátam mögött meg elmond minden szarnak. Rühellem az ilyeneket. Aztán go a gyerekeim közé. Tök jó idő volt ma és mehettünk az udvarra játszani, vagyis ők. Nálunk tényleg mindennap történik valami érdekes. Ma pl a rúdtánc örömeit véltük felfedezni... Annyira gáz. De vajon honnan szehetik ezeket a mozgásokat? Jó persze ott volt a Csillag Születikben a csajszi, de az már nem most volt. Vagy csak most tudatosulhatott bennük? Hihetetlen hová fajul a világ... Aztán a tanulással ma egész jól haladtunk. Csak-csak belejönnek a gyengébbek is. Ilyenkor úgy örülök, hogy nem volt hiába a sok munkám. Persze a mai nap aranyköpése a "3+3 az 14". Ilyenkor meg sírhatnékom van. :D De túl vagyunk ezen is. Még tanulás előtt beszéltem a főnökkel, mert ma volt a fogadóóra. Szóval kereken megmondtam neki, hogy hozzánk soha nem jön senki, aki akar velünk beszélni mindig bejön délután. Nagy baj lenne-e ha nem maradnék? Hát végül is mondta, hogy akkor csak az értekezleten maradjak. Mondtam neki, hogy akkor csak 4 után érek oda, mert addig tart a napközi... Itt az az érzésem volt, hogy nem igazán tudta mire vélni, hogy én 4-ig melózok. A gyereket nem hagyhatom ott magára... Vagy én voltam túl nyűgös, vagy tényleg fura a helyzet. Mármint úgy érzem, hogy a főnöknek határozott véleményének kellene hogy legyen és tudja ki, mikor, meddig. Na épp hogy beszéltem a főnökkel, megkaptam az üzit, hogy jött a fizu. A kedvem is elment az egész naptól. Hogy a rohadt életbe lehet az, hogy megint kevesebbet kaptam??? Alapból 92-t kézhez kéne kapnom. Annyira sok túlórám nem volt, szóval a 100-at meg kellett volna kapnom. Egyszerűen nem értem, hogy most miért kaptam megint kevesebbet. Érthetetlen, de kíváncsi vagyok a fizetési papírra...
Na végül is a napi végén jöhettem haza. Így is terveztem, mert közben beszéltem tesómmal, hogy elmehetnénk megnézni a cipőt. Ő be is jött értem és mentünk. Háááát húúú voltak jó cipők ez tény. Az áruk is szép volt. Aztán jött a próbálgatás... És jött ez a cipő. Olyan ez, mint amit kinéztem sima feketében, csak így a világoskékkel sokkal jobban néz ki. Mit ne mondjak... rögtön beleszerettem. :) Annyira jól néz ki, vagyis nekem baromira bejön és az én stílusom is és imádom a kéket. Persze az ára nem igazán tetszett, de megfogadtam, hogy bármennyi is lesz, megveszem, mert megdolgoztam érte és az előző cipőm kemény 6 évig bírta. Az azért elég szép idő. Még a fősulit is kibírta velem. :D Szóval 19.990 Ft-ot kellett ezért kiperkálni, de tényleg az lebegett előttem, hogy igenis megdolgoztam érte. Aztán ha már ott voltunk, akkor szétnéztünk. Nem semmi árak vannak. Tudom, hogy nem olcsó semmi ott, vásároltam is már ott. De azt hiszem én nem adnék most csak úgy egy nadrágért 10 ezret, vagy egy szabadidőért 20 ezret. Azért vagy 5db-ot kapok máshol és nem sajnálom majd ha mondjuk összepiszkolom vagy esetleg kiszakad, ilyesmi... Szóval szétnéztünk és az előző nézetemet rögtön megcáfoltam, mert vettem egy fehér felsőt. Na jó elég szép ára volt, de szintén megkerestem rá a pénzt és baromi jó anyaga van, nem úgy mint a többinek. Na meg at tetszik benne, hogy a szabása is elég jó. Egyik oldalon tenisz felsőnek van reklámozva, de ez mind lényegtelen. Szóval jó sok pénzt elköltöttem :D de itt még nem ért véget a nap. Ahogy hazaértem mutattam itthon a cuccokat és jó érzés volt magamon tudni megint az új csini cipőm. :D Aztán mondta anyum, hogy rokonunk itthagyott egy Nike-s szabadidőt, de kis méretű, hogy esetleg van-e ismerősünk akire jó lenne. Mondom ha már itt van nálunk akkor felpróbálom. Mikor megláttam a méretét kicsit szomorú lettem. Hát baromi régen volt már rám jó egy M-es ruha is. Aztán mikor a felső része csodával határos módon jó lett rám, akkor már sejtettem, hogy nagy valószinűséggel a nadrág is jó lesz rám. Így is lett. Igaz, hogy az alsója picit feszül, de tetszik rajtam. Szeretem a sportos cuccokat és tetszem magamnak benne :D Azt mondták a többiek is, hogy jó rajtam. Na mondom ha én ezt szeretném megtartani, akkor mennyibe fájna ez nekem? Először azt hittem, hogy csak viccelnek, hogy ez így együtt 8 ezer. Hát épp nem rég néztem, hogy ezek az együttesek kemény 20 ezrekbe kerülnek. Tuti megbántam volna, ha nem tartom meg. Ebbe az egészbe az a jó, hogy a cuccokat még az előző havi zsémből vettem, mert megmaradt. :D Ezt is megtartottam. :)
Mindezek után jött egy kis torna. A futás hiányzott is, mert valahogy azt éreztem, hogy sok az energiám, pedig nem volt egy könnyű napom. De majd holnap bepótolom. Elvileg holnap jön az Avonom is. Remélem tényleg megérkezik, mert már várom. Most meg a múltheti sorozat következő részét nézem. Krokodil boncolás. Kicsit perverz már... na meg undorító. A zsiráfos rész jobb volt. Ott nem azt mutogatták, hogy mi van a gyomrában. :D Itt meg kiöntötték és még a gyomrom is felfordult. Gyorsan le is mondtam róla, nem tudom ezt végignézni. Helyette megyek és pihenek egy nagyot.

Péntek: Nem tudom ismételten, hogy mi az oka a korai ébredésnek. Ebben csak az a rossz, hogy így egész nap nyűgös vagyok meg fáradt.Sikeresen megszívtuk a pénteki napot, ugyanis megint jött az esős időszak és megint odabent kellett lefoglalni a gyerkeket. Már baromira unom. Ilyenkor olyan lassan telik az idő. Na meg az ordibálások... Ááááá még pénteken is elviselhetetlen. Egyszer azt mondták nekem, hogy ha már egy kicsit többet kell dolgoznunk, akkor csak nyafogni tudunk. Mondta ezt egy buszsofőr. Inkább le se reagáltam neki, mert akkor tuti nem beszélnénk többet. Csupán be kellene mennie pl. egy hétre egy suliba. Egy napot nem adnék neki a mai kicsik között. Mivel ismerem, így tudom, hogy nehezen tudná elviselni ő is hogy visszapofáznak és nem tudna tenni ellene semmit. De ezt majd tapasztalni fogja a saját gyerekén is, mert úgyis beleviszik a rosszba akármilyen jó kisfiú :D Szép lassan el is telt a délután, aztán mehettünk bólingozni (csak így,mert rövidebb leírni). :D Már a hét elején szóltak nekem, hogy pénteken késő délutánra szerveztek egy programot és mennem kellene. Először persze húztam a szám, mert ilyenkor gyorsan a többi dolog átfut az agyamon. Oké menjünk, másnap 5 előtt keljek, viseljem el fáradtan a sok idióta vevőt, délután hazaesek már semmihez nem lesz erőm, de menjek még vasárnap is. Végül is mondtam, hogy nem igazán akarok menni, de átgondolom. Aztán beleegyeztem, de őszintén túl sok kedvem nem is volt menni. Részben azért mentem, mert szinte mindenki ott volt a melóhelyről, részben meg azért, hogy a többiekkel legyek. Nem is az lebegett előttem, hogy majd játszok én is. Szóval eleinte jó bulinak tűnt... Előre lefoglalták a pályát, így csak időre kellett mennünk. Annyian voltunk, hogy nem is nagyon fértünk el :D Mindenki tolongott egymás hegyén-hátán. Először még bennem volt, hogy na majd én is mindjárt kipróbálom, de ahogy ment a lögdösődés, meg a "csapat szervezkedés", már el is ment a kedvem mindentől. :D De látszólag nem csak nekem. Elmentünk inni, persze nem alkoholt, :D pedig az kellett volna. A többiek jól elvoltak ott maguknak. Én, mint külső szemlélő eléggé észrevettem, hogy azért még itt is jól megvannak a klikkesedések. :) Aztán jókat röhögtünk a többieken, mások meg rajtunk szerintem. Mellettünk a már-már profiknak nevezhető emberek nem kicsit bámultak minket, hogy na ezek vajon mit akarhatnak itt. Aztán a csapatból én voltam az egyetlen, aki ki se próbáltam. Persze kaptam a szivatásokat stb. stb., de úgy voltam vele, hogy majd befejezik... de nem így lett. Egy idő után azért kezdtem besokalni és hiába próbáltam nem foglalkozni vele, azért voltak olyan beszólások, amik nem estek jól. Innentől kezdve végül is nagy ívben szartam az egészre. Nem volt kötelezeő ez az egész és én meg el is mentem. Kifizettem a részem is, akkor minimum az lett volna a normális, hogy nem engem basztatnak. A másik meg az, hogy ha valaki nem akar valamit, akkor minek kell erőltetni? Értelmetlen... Visszagondolva a társaság miatt mentem el, de lehet, hogy jobb lett volna itthon pihenni. De mindegy... Hazafelé jött értem tesóm, így nem kellett órákat várnom a következő buszomig. Aztán kiderült, hogy itthonrl még péntek délután elmentek vásárolni, holott megbeszéltük, hogy szombat délután megyünk, hogy én is tudjak már venni egy sportcipőt. Hát persze miért is lett volna így...
Szombat: kelééééés hajnalban, imááááádom :D Egész délelőtt észrevettem magamon, hogy baromi nehéz úgy melózni, hogy nem aludtam eleget :D Egész héten ez volt, de akkor mégjobban. Háromszor is meg kellett néznem valamit, hogy felfogjam hogy mit kell írni. De elég erősen koncentráltam és aktívoskodtam :D A legnagyobb poén az volt, hogy 3-an láttuk ugyanazt a személyt reggel és kiderült, hogy nem is volt aznap még a boltban. Ha csak én láttam volna, akkor azt mondom, hogy nagyon ko vagyok, de így... :D Így elkönyveltem, hogy még hülye se vagyok, mert rajtam kívül még 2 ember is látta :D Aztán jött Ő is... :) Hát valami nála sem oké, vagy ő is fáradt volt, de látszott rajta, hogy valami nem ok. Nem is beszélgettünk most. Hamar le is lépett, persze nekem nem is köszönt :( ezt kicsit sérelmezem is :( de hát ez van. Annyi meló most nem volt, mint amennyi szokott. Délután nem is nagyon csináltam semmit, mert használhatatlan voltam. Mehettem volna rokonékhoz, de kedvem se volt menni, főleg azután, hogy beterveztük a cipőt nekem, és nem lett belőle semmi. Aztán kiderült, hogy az esküvő akkor lesz mikor nálunk a búcsú. Hát baromira nem örülök neki, mert akkor tuti, hogy dolgozhatnék és lenne pénzem. Kicsit mérges is lettem, hogy miért pont akkor??? Minden bajom van azóta, mióta ezt megtudtam. :S Ráadásul lehet utazni egy csomót odáig :S Na mindegy.
Ja még tegnap hoztam a boltból 3 nálunk új energiaitalt, amit holnap továbbítok Gergőnek, hogy tesztelje csak le és írjon róla véleményt :D bár nekem egyik se igazán jön be, meg úgy igazán különbség nincs is köztük. Na és még olcsó is volt :D Van ettől sokkal jobb, de egy biztos: 9 féle vitamint tuti nem látott egyik sem... :D
Ma: Ismét kelhettem korán és mehettem melózni. Ma sem szakadtam meg a melóban. Nem sok ember tévedt be a boltba. Meglátszik, hogy hó vége van. Azért annyira nem untam magam halálra. Aztán itthon kaja alkotás, majd kitaláltam, hogy mi lenne ha elmennénk nekem cipőt nézni. Tesóm bele is egyezett, mert hát akkor ő is hasznosan tölti addig az időt. Neten gyorsan szét is néztem, hogy milyen választék van a Deichmann-ban. Tisztára beleszerettem ebbe a fekete Nike-ba. Ahogy beléptem a boltba rögtön ki is szúrtam magamnak. Aztán persze jött a csalódás :(, mert 41-48-as méretben volt csak. Nekem meg a 40-es kellett volna. :( Szétnéztem, de nem igazán találtam olyat, ami tetszene, mert mindegyikben találtam valami kifogásolhatót. Nehéz úgy másikat választani, ha meg van az, ami tetszik. Amúgy is tök feszült voltam, mert a hülye biztonsági őr feszt engem lesett. Kicsit furán nézett, mikor a pasi cipők között próbáltam, de hát minek mentem volna át a női részlegre, ha csak próbálni akarok? Miért nem jobb a bolt elrendezése? :D Akkor ezután szintén furán nézett rám, mikor meg mertem próbálni 3 féle teremcipőt is :D Szóval cipő nem volt, így duzzogtam hazáig. De már túl vagyok rajta. Majd lesz cipőm... Aztán itthon kitakarítottam, kivasaltam, a szokásos vasárnapi dolgok. Aztán este ahogy nézegettem a rákjaim, örömmel láttam, hogy a középső rákocska, Gyuri is előbújt végre. Már hetek óta bújkált, amúgy se barátságos típus. Azt hittem, hogy ő is vedleni fog. Erre nézegetem, nézegetem és nézegetem. A farka kicsit furán állt. Fúúú mondom hát ezzel meg mi van? Csak nem megsebesült? Erre mozdul a lelkem és látom, hogy tele van petével. Jajj most mit csináljak??? Gyorsan a családi segítséget kértem. Kicsi hülye ötlet, de ki kellett szednem, mert nem akarom, hogy az akváriumban keljenek ki, mert ha kikelnek, akkor továbbítom kajának egy rokonhoz. Ők lesznek a kaják :D Nekem nem kell kis rák már. Szóval a hülye ötletem, ami jött, hoyg hova is rakjam... Találtam egy nagyobb üveg vázát. Elég széles és magas :D gyorsan kimostam, előtúrtam a régi növényeket, gyorsan azt is elmostam és nagy nehezen kihorgásztam az akváriumból. Szegénykém nem tudja, hogy mi van, a vázában össze-vissza szaladgált, nem találta a helyét. Adtam neki enni is és mostanra már megnyugodott. Ha már nem lesznek rajta a peték, akkor visszakerül a többiekhez. Remélem hamarosan ez lesz., na meg, hogy így nem lesz semmi baja...

Hmm jó volt ez a mai nap. :) Persze korai kelés kellett, mert mehettem helyettesíteni. Már ezt baromira utálom és akkor még hol van az évvége... Persze azt is birom, mikor berángatnak és még majdnem hogy percre pontosan meg van adva, hogy mit kell csinálni. Röhej... Mindegy, megcsináltam, délután is minden oké volt egy-két apróságot félretéve. Sütött a nap és ez mindennél fontosabb volt... :) Ennyi mára...

Na vajon hol is kezdjem a mai napom? A kelleténél ma is tök hamar felébredtem, pedig ma is alhattam volna másfél órával tovább. Nem igazán értem mi az oka ennek, de tuti nem az, hogy kipihentem magam... Ma meló előtt elmentem turkálni. Olyan frankó kis lila táskát szerváltam. Zsír új és ezüst a szegélye. Kár lett volna otthagyni. Emellett lett egy farmerszoknyám, ami nagy valószínűséggel el lesz vágatva, de lehet majd így marad. Majd még kiderül :D
Aztán a délután. Egész végig arra hajtottak a gyerekek, hogy majd megyünk meccset nézni, de valahogy rohadtul nem tudják megérteni, hogy amíg házis van, addig nem megyünk sehova, mert nem tudok szétszakadni 10 felé. Vajon ezt meg fogják egyáltalán érteni valamikor is? Szerintem nem... vagyis amíg nálunk vannak, addig nem. Egyre jobban lefáraszt a tanulási idő. Azt hiszem az a szerencsém, hogy már baromi sok gyerekem van, aki önállóan tud dolgozni és nem kell minden percben lesnem, hogy vajon csinálja-e, amit kell. Ma megint szenvedtünk. Kemény 30 percbe telt, amíg 7 db kérdő mondatot sikerült összehoznunk. Egyszerűen nem diktálhatom le neki, de gondolkozni meg nem akar. A lényeg, hogy nagy nehezen sikerült mindent összeszenvedni. Aztán kaja után beültünk filmet nézni. Jött megint az egyik szülő, aki múltkor is bent volt a balhé miatt. A lényege, hogy mondta neki a másik szülő, hogy ők fogjanak össze, mert itt a suliban a tanárok nem tudnak vigyázni a gyerekekre. Hát hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Sok minden átfutott az agyamon, de leginkább az, hogy vajon ez igaz-e, vagy csak ez is egy újabb kitaláció. Biztos nem jó poénból mondta ezt. De az a vicces, hogy pont a hegyesfülű mond ilyeneket, aki szarik a gyerekeire. Inkább maradna otthon és húzná meg magát, mert a gyerekek is azért ilyenek, mert a szülők szép példákat mutatnak nekik. Jöhetnek és lázadozhatnak, jöhetnek helyettünk vigyázni a sajátjaikra, mert általában velük van csak a gond. Ezért nincs tisztelet, mert otthon is ezt hallják, hogy mi vagyunk a szarok. Miért is tisztelne bármelyik egy ilyen után? :S Aztán jöttek a nagyok. Vagyis 2 beköszönt nekem a napiba. Beszélgettünk és egyszer csak feljött az órám meg a jegyek. Hát itt se akartam hinni a szememnek. Simán közölte az egyik kiscsaj, hogy tök jó jegyei vannak és csak az az egyes van neki, amit tőlem kapott, mert nem magyaráztam el jól a dolgokat. Csak lestem és szivem szerint jól megmondtam volna neki a magamét, de mivel példát kell mutatnom így, visszafogtam magam. Aztán elmagyaráztam neki, hogy ha talán nem dumált volna annyit, talán nem egyes lett volna. És ne azt mondja, hogy nem én magyaráztam rosszul, mert az a srác, aki hülyének van titulálva megírta ötösre, akkor csak nem velem van a gond. Szerintem... A lényeg az, hogy baromi szarul esett ez, hogy még próbálja rámkenni az egészet. Csak szerintem ebbe a másik tanár keze is benne van. Nem úgy kell megkedveltetni magunkat, hogy jó jegyeket adunk... Persze ez megint csak az én véleményem. Mindenesetre nekem baromi szarul esett, hogy ezt mondta, pedig nem kéne vele foglalkoznom, de akkor is na. Rühellem ha félvállról vesznek valamit, utána meg engem próbálnak szar helyzetbe hozni. Nem jó érzés kezdőnek lenni, sok mindent fogok még tapasztalni ezzel tisztában vagyok, csak nehezen veszem az akadályokat...

Valahogy ma is sikerült tök korán felébrednem és nem tudtam visszaaludni. Picit pihiztem, majd mivel tegnap tök jó érzés volt a futás után, így ma is volt pici reggel is.Aztán elkészültem, összeszedtem a cuccom és elindultam itthonról. Útközben találkoztam nagyanyámmal. Kérdezte, hogy nálam az Avon-ban van-e hajlakk, meg hajhab, mert az kéne neki. Mondtam, hogy akkor megrendelem neki. Na és akkor innen jött az, hogy milyen rég voltam náluk stb stb majd jött a mondata, hogy "Beszélgettük, hogy rád nem számíthatunk..." Le tudtam volna úgy reagálni, hogy köszönet nem lett volna benne. Állandóan melózok, mert nekem kell a pénz, itthon is csak este vagyok, olyan mintha csak aludni járnék haza. De van aki ezt nem érti meg. Mellesleg számítás... Én nem felejtek. Azt se fogom soha elfelejteni, hogy épp nagyapám várta azt, hogy mikor jövünk már el tőlük, most meg olyan mintha ez nem lenne jó neki... Hát így járt... Mindenesetre én nem felejtem el azt a szituációt, amikor közölte ordítva, hogy "Mikor takarodtok már el innen végre?" Csupán azért mert otthon volt a drágalátos fiacskája, aki rohadtul nem segített soha semmit nekik, mégis az volt istenítve mindig. De hát rám nem lehet számítani :) ezt is megértettem :) Még mindig érzékenyen érint, pedig ez se most történt már. De azóta sokkal myugodtabb minden.
Ezután már tényleg elindultam. Ismételten csak a későbbi csatlakozással mentem :), ahol egy tök meglepő szitu részese voltam. Nem szeretek a busznál tolakodni, ha van hely, akkor leülök, ha nincs, akkor állok, nem hat meg, kibirom azt a kis időt. Na ma is összevissza tolakodtak az öregasszonyok épp azért nem is mentem közel hozzájuk. Egy öregember odaszól, hogy menjek... Mondtam menjen csak nyugodtan én ráérek. Erre én voltam a rossz, hogy jó ő előttem felmegy, de utána ne haragudjak rá, mert fel mert szállni előttem. Hát csak lestem... szivem szerint jól odadörgöltem volna az orra alá, hogy rohadtul nem érdekel, mert én ki tudom várni a sorom, nem fogok fellökni senkit, meg tudom, hogy le fogok tudni ülni. De csak lestem, hogy már az is baj, ha udvarias az ember. Hihetetlen. Aztán meg még ott morgott magának. Persze a buszon volt egy rakat hely még, így nekem is volt választási lehetőségem. Persze sikerült egy olyan csajnak leülnie mellém, akivel régen sokat utaztam együtt. Persze már akkor is kerültem, mert egyszerűen tipikusan a pár perc alatt lefárasztó emberek közé tartozik. Nem sokat beszéltünk anno se, de most se. Vagyis inkább ő beszélt és én voltam a néha hallgatóság, mert úgy éreztem, hogy amiket beszél, ahhoz nekem semmi közöm. Nem vagyunk bizalmas viszonyban, így rohadtul nincs közöm eezekhez, de nem is érdekelt. Lehet nem vagyok túl toleráns, de én így látom ezeket a dolgokat.
A suliban még várakoztam ment megint a fejetlenség. Igazából kicsi vagyok még és nem tudom, hogy miért jó az, ha a másikat hátbatámadjuk. Na meg miért kell nyalni... A faszom fog pl. kaját vinni másnak azért, hogy szeressenek. Ez olyan ovis dolog. Meg röhejes is. Egyre jobban átlátok a szitán és látom, hogy kik azok, akikkel nem kell az alap kommunikáción kívül mást tenni. Persze anyukám azt mondta, hogy vigyázzak, mert akiben megbízok, lehet, hogy pont az is ellenem van. Ezt most így nehéz lenne elhinni, de szerintem akik edig mellettem voltak, azok csak ezután is ott fognak lenni. Mindenesetre én nem fogok nyalni senkinek. Inkább utáljon mindenki, de elmondom a véleményem ha kell és megvédem magam. :) Aztán délután. Jaj Istenem... Nem tudom, hogy mi lesz így. Már azt érzem, hogy van aki direkt csinálja, vagyis épp ez az hogy nem csinálja a házit. Nem hiszem el, hogy mindneki végez másfél óra alatt minden házijával, csak ő nem. Még a legbutább gyerek is megcsinálta nekem hibátlanul a nem könnyű házit. Ahogy beszélgettem erről más emberekkel, azt mondta mindenki, hogy ezt már tuti direkt csinálja. Már annyit segítettem neki, meg a többiek is jöttek, ők persze az eredményt is mondták neki, és ő mit csinál? Csak les ki a fejéből ahelyett, hogy leírta volna. Az egyik kiscsaj kitartó volt a segítségben, de láttam rajta, hogy 10 perc után ő is kezd feszült lenni és elkezdte osztani a gyereket, hogy mi lenne ha végre fogná a ceruzát és írná lefelé, amit ő mond. Persze ő mit csinált? Semmit... Kemény 20 db szorzást tudtunk megcsinálni vele, de ez csak az egy tizede volt a házinak. A poén az, hogy otthon meg szarnak rá és tuti, hogy holnapra megint nem lesz házija. Ma reggel pl azt mondta az osztályfőnöknek, hogy azért nem fejezte be otthon mert "az anyukám azt mondta fáradt". Innentől kezdve no comment. Persze persze ne idegeskedjek rajta...
Este nem strapáltam túlságosan magam, de azért mozgás volt :) Most pedig jön a jól megérdemelt pihenés.

Még egy ilyen szar napot he... Írjak jó dolgokról, de hogy ha mindig van valami??? Gondoltam megalapozom a reggelem egy kis futással. Utána jó is volt minden. Valahogy frissebbnek éreztem magam. :D Aztán go a meló. Gondoltam korábbi csatlakozással megyek el, de rájöttem, hogy abból megint csak nekem lesz bajom, mert akkor beküldenek helyettesíteni, szóval húztam az időt és mentem a későbbivel. Ja azt majdnem kihagytam, hogy mikor itthonról elindultam, akkor esett már ilyen havas cucc, ami inkább hódara volt, mint bármi más. Ahogy közeledtem a melóhelyhez egyre jobban ment át esőbe. Fúúú hogy én mennyire utálom az esőt. Ahogy odaértem, addigra meg elállt, így ki tudtunk menni az udvarra egy kicsit, bár volt olyan gyerek, aki a sima betonon is csupa sár lett... :S Vajon miért jó poén egy ygereknek az, hogy ha saras lesz? :D Biztos én is ilyen voltam, de nem értem miért jó ez. Az biztos, mindig a tiltott dolog a legédesebb :D aztán meló... Egyre jobban azt érzem, hogy fölösleges magyaráznom bármit is, mert van aki úgysem fogja fel. Tudom biztos nem ez a legjobb hozzáállás, de türelmes vagyok, de már nem tudok mit csinálni. Ma volt először az, hogy nem egy gyerek ment úgy haza, hogy nem láttam a háziját. Egészen pontosan 3, mert egyszerűen ők sokkal több figyelmet igényelnek, és szinte mindenből 0-k. Itt jön megint az, hogy vajon anno a szülő miért nem értette meg azt, hogy nem mehet év végén így tovább a gyerek, mert alsóban csak-csak végig bukdácsol, de felsőben ötödiktől meghal. Egyszerűen annyira nem foglalkoznak már ezzel sem :( akkor mit akarunk mi azzal, hogy otthon is le kéne ülni velük egy kicsit :( De ez a mai szülökre nem igazán jellemző. Vajon én is ilyen leszek majd? Na tuti, hogy ha már megcsinálom egyszer a gyereket, meg megszülöm, akkor nem lesz az hogy le se szarom. Délután meg mintha a falnak beszéltem volna. Hihetetlen, hogy bármit mondhattunk egyik fülükön be, másikon ki. Aztán a film nézésével megint szívtam nem is kicsit. Tisztán emlékszem rá, hogy pénteken az én felső fiókomba tettem be a távirányítókat. Persze tegnap még az értekezletet is megzavartam és mindenem átforgattam, de sehol nem volt ott. Aztán végül is fél órás keresés után beugrott, hogy mi van ha a tanárnál van megint, akinél tavaly volt. Hát igen ott volt. Csak tudnám, hogy akkor hogy került oda... Kicsit se pöccentem be, hogy megint ez milyen fejetlenség. Alapból neki semmi köze nincs a távirányítókhoz, mert az nem az ő osztálya. Mellesleg a napközisekkel vagyunk ott egy csomó időt, szóval nem értem, hogy mi baj lehet abból, ha nálam vannak.... Mindegy, én nem tettem vissza neki, már csak azért sem. Aztán este jó kis feszültség levezetésképp futottam egyet. Tök jó érzés, hogy már fél órát simán meg tudom csinálni :) lesz ez még jobb is. :P :) Szóval most is jó érzéssel feküdtem le. Bár a kedvem nem igazán jó, de ennek meg van az oka. Fúúú meg mit néztem én? :D Jézusom :D Csak tök véletlenül kapcsoltam oda a tv-t :D zsiráfot boncoltak. Gondoltam ha már az megy, csak nem mutogatnak olyan gázos részeket :D Azt már tudom, hogy baromi hosszú a bele szerencsétlen állatnak és kibaszott erős a teste. Az elejét nem láttam, de a vége se volt rossz. :D Ahhoz képest, hogy mekkora állat tök pici az agya :S :D Mivel filmsorozat ezért pl tök megnézném a többi részét is. :D Lehet hogy ez gáz, de elég érdekes volt látni, hogy mi van belül. Ja és a végén még azt is megmondták, hogy miben halt meg....

Le se tudom írni, hogy mennyire jó érzés volt magamtól kelni, és nem a teló ébresztésére. Este viszonylag hamar elaludtam, így reggel se aludtam 10ig, de kipihentem magam. :) Ébredésem után hallottam, hogy hozták a tejet. Ebben a poén az, hogy mi mindig délutánra kérjük, de az egyik szállító rendszerességgel kora reggel hozza. Ma is így történt hajnali fél 8kor. :D Csak rábaszott, mert mindenki aludt még, na jó én nem, de én meg nem voltam hajlandó felkelni pont neki. :D De visszajött később, persze nem délután... Aztán tök jó érzés volt lustizni egy kicsikét még és nézni, ahogyan a nap süt be a redőnyön át. Aztán a lusti után erőt vettem magamon és kitakarítottam a szobám. :) Ezután kivasaltam és jött a további pihi.

Pihi közben ahogy nézegettem a rákokat feltűnt, hogy az egyik megint vedlett. Dávidra tippelek, mert elég nagy a váz. Láttam, hogy még egyben van, így gyorsan kihorgásztam, hogy legalább az első meglegyen emlékbe rendesen. Már szépen megszáradt :)

Igazából bent kéne hagyni nekik, mert megeszik, hogy erősödjenek. De nekem ez akkor is kell :P majd eszik a következőt. :) Azért látható, hogy mennyit nőttek már :) csak a kicsi Gyurika nem akar sehova nőlni. :( Pedig adok kaját rendesen nekik, mert látom, hogy ő elég keményen le van maradva a két nagytól. De hát majd megnől :) Ma azt hiszem nem történt semmi rossz dolog velem :) végre :)

Áááá ez a korai kelés... Nehéz hozzászokni. Kicsit kába is voltam hajnalban, persze most se vagyok valami fitt. Bőszen nekiláttam a pakolásnak, és pakoltam, pakoltam, pakoltam. Aztán jött egy kis áru és azt is pakoltam. Aztán jött ő... Már tényleg hiányzott. "Szia szépségem!" Olyan kis édes. Még mindig nagyon helyes. Azért megjegyeztem neki, hogy mikor én ott vagyok, akkor nem igazán jelenik meg. Válasz: "Hát tudod én már csak ilyen geci vagyok!:)" Hát nekem ez nem vicces :) de hát ez van. De birom benne, hogy úgy mint tavaly simán elköszönt külön is tőlem... Szivem szerint jól megölelgettem volna. Ma hamar leléphettem de jól is jött most. Hazajöttem és megcsináltam ismételten a vatikáni kenyeret, ami sokkal jobban sikerült, mint múltkor. Aztán az édes pihenés. Annyira vágytam már erre. Aztán nem rég rendeltünk "kaját". Együnk pizzát... Na már most nekem a múltkor se nagyon ízlett, így én gyrost kértem. Életemben nem ettem ilyen szart. Piros arannyal hogy a picsába lehet ízesíteni ezt???? Áááááá anyira nem illik bele. Ráadásul a csípőset nyomták bele, először azt hittem kis naívan, hogy csak a pita tetején van... Na ja... Kikapargattam, de akkor már levegőt is alig kaptam. Aztán belenyugodtam, hogy igaz, hogy semmilyen öntet nincs rajta, de ehető... na ja addig is tartott még ez átfutott az agyamon :D mert ismét megjelent a piros arany :D ááááááááááááá komolyan nem hiszem el, hogy ezt gyrosnak nevezik. Az tuti, hogy ezt se fogok többet rendelni. Soha többet nem eszek csak a bevállt helyen gyrost, mert az az igazi, nem ez. Ritka szar volt... Persze most a pocakom is megérzi :S de remélem csak nem fog távozni belőlem éjjel... Bláááá...

Na ez a kép teljesen beleillik a mai napomba. :D Ismételten megrázó volt hajnalban kelni. Nem nekem való ez. Utálok hajnalban utazni. Az a furcsa, hogy egyik pillanatban azt érzi az ember, hogy fúúú tök üres minden, aztán meg azt, hogy úristen hova megy már most ez a sok ember? :D Aztán a buszon láttam egy buzit. Tuti, hogy az volt és tuti hogy neki a buszsofőrök jönnek be :D Már én éreztem magam kellemetlenül. Aztán bent a suliban... Baromi fárasztó egész nap fegyelmezni, mert állandóan sikerül kifognom azokat az osztályokat, ahol probléma van. Az első óra még el is ment, de utána... mehettem oda, ahol nekem is állandóan problémám volt. Eszméletlen, hogy milyen neveletlen gyerekek vannak. Nem hiszem el, hogy ezekre sehogy nem lehet hatni. Azért ha lenne rá lehetőség tuti, hogy jól szájbaverném az ilyeneket, mert baromi idegesítő, hogy úgy beszélnek egy felnőttel, na meg egy tanárukkal, mint a kutyával. Aztán mentem tovább. Megmondtam, hogy mit kell csinálniuk és dolgoztak egyedül. Aki hamar elkészült, azzal irattam fogalmazást :D Lettek érdekes mondatok.
- "A termünkben van egy 300 éves zongora." Háhhá de vicces, hogy hogyan látjuák a környezetüket a gyerekek, ahol nap mint nap vannak.
- "Nem valami tiszta iskola, de nem is olyan piszkos. A tornaterem olyan mint egy sivatag. Nagyon poros, meg lehet ott fulladni." Csak vajon azzal tisztában vannak-e, hogy a piszkot ők hordják be, és ők dobálnak el mindent, nem más... ők...
- "Az iskolában annyian vagyunk mint az oroszok." Hehe jó hasonlat, de lehetne több gyerek is, de tényleg sokan vannak.
- "Ő kedves tanárnéni, de néha morcos tud lenni." Ezt rólam írta az egyik kiscsaj. Javítok, Nem nem morcos vagyok, hanem ideges, mert sokszor nem tudom elviselni a szemétségüket, de nem is kötelességem elviselni.
Az ilyen napok után kész felüdülés a kicsikkel lenni délután. Viszonylag nyugi volt, de túlélhető volt. Sajna nem sikerült hamarabb hazaérnem, de így is jó volt...
 

De rég voltam már ennyire fáradt. Nem könnyű ez az egésznapozás. Pláne a felsőben nem. A kisebbekkel még ott is könnyebb. Az első 2 órában még annyira nem is volt gond, dolgozott mindenki, én is vittem a cuccom, volt mit csinálni. Aztán a legnagyobbaknál... Megmondtam mit kell csinálni, amit persze nem csináltak, de legalább lefoglalták magukat. Már délelőtt azt éreztem, hogy hulla vagyok és még a felén sem voltam túl. Na ekkor jöttek a kicsik... Tuti front volt ma, mert egyszerűen egyik fülükön be, másikon ki. Ordítoztak, verekedtek, mint a nem rendesek. Ha szólok rájuk, akkor les rám, ordít az arcomba, megfogom a kezét, hogy mi lenne ha esetleg öszecsukná a száját, de csak ordít... Mondom nem magyrul beszélek??? Na ekkor végre bekussolt. A fejem majd szétrobbant :S és még csak ezután jött a tanulás... Mai arany dolgok:
- "neordícsál"
- "moskezet"
- "nejáccálazevoeszkozökkél" (és ez mind mondat lett volna...)
Először itt akadtam ki, hogy suliban vagyunk és nálam senki nem megy úgy haza, hogy ilyet csinál, mert volt aki direkt csinálta. :S Kis pisisek és próbálnak direkt idegesíteni, de ha sikerül úgyis rajtuk csattan. Aztán még mindig akkora probléma, hogy a szorzótábla nem megy. Mit csináljak már még??? Annyi ember nem tudja kapásból, és elég sok egyáltalán nem. Hat db alap szorzással szenvedett az egyik gyerek másfél órát, de úgy hogy én már mindent csináltam. Elmagyaráztam neki, lerajzoltuk, mindent... előkerült a szorzótábla is, és amikor csak le kellett volna olvasni ős mit csinál? Közli, hogy ő ezt nem tudja. Na itt akadtam ki másodjára és mondtam, hogy innentől kezdve mindennap a szorzót fogja gyakorolni minimum egy fél órán keresztül. Persze nem egyedül... "9*3 az 44"... No comment. Mikor meg mondom az ofőnek, hogy a gyerek úgymond sík hülye ebből, simán el van intézve annyival, hogy nincs számérzéke. Köszi...
Aztán végre 4 óra lett és amilyen gyorsan csak lehetett, én olyan gyorsan húztam a suliból. Már a buszmegben álltam, mikor tesóm hívott, hogy mehetnénk vásárolni. Persze egy ilyen nap után baromira nem volt kedvem menni sehova, de jó menjünk. A Tesco esett útba, így kaptam az alkalmon és vettem magamnak kaját holnapra... A szalámik között válogatva nagy meglepetés ért... Nem gyengén volt penészes az egyik termék és a poén az hogy a szavatossága még 2 hétig jó volt. Olyan undorítóan nézett ki. De miért nem szedik le ezeket? Nem hiszem el, hogy nem veszi észre az ilyen dolgokat egy ott dolgozó. A másik meg... Mivel én is melózom kereskedelemben így tudom, hogy amin nincs rajta a szavatossága, az gáz és keményen büntetnek érte. De a Tesco úgynéz ki, hogy ezt is megteheti. Ha ebből a büntetésből indulunk ki és nekik is van egy kis eszük (vagyis ha lenne), akkor miért pont az üzlet kellős közepére kell kitenni egy kis hűtőt és abba beletenni ezeket??? Ki a franc fogja megvenni azt a terméket, miről nem tudja, hogy mikor fog lejárni? Röhej... De legalább találtam normális szalámit...

Vagyis viszonylak korán, mert nem ehhez vagyok ám szokva :D Na jó nem volt vészes a korai kelés... bár megint az volt a vicces, hogy tök hamar felébredtem :S és mehettem utazni. Az órákon feleltetnem kellett, de szerintem tök jó fej voltam és adtam egy csomó jó jegyet. Bár az egyik osztályban nem is lehettem volna szemét, mert hihetetlen, hogy milyen jó kis osztály és mennyire tanulnak... vagyis legalább ők. Aztán go a napközi. Az udvaron megint a nagy sár :S amit már nagyon utálok, mert így odabent csak megőrülünk :S de hát ez van. A mai nap a szorzás szenvedésével ment. Olyan alapvető gondok vannak, hogy 2*3 az mennyi... Itt csattan az, hogy nem lehet alsóban buktatni, csak ha a szülő beleegyezik. Röhej az egész... Hogy a francba lehet az, hogy harmadikban nem megy kapásból az alap... Mert jó gondolkozzon rajta, de ne fél órákat... Tipikusan az, mikor azon is gondolkozik ugyanaz az illető, hogy 5+5 az mennyi... Hihetetlen. Hiába gyakoroltatom én vele, otthon szarnak rá... pedig az is kéne hozzá. Na de mindegy, a mai napra ez is letudva... Aztán időközben szóltak, hogy ismét szeretettel várnak, de nem délelőtt, hanem reggel 8ra... Ebben csak az a gáz, hogy így kelhetek hajnali 5-kor, mert 6-kor megy a buszom :( semmi kedvem ehhez, de hát ez van :(

Nem igazán aludtam jól és eleget sem. Már hajnali 6-tól ébren vagyok, mert egyszerűen a felriadás után nem tudtam visszaaludni. Minden bajom volt, nem is tudtam mit kezdeni magammal, így felkeltem és csak voltam. Ma a buszos utazásommal semmi gond nem volt. Suliban úgy különösebb ma nem volt. Idézet az egyik háziból: "Hogyha bekakil felszedem az ürüléket." :D Olyan vicceseket tudnak néha írni. :D Délután persze a dvd lejátszóval szokás szerint szívtam. Egy rakat filmet végignéztünk és hát... egyszerűen nem jövök rá, hogy miért van az, hogy van hang, de a szereplőknél néma minden. A háttérzaj is oké... csak a nyomi szereplők kussolnak, pedig ennél jobban már nem tudjuk összedugni sehogy máshogy... Mindegy maradt a sima tv, ami meg persze senkinek nem tetszett... de hát nem tehetek róla, hogy nem stimmel valami. Kintre meg nem mehetünk, mert már kaja után is csupa sár volt mindenki, de egyesek ezt se fogják fel... Még délután közölték, hogy holnap szeretettel várnak helyettesíteni 2. órára. Hurrá gondoltam magamban, de hát ez van, menni kell...  Hát semmi kedvem nincs a nagyokhoz menni, mert ott pl. az anyagot se ismerem. Na meg a vicc, hogy egész órán feleltetnem kell :D pff de meg fognak utálni a gyerekek :D jézusom :D de majd csak jó hangulatom lesz és akkor nekik meg mázlijuk. :D Aztán meló után és torna helyett ma a futást választottam, ami valahogy könnyebb volt, és jobban is esett. Nem rég beszéltem barinőmmel és hát már csak röhögök ezen is. Basszus én nem hiszem el, hogy miért jó egy embernek hazudnia egy tök nagyot olyanról, ami nem is igaz. De hát aki nem érti meg, hogy én is dolgozok, az vessen magára. Csak ne hazudozzon olyat, ami nem igaz. De az tuti, hogy egy darabig meg se fogom látogatni. Azt hiszi, hogy csak ő "dolgozik", ami egyáltalán nem megerőltető, és tudom, hogy nem is dolgozik... Röhej...

Mikor máskor történne velem érdekes dolog, mint hétfőn? Azt hiszem már alapból sokat is aludtam, bár nagyon kipihenten ébredtem. Ennyit még egy nap se szöszmöszöltem :D de ezt is el kell kezdeni valamikor. Aztán jött a busz... Azt hiszem, hogy én alapból olyan emberek közelébe tudod helyezkedni, akikébe nem kellene. Először nem gondoltam, hogy majd ebből feszültség lesz. Mögöttem a srác 2 ülésen, mellette egy másik srác szintén 2 ülésen, mögötte két csak 2 ülésen. A srácokat szoktam látni hétfőnként, mert mint ma kiderült mindig ekkor utaznak vissza a suliba. Na már ma utaztak és hát már akkor nem voltak józan állapotban. A 2 kiscsajt soha nem láttam még ezen a buszon, de lehet útközben szedték őket össze valahonnan :D A lényeg, hogy egész úton azon imádkoztam, hogy ha hányásra kerül a sor, akkor ne engem találjon telibe egyik se... Útközben előkerült a bor, a pálinka... Jesszusom keverve milyen szagok voltak. Az a vicces, hogy nekik ez tök mulatságos volt és tök büszkék voltak erre, meg hogy így mennek suliba, meg hogy milyen szépen tudnak beszélni. Számomra inkább szánalmas volt, hogy nem csak saját magukat égetik, hanem a sulijukat is, amit bőszen emlegettek... Na meg a csajok. Valahogy számomra nincs annál gusztustalanabb, mikor egy csaj be van baszva és azt se tudja mit beszél meg kinek. Ezek meg... Lehet, hogy ha kicsit tovább vannak összezárva a buszon, akkor ott megerőszakolják egymást... Na meg a legnagyobb vicc, hogy az egész busz tudtára hozták, hogy mennyi pénz van náluk és azt mindet el fogják inni... Hát engem pl. baromira nem izgat, de ha annyi pénzem lenne, tuti nem inni mennék :D Aztán a buszról leszállva az első kocsma irányába vették útjukat... ez is olyan szánalmas. Mi lesz ezekből? :D Röhej... Aztán későbbi busszal mentem és mikor felszálltam, akkor láttam, hogy várják már ők is a csatlakozást... de időközben csatlakoztak hozzájuk. A busz azért egy elég zárt tér, de még oda fel is lehetett hallani, hogy mit ordítoznak ott lent... Aztán go a suliba. A hétfőhöz képest ma elég nyugis napom volt. Az én gyerkőceim eléggé nyugodtak voltak. Mindennel időben végeztek, panaszkodásra nincs okom... :)

A mai nap... Délelőtt meló... Egész végig az ment a rádióban, hogy jaj szerelmesek napja így, szerelmesek napja úgy. Már az agyamra ment. A jó viszont az, hogy nem igazán foglalkoztam vele és nem is hatott meg. Azt hittem, hogy majd jobban kiakadok tőle, de nem így lett :) Délután icicpici pihi, aztán go a sulis farsangira. Az ötletek tök jók voltak, tetszett mindenki, de valahogy nem esett jól ottlenni. Fárasztó nagyon, hogy hétvégi meló után még ez is... De vége és pihi van...

Fáradt vagyok...

Reggel szakadt az eső, de örültem neki, hogy nem az eső esett, mert ettől legalább nem késnek a buszok és nem kell annyit dekkolni. Félúton találkoztam azzal a kedves idős kollegával megint. Mellé ültem és beszélgettünk. Már az jó érzéssel töltött el, hogy találkoztunk, mert hát jó ismerősökkel utazni, na meg persze nekem se uncsi az út. Elég sokat beszélgettünk :) Aztán megint csak mondott olyan dolgot, ami annyira jól esett. A srác aki hozzájár korrepre vele tanul, mert azt hiszem ez ad biztonságot neki. Mondta, hogy látja mindig az össze füzetét és hogy látja azt is, hogy a másik tanár hogy tanít. Mondta, hogy tök fölöslegesnek látja ő is azt, hogy ugyanazt leiratja a füzetbe a tanár a gyerekekkel, ami már ugye a könyvben is benne van. Mondtam én is, hogy nem vagyunk egyformák. Aztán mondta, hogy megkérdezte tőle, hogy ki volt jobb? Én vagy a mostani? Persze mondta, hogy mindkettő jó, de ő nem hagyta annyiban. Aztán a kissrác megmondta, hogy én sokkal jobban magyaráztam, de az idős kollega megkért, hogy ne mondjam senkinek. Azt is mondta, hogy a gyerek is látja, hogy ki a jobb és ezek szerint én magyaráztam, most meg nincs meg a megfelelő magyarázat, ami kellene. Hát a kicsi szivemnek ezek olyan jól esnek :) de én tartom a szám és örülök az ilyeneknek :) Ezután feldobódva mentem melózni. Az esőre való tekintettel az udvari játék ma is kimaradt, sokak bánatára, de hát nekünk is sokkal nagyobb szívás így. Még reggel a netről szedtem le színezőket és rendeztünk egy versenyt. Már alapból volt itt is hiszti. Van egy kiscsaj, aki állandóan hisztizik valamiért. Minden szarért sír. Először azért sírt, mert nem fejezte be a színezőjét, aztán meg azért meg neki már nincs kedve színezni. Hihetetlen milyenek egyesek. Röhej az egész. Aztán elmagyaráztam szépen neki, hogy senki nem a játszótársa ilyenkor és jó lenne ha el tudná dönteni már iskolás létére, hogy mit is akar valójában. Minket nem fog hülyének nézni, jobb ha ehhez hozzászokik és leszokik a hisztijéről. Na ekkor szipogva befejezte, vagyis inkább összecsapta a munkáját. Mindegy, annyira engem ez nem hat meg. Azt hittem, hogy majd milyen jó napom lesz... Ezt hittem kb. negyed 4-ig, amikor is a tegnapi szülő gyerek balhéra megjelent a másik félről is a szülő. Már az agyamra ment. Pillanatok alatt ideg lett a gyomromban és még csak most érzem azt, hogy elmúlt. Annyira gáz az egész szitu. Valamelyik kitalálta, hogy a verekedés nálam volt és én nem szóltam érte... Ez annyira vicces már komolyan, bár mikor ott álltam nem ezt gondoltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért kevernek bele abba, amihez semmi közöm nincs. Ha én kiengedem az adott időpontban a gyereket, akkor a felelőség már nem az enyém. Ezt elmagyaráztam a szülőknek is, hogy senkit nem kisérhetek haza kézenfogva és ez nem is fog megtörténni, sőt a kiscsajoknak is elmagyaráztam, hogy senkinek nem hiányzik a balhé és olyat ne keverjenek bele, akinek ehhez semmi köze. Ami a sulin kívül történik, ahhoz nekem semmi közöm... És akkor jött azzal a szülő, hogy volt az igazgatónál, az ofőnél stb stb... De így jobban belegondolva már megkeresett volna utána engem a főnök, ha annyira lényeges lenne, de akkor is na. A rohadt életbe, hogy pillanatok alatt el lehet cseszni mindent... Ja és még az is ma volt, hogy a kissrác közölte, hogy mivel szerdán nem engedtem el őt focizni, így az anyja majd mindig fog papírt írni aznapra. Na hát ez is a lehető legjobb döntés a szülő részéről. A rohadt életbe, hogy nem lehetnek ezek is kicsit felelőségteljesek? Mit érnek el ezzel? Azt, hogy a gyerek ezentől azt fogja hinni, hogy neki mindent lehet. Magasról le fogja szarni azt, hogy hogy beszél a tanáraival, hogy hisztizik, hogy földhöz veri magát, mert a szülők úgyis megengednek mindent. Na itt kezdődik a probléma... Ami ellen nem tehetek semmit, de ha ez jó nekik :(

Jaj Istenem én már úgy várom a holnapot. Csak az a szívás, hogy egész hétvégén melózok. :S Ma tök korán ébredtem, pedig elég későn tudtam csak elaludni. Reggel még szenvedtem kicsit, hogy visszaaludjak, de hát nem ment és már akor tudtam, hogy elég nyűgös napom lesz. Mindegy... felkeltem, csináltam ezt-azt, aztán elindultam. Persze előtte láttam őt... Ismételten azt éreztem, hogy baromira hiányzik, de ez van. Már nem tudtam, hogy mi hiányzik a héten, aztán rájöttem, hogy az, hogy a busz sokat késsen. Ma bepótolta, pedig ami éjjel esett hó, az el is olvadt akkorra már. Na jó azért annyit nem kellett várnom, de épp elég volt, hogy szanaszét unjam magam. Aztán mivel a csatlakozást lekéstem, így bementem az ismikhez a boltba és hát sok téma mellett feljött a szellem téma. Annyira érdekes ez az egész, de én nem szivesen beszélek erről. Nem is akarok, de nekik is megmondtam. Félek... "ne félj, ezek nem bántanak"... köszi :D akkor is az a helyzet, hogy én itthon se akartam azt látni, amit láttam és nem is akarom többször se, mert félek. Bár tudom, hogy ha bántani akarna bárki is, akkor már rég megtörtént volna... Aztán go be a suliba. Ááááá csupa locs-pocs minden, udvar csupa víz, csupa sár... Vigyem játszani a gyerekeket... Simán bent kellett szenvedni egész délután :S Mindenki nagy örömére. Ma a gyerekekkel túl sok probléma nem volt, csupán a kellő rosszaság, de ezek túlélhetőek. Ma nem is ezen akadtam ki, hanem a szülőkön. Valahogy baromira nem értem én őket. Valahogy nekem sok minden nem logikus. Állítólag tegnap délután a két kis csaj együtt játszott, aztán a kis hegyesfülű fejbeverte a másikat és ennek örömére jött a szülő. Alapból nem értem azt, hogy ha egy emberrel van gond, akkor miért a többi gyerek előtt kell ordítoznia meg alázni a másikat. Ezután persze elmondtam a szülőnek is, hogy keressék meg a szülők egymást és rendezzék le úgy, mert ehhez a sulinak semmi köze. Mert, hogy ez meg azt mondta, hogy behivatja az anyját meg apját, meg így verekedés, úgy verekedés... Nekem ebből már annyira elegem van. Persze védje a gyerekét a szülő, de ebből is csak az lesz, hogy a kiscsaj soha nem fog a talpára állni, meg hogy mégjobban fogják őt szivatni. Aztán persze azután később reagált a kis hegyesfülű, hogy majd holnap behivatja az apját délután meg így meg úgy. Jaj istenem mire jó ez... Intézzék el sulin kívül, mert baromi unalmas ez. De ez is csak azért volt, hogy nehogymár unatkozzon a másik. Mindig csinálnak nekünk valamit. De akkor sem értem, hogy mi a francért kell a többi gyerek előtt ordítozni, rendezzék le sulin kívül, mert ami ott történik, azt ne hozzák be. Na meg ne mondjanak olyat a többi előtt, hogy szanaszét verem apádat is... Azért már ez is a szülőt minősíti... Szánalmas... Na de ezen kívül valahogy most simán el tudnék aludni és reggelig ki sem kelni az ágyból. Azt hiszem ez is lesz...

Tanulság arról, hogy nehogy leüljünk a gyerekkel és beszélgessünk vele, hanem tapasztaljon saját maga... Ezért lesz ilyen a világ amilyen...

A sikló halála

A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyon kíváncsi. Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogy ez mit is jelent, és hogyan is folyik. Egy nap megkérdezte az édesanyját, aki ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra kérte a fiát, hogy egy este bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a nővérének.
Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott:
- A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben beszélgettek, aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki az arca. Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a nővérem blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok szokták. Ő persze nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy nehezen találta meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni kezdtek, meg nagyokat sóhajtozni. A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttől, hogy azt is bedugta a nővérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon. Remegtek a láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a fiúnak:
- Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul! Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és kinyújtózott teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa mindentől, és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta, egy kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt mondta:
- Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt ilyennel dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyőzte a félelmét, és megpróbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de halkan felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne haraphasson meg senkit. A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a combjai közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el. Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat. Szerintem úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják. Néhány perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat sóhajtoztak. Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert csak úgy erőtlenül lógott rajta, és még a bele is kifolyt. A nővérem és az udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában. A fiú újra megcsókolta és megölelte a novérem, összebújtak, amikor kiderült, hogy a sikló nem halt meg! Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a
nővérem taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja. A sikló persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött, máskor elbújt. Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték. Azt, hogy meghalt onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét, bedobta a vécébe, és le is húzta.
Az anyuka elájult....

A gyermeki fantázia is határtalan... Kicsit több törődés kellene akárhogy is nézzük...