Kismaci86 mindennapjai...

Vasárnap... Egy átlagos ember ilyenkor pihen. :D Akkor én nem vagyok átlagos? :D De... Csupán melóztam. A kelés annyira nem volt vészes, mert elég volt 7-kor felkelni, de mikor tudja az ember, hogy ha nem melózna, akkor aludhatna akár 10-ig is, na az azért nem jó érzés. Hiába minden, tudom, hogy így én dolgozom meg a pénzért, nem kell más nyakán élősködnöm. Meló előtt gyorsan beugrottam szavazni. Nem volt kétséges, hogy kire szavazok. Megkaptam a papíroka, gyorsan beikszeltem és go a meló. Nincs mit titkolni ezen, nálam a Jobbik a nyerő. Miért? Mert legalább van olyan, aki nem támogatja a hegyes fülűeket. Nincs mit szépíteni ezen. Ha nincs megszorítás, akkor nem lesz változás. Nem kell olyanokat támogatni, akik nem érdemlik meg. Bezzeg ha nekünk van szükségünk valamire, nekünk, akik mindennap melózunk, nem a segélyekből élünk, akkor mi persze nem kapunk semmit, mert mondjuk nincs elég fedezetünk. Hát honnan lenne? Ennél is többet melózzunk? Hova? Más meg a rohadt sok segélyből elél, nem kell csinálnia semmit érte. Ezért kell a drasztikus változás. Na mindegy, majd meglátjuk, hogy mi lesz... Szavazás után go melózni. Hát franc se gondolta, hogy a szavazás miatt ennyien lesznek. Vasárnap nem nagyon van forgalom, de ma... Túléltem :) Aztán itthon gyorsba víz csere az aksiban. Tök megijedtem mert a kis Gibbit nem találtam hirtelen. Már mikor tisztára elkeseredtem, akkor bújt elő, én meg akkor nyugodtam meg.  Már azt hittem, hogy egyik halamnak megint annyi.Aztán kis takarítás és végre a jól megérdemelt pihi. Persze mindig csináltam valamit, de legalább nem kellett agyalni semmin. :) Megcsináltam Tibinek is a levelet, persze a nyomtatással szívta,m. Egyszerűen nem akart fél órán keresztül semmit kinyomtatni. A végén persze megint én voltam az erősebb és csak kinyomtattam amit akartam. Szóval a levél már elkészítve, holnap csak fel kell adni. Most pedig a pihi...

Még tegnap éjjel kerestem a maradék egy porcelán sügimet, mert etetés után rejtélyes módon eltűnt. Bíztam benne, hogy csak bújócskázik, de nem. :( Még ma reggel is hosszadalmas keresés után be kellett látnom, hogy bizony az egyik rák lehetett a tettes, mert sehol egy nyom sem, még a kiugrás is kilőve, mert azt látnám... Megint egy hallal kevesebb. Aztán még mindig nagyon jó érzés, ha aludhat az ember. Valahogy mostanában nagyon elfáradok agyilag. Mondjuk ebben az is benne van, hogy hetek óta nem pihentem úgy igazán, addig ameddig akartam, mert mindig volt valami. De hát ilyen ez a melósdi... Megszűnt a jó dolgok ideje, ha nem melózunk, akkor nem megyünk semmire. Reggel elkészülés után vettem a gyerekeknek gumicukrot, mert gondoltam, hogy a tegnapi nap után biztosan örülnek majd neki. Így is lett. Nagyon bejött nekik. Ma is segítettek egymásnak. Már tisztára összeszokott a kis csapat, bár ma a fele csoport nem is volt ott. Pénteken már nem sok gyerek marad, mert sokan ilyenkor ebéd után hazamennek. Van 1-2 gyerek, akikért nem is baj, de hát azért hiányoztak ma is. Az időnk nagy részét az udvaron töltöttük. Baromi jó idő volt ma is, szerencsére... (majd jövő héttől nem így lesz állítólag) Mindenki örömmel játszott. Nekem nagyon lassan telt az idő, mintha soha nem akarna véget érni a nap. A mai nap aranyos szituja az volt, mikor mentünk uzsizni és hát a gyerekek simán beköpik egymást ha van valami. Ma is így történt. Az egyik kissrác a zsebébe tett egy pici gyíkot, mert haza akarta vinni. Ez így aranyos is, de hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni ezzel :D Egész délután vigasztalnom kellett, mert a kis dilis ott sírt, hogy ő akkor is haza akarta vinni... :D Hamarabb haza tudtam jönni :) végre :) Gyorsan el is mentem a varrónőhöz, elvittem szinte az összes farmerom, hogy valamit csináljunk már velük, mert nem akarok újakat venni, de ezek meg leesnek rólam. Azt mondtam, megtudja csinálni. Reméltem is :D mert nincs kedvem megint venni... Este szembesültem azzal, hogy a szinte egész nap az udvaron levésnek egy szép kis leégés lett az eredménye. Franc se gondolta, hogy ilyen ereje van már most a napnak. Mindenesetre baromi jól mutat a rövidujjas pólóm helye a karomon :D

A címről? Hát Dééév mondta ezt... (Így zárójelben megjegyzem, hogy amit hirtelen mond az ember gondolkozás nélkkü, azt valóban komolyan gondolja :D de tudom, hogy elolvasod... :D vagy nem...) Na akkor máról: Olyan jó érzés volt tovább aludni ma. :) Szépen lassan összekészülődtem, elindultam és megérkeztem a suliba. Jó előtte elmentem vásárolni, mert hát miért itthonról cipeljem a vizet, ha ott is meg tudom venni. Túl sok extra dolog nem történt. Tök nyugi van a suliban, nincs főnök. Mindenki el van magával. A gyerekek hozták a formájukat. Viszont aminek nagyon örülök, hogy eljutottunk arra a szintre, hogy a gyerekek segítenek egymásnak és a kisebbeknek is a tanulásban. Öröm látni ezt. :) Ilyenkor érzem azt, hogy ezért megéri ennyit kínlódni velük. Olyan kis édik voltak, ahogy ellenőrizték egymást. Mondjuk ez azért is volt, hogy haladjunk kifele az udvarra :D mert miért ne lenne hátsó szándék, de akkor is. Látni, hogy így mennyire összetartanak. Folyamatos probléma a gusztustalan beszéd meg a verekedés. Már el sem tudom képzelni, hogy mit kéne tenni, mert ez olyan természetes nekik. Meg a szemtelenkedés... Egyik szülő küldött nekem ma egy fewltöltőkártyát, mert hogy állandóan hívogatjuk egymást a gyerek miatt. Mondtam, hogy nem kell, de hát azt mondta enyém... Hát elfogadtam. :D Hazafelé már tiszta fáradt voltam, de még egy futás erejéig összeszedtem minden energiám. Este a mérleg megint olyan csalódást okozott :( Egyszerűen hetek óra nem megy lejjebb a súlyom :(

Hajnali 5 órás kelésből majdnem fél 6 lett. Nem baj ez, csupán ilyenkor szednem kell a lábam, mert ugye hozzászoktam, hogy szép lassan megvan minden, mert még ilyenkor nem vagyok képben. Épphogy el értük reggel a buszt, de nem a késői kelés miatt, mert én elkészültem, csak tesóm bíbelődött még. Tök vicces lenne a szomszédból lekésni a buszt. :D Útközben vettem magamnak kaját, meg megvettem a Bravo-t, mert hirdették, hogy a Belga új lemeze van benne. (Már itthon meghallgattam, de nekem kicsit csalódás. Bár ha jobban belemerülök majd egyszer, akkor lehet tetszeni fog.) Mire beértem a suliba, sikerült felébrednem. Első órán a gyerekek néztek rám mint borjú az új kapura. Én meg persze visszalestem, kérdeztem, hogy mi a baj, mit nem értenek. Aztán nagy nehezen kinyögték, hogy fáradtak. De szó szerint nem tudtam velük mit kezdeni. Írták amit kellett, de nagyon erőltetetten. Olyan szinten voltunk, hogy nem tudták, hogy 1 óra az 60 perc. Tök türelmesen elmagyaráztam nekik megint mindent, de láthatóan nem fogott az agyuk. Fogalmazáson írniuk kellett a szünetről... Közben beleolvastam 1-2 előző irományba. Mennyi hülyeséget össze tudnak ezek hordani. :D Eszméletlen, hogy mennyire nem tudnak helyesen írni. (tecet, mamájékhoz, kétt, alútúnk, elmemtünk, leált, hejet, jácótére, és a  legnagyobb poén: "Nem is tudtam, hogy a Szent Jobb világít." :D) Aztán szinte egész délelőtt ez volt, nem igazán ébredtek fel. Bezzeg délutánra... :D Szenvedtem is velük eleget. A legnagyobb problémám az volt, hogy az ofő nem szólt előre nekik, hogy elmarad a szakkör nekik, és így egy csomóan maradtak még pár órát... Persze ez csak nekem volt megint nyűg, plussz munka, de mit tudtam volna csinálni? A délután nekem már csak kínszenvedés volt. Vártam, hogy végre vége legyen a műszaknak. Azért furcsa, hogy ha arról van szó, akkor más nem szivesen marad ott egész nap. Nem gondolnak abba bele, hogy nekünk így az egész napunk el van cseszve. Jó most ez nekem is cserébe ment megint, mert így lesz oké, mert akkor tudom, hogy egyszer nem kell majd bemennem. :) Jó lesz ez még. Ilyenkor így estére nagyon ko vagyok, főleg agyilag. Jól fog esni a pihenés...

Hát viszonylag egy mozgalmas napon vagyunk túl. Ma lett volna az utolsó olyan nap, amikor sokáig pihenhettem volna, de persze ma sem így történt. Hát jó, de hát a szépségért szenvedjünk kicsit... :D Szóval kora reggel mentem a kozmetikushoz, mert már rég voltam, és most legalább volt időm is. Mondjuk nem örülök neki, mert jobb lett volna aludni még, de hát erőt vettem magamon és elindultam. Nagy meglepetés volt, ahogy felszálltam a buszra és a buszsofőr meglocsolt. Csak lestem, hogy még van ilyen? :) Igen van ilyen. Azért lestem, mert pont erről a pasiról nem tudtam volna ezt elképzelni, mert mindig olyan morcos. Aztán mentem szenvedni egy sort. Szenvedés... :( Nem viselem olyan hej de jól a fájdalmat, főleg a szemöldökszedést. Na az a halálom, azzal lehetne kínozni... :( De túléltem :P Aztán tesómmal mentünk vásárolni. Vagyis csak én vásároltam. Kihisztiztem ezt, szóval jó volt. Elmentünk halakat nézni. Igazából növényeket szerettem volna, de azt addig nem nagyon akarok, amíg a rendes világítás meg nem érkezik. Szóval először is néztem egy algaevőt, ami kiderült, hogy nem is Anci, hanem Gibbi. Ez részben jó, mert szebb, viszont ha elkezd nőni, akkor nálam nem lesz jó helye, mert kicsi lesz neki a hely. Most meg olyan kis cuki, hogy már most nincs szivem megválni tőle. :) Aztán néztem csigát is. Amiket kaptam, azt nem tettem be, mert mindenhol azt olvastam, hogy igaz, hoyg hasznos állatok, de baromi gyorsan szaporodnak és nem lehet kiírtani őket.

Ennek örömére egy nagyobb csigát néztem, amit találtam is, és csak egyet vettem. Ez a víz fölé pakolja a petéket, szóval onnan rögtön el tudom majd távolítani. :) De ez is olyan szép. :) Gondolkozom rajta, hogyazért még egy nem ártana mellé, de majd meglátjuk, hogy mi lesz. Egyenlőre marad minden így. Aztán kitaláltam, hogy a sügerek mellé még hozok haza Yellowokat.

Nagy nehezen kihalászta nekem az eladó, de megérte várni, mert olyan szépek. Vettem még algakaparó mágnest is meg kristályvíz tablettát is. Aztán elmentünk egy másik helyre is, mert ott még nem igazán voltam, de már tudom, hogy többet nem is megyek. Az eladó még majdnem kizavart minket, pedig a zárásig még bő egy óra volt. Aztán a körülmények... Hát... én tuti nem hoznék onnan halakat, vagy bármi mást sem. Az egyik akváriumban a sarokban ott volt egy beteg hal, mert már szerencsétlen nem sárga volt, hanem barna... Na és mellőle vegyünk halat? Volt egy nagyon szép nagy hal egy viszonylag kicsi akváriumban, akit úgy megsajnáltam, mert alig fért el benne. :( Ilyen körülményeket... Aztán tök sötét volt, tök büdös, fúúúj :D Többet tuti nem megyek be oda. Ezután hazajöttünk és az új jövevényeket elkezdtem áttelepíteni. Már mikor bepakoltam őket, akkor a porcelán sügi rögtön megmutatta, hogy melyik az ő helye, és oda bizony más nem megy be. :D Kis dilis. :D Ennek ellenére nagyon jól megvannak egymás mellett. Ám a mai nap csúcspontja az volt, mikor hátul a résnél a csigusz elkezdett kifelé mászni. Gondoltam, hogy ez kell, megveszem és rögtön az első mászásánál majd kimászik és kiesik. Hát nem így történt. Nagyban vagyok a szobámban, egyszer csak hallom, hogy valami koppan a parkettán. Gondoltam, hogy akkor ennyit a csigáról. Megyek oda, csiga sehol, helyette egy hal van a földön. Nem akartam hinni a szememnek. A kis szerencsétlen simán kiugrotta kis résen és sikerült a földön landolnia. Hiába akart megtanulni repölni, nem jött össze neki. Gyorsan megfogtam és visszadobtam a vízbe. Mi történt? Összevissza forgolódott, süllyedt lefelé és az alján feküdt. Gondoltam ennyit erről a halról is. Kimentem a kis hálómért és mire visszaértem a kis hal már úszkált. :D Azóta evett is, szóval úgy néz ki, hogy ezt túlélte, aminek nagyon örülök. :) A rákok meg hihetetlenül toleránsak, bár Dávidkám zsivány nagyon. A Titanicjából nem hajlandó kijönni csak a kajáért, de érthető, mert most vedlett. A kaját gyorsan összeszedte és elvonult magának. :D Délután pihi, meg most is, mert reggel kelhetek hajnalban, mert mennem kell 8-ra. :( Semmi kedvem hajnalban ébredni és egész nap a gyerekekkel lenni, főleg ilyen rossz időben. :( Tuti kész kínszenvedés lesz az egész...

Emlékszem mikor kicsi voltam, tiszta lázban égtem, hogy majd jönnek a locsolkodók. Még a barátnők között a versengés is ment, hogy kihez mennek a legtöbben. Mindig egy hetes előkészületek, sütés-főzés, szendvics készítés. Még ahogy kisebb voltam, akkor volt nagyon menő a kinder tojás ajándékozása, ami abban az időben nagyon jó dolognak számított. (Bár lehet, hogy még most is az, de akkor nagyon ez volt a menő.) Aztán ahogy nőttem, kezdett piros tojásra váltani minden, aztán menő volt a pénz adása, majd a virág... Milyen izgatott voltam... Korán keltem, mert az volt a szokás, hogy már korán elkezdtek jönni a fiúk, szép csini szoknyában voltam mindig. :D Egész nap arról szólt, hogy baromi büdös vagyok az illatok kavalkádja miatt. Hát már pár éve én nagyon besokaltam és végre mindenki belátta, hogy ez már nem arról szól, mint régen. Nem értem, hogy ha hagyomány valami, akkor miért a pénz lesz a legfontosabb? Már szinte mindenki a pénzért jött locsolkodni, nekem meg már ebből lett elegem. Ahogy már tesóm is nagy lett, neki sem volt kedve végigjárni mindenkit, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova. Már elég sok helyen voltunk, persze mindenhol ezer ember, de legalább együtt voltunk, meg nem voltam egész nap büdös. Aztán pár éve már nem is megyünk sehova, hanem mindenki úgy tudja, hogy nem vagyunk itthon, ami persze kamu, de így legalább minden el van hárítva. Idén is így volt. Aki kérdezte, annak azt mondtuk, hogy nem leszünk itthon. Persze a nagyon közeli rokonok tudták, aminek én sem nagyon örültem, de hát ez van. Nem voltak sokan, de így is úgy szaglottam mint a borz. :D Már alig vártam, hogy mindenki elmenjen és mehessek fürdeni meg hajat mosni. Már tiszta vagyok és jó illatú :)
Már lassan egy hónapja lesz, hogy a neten regisztráltam egy akvarisztikai oldalra. Hát ugye mindig jól jön a segítség, meg hát a bolti eladóknak nem igazán lehet hinni, így a tapasztalt emberektől jobb tanácsot kérni. Nps az oldalon indult egy játék, amin hetente lehet nyerni. Mindig van egy kérdés, a helyes megfejtők között sorsolnak. Az első hetit elfelejtettem beküldeni. A múlt hetit viszont sikerült. Ma délelőtt jött az email, hogy nyertem, méghozzá egy világítást. Hát úgy örültem neki, mint majom a farkának, mert pont akartam venni valami értelmes világítást, de ez rögtön megoldotta a problémát. Na meg az sem mellékes, hogy ebből a pénzből akkor tudok venni növényeket. :)

Hogy is kezdjem? :( Tegnap éjjel még lefekvés előtt néztem a halakat meg a rákokat, hogy hogy vannak. Számoltam őket, lehet beteges, de jó tudni, hogy él-e még mind. Számolom: halak 4db, oké ez kipipálva. Rákok 2 db, de hol van a kicsi Pityukám??? Hát 5 perces keresés után megtaláltam eldőlve :( pedig csak azt hittem, hogy bújkál. Simán el volt dőlve, semmi nyom rajta... Semmi... Mert ha még látni lehetne, hogy valamelyik nekiment volna, akkor belenyugszom és kész, de így... Ááááá de szar érzés elveszíteni egy olyan állatot, akit védtem, meg foglalkoztam vele. :( Reggel keltem, rögtön mentem az akváriumhoz számlálást tartani. Rákok: 2 db, akkor ez kipipálva. Halak: 3db, de hol a negyedik??? Ugye nem???? Egye de... :( Megtaláltam őt is eldőlve, bár neki hiányzott a farokúszójából egy pici, de szerintem ez már akkor tűnt el, mikor meghalt. Vajon mitől??? Két nap alatt 2 állat. Felkeltem és kiszedtem az összes élő növényt amit a patakból hoztunk. Csak a két gömbmoha maradt bent, meg persze a műnövények. Aztán mentünk a templomba, amit már annyira nem díjaztam. Nem szép dolog így állni a dolgokhoz, de nem arról van szó, hogy mondjuk nem hiszek Istenben, hanem arról, hogy vannak érdekes dolgok, amiket nem tudok hovatenni. Mindenesetre a mise most hihetetlenül rövid volt. Mikor hazaértünk az akvárium vizének a felét kiszedtem és újratöltöttem frissel, és máris sokkal jobban nézett ki. :) Kicsit furcsa így a növények nélkül, de majd jövőhéten szerzek jobbakat. Délután megcsináltuk a szendvicseket így előre, hogy ha jön valaki, akkor ne akkor kelljen kapkodni. Délután voltak itt a rokonok locsolkodni, ezért utálom a húsvétot. Csupa illatkavalkád... :D Remélem nem is jön majd más :D Na jó... holnap is jönnek. :S Csak túlélem...

Álmaim ne továbbja a hajnali 4 órás kelés. Jó nem sikerült 4-kor felébrednem. :D Vagyis felkelnem. Olyan sokáig tart ilyenkor az elkészülés... :( De sikerült odaérnem időben. Úgy érzem, hogy fölöslegesen mentünk olyan korán, mert nem is érkezett meg minden kora reggel. Még 6 előtt hazaugrottam gyógyszerért, mert egyik munkatársunk nem érezte jól magát. Hirtelen az az érzésem volt, hogy lehet nem sok kedve van melózni, mert azt hallottam, hogy nem igazán tetszett neki, hogy húsvétkor is dolgozni kell, de hát a kereskedelem ilyen. Mivel túl sok mindent nem tudtunk csinálni, így hogy ne unatkozzunk, elkezdtük kipakolni a tegnapi cuccokat. Amúgy ha tegnap délutánra bementünk volna, akkor nem pakoltunk volna ma is megállás nélkül. De ez már mellékes megint. Szóval a folyamatos pakolás mellett jött is az áru többször is, de nem sok, hanem kevés. Még a reggel folyamán megkaptam Tibi levelét a postástól. Kicsit furán is néztem, mert szombaton általában nem ad be levelet. Azt hiszem jó kedve volt és ezért volt így. Gyorsan eltettem és csináltam tovább a dolgom. A hátráltatás ma is megvolt. Utálom mikor belenyúkálnak az én munkámba. Nem arról van szó, hogy nem tudok mással dolgozni, hanem vele nem tudok. Amikor nem tudjuk kiszámolni csak számologéppel, hogy 265*2 az mennyi, akkor szerintem már ott gond van. Jó nem vagyunk egyformák, de akkor is. Volt Ő is... Jó nehéz volt átnézni rajta, de sikerült és büszke voltam magamra. Bár szivem szerint nem ezt tettem volna, de most nem hallgathatok a szivemre. Hát a 10 óra helyett fél 11 után érkeztem haza, mert még pakolni kellett, de túléltem. Rengetegen voltak, és persze a hülyékből sem volt kevés. Nem igazán díjazom azt, amikor valaki meg tud magyarázni mindent, de főleg olyan dolgokat, amikhez nekünk semmi közünk. Na meg azt, mikor olyan dolgokat kérnek, amiket ők is tudnak, hogy nincs... Hazajöttem, ettem és jött a pihi. Délben ettem, és délutánra megint olyan hányingerem lett. Nem tudom mitől van, de már a héten is volt ilyen. Lazításképp kocogtam picit, ami kicsit helyretett, és jól esett. Ha nincs mozgás, akkor nem is érzem már jól magam :D Persze az eredménye is megvan. :) A mellényemből elfelejtettem kivenni Tibi levelét, de késő délután azt is sikerült elolvasnom, és ezt a rajzot kaptam tőle. Meg kell mondanom, hogy baromi jól néz ki. Az eredeti változat (a nagy) sokkal jobban néz ki. Szóval nagyon tetszik. :) Örültem is neki, mert birom az ilyen képeket. :) Még délután vittünk kaját meg sütiket a nagyszülőknek, aztán így estére már nagyon érzem magamon, hogy jól jön a pihi, mert ko vagyok.

Emlékszem pár évvel ezelőtt ilyenkor a kórházban voltam, mert jó gyerek lévén eltörtem a kezem. Ennek pontosan már 7 éve... Fúúú akkor még milyen nagy volt a seb is, soha nem hittem el, hogy idővel szebb lesz a vágás, de már tényleg szép. :) Hát igen, akkor abban az évben a kórházban töltöttem a húsvétot, csupán azért, mert nem mentem el vásárolni a barinőmmel, hanem inkább a görkorival ugráltam... :D Az eredménye meg is lett. De ez anno volt :) Szóval a mai napot melóval kezdődött... Mi mással :D a szünetben nem is pihenéssel. Igaz, hogy kicsit későbbre kellett mennem a szokásosnál, de nem igazán volt megállás, mert mindig volt mit csinálni. Persze a kiscsajt sem úsztam meg. Tényleg nem bírom azt, ha hátráltatnak valamiben, ma meg többször volt ilyen. Én tudok egyedül dolgozni, ehhez szoktam, nem kell nekem segítség. :D Én vagyok a kis lázadozó. Ma is tapasztaltam pár érdekes dolgot. Először is azt, hogy sok a hülye ember. :D Aztán azt, hogy nekem nincs szükségem feltétlen erre. Hosszútávon baromi fárasztó ez az egész és kezdek komolyan besokalni. Még az a jó, hogy vasárnaptól lesz 3 nap pihim, mert különben tuti belehülyülnék. Aztán jött ma Ő is... Olyan rossz volt Őt látni :( a fracért kellett megkedvelnem... :( Baromi nehéz nem vele foglalkozni. Főleg az a legszarabb, hogy én gondoltam rá, de semmi köszi vagy valami. Az is tök szarul esett, hogy már tőlem nem köszönt el külün, hanem ezt a kiscsaj kapta külön... De a csaj is... Mondja neki, hogy mennyit kell ráírni a tejfölre, ő meg teljesen mást ír neki. :S Na mindegy ez az én problémám. :) Aztán délután nem kellett visszamennem, amit nem is nagyon, értettem, mert pl. akkor jött a nem is kevés áru, ahogy este mondták a többiek, de hát ha nem kell menni, nem kell. Könyörögni nem fogok. Csak a pénz meg jól jönne, de hát ez van. Meg mondjuk azt sem értem, hogy szóltam, hogy csütörtöktől itthon vagyok, de engem nem hívtak akkor... :( Már annyira megszoktam ezt, hogy hiányozna ha nem kéne mennem, de mégis sokszor azt mondom, hogy nem megyek többet... Ahogy hazajöttem még megcsináltuk a sütiket, délután krumplit ültettünk. Igen nagypénteken, mert most volt itthon mindenki, de legalább ez is megvan. Aztán még este egy kis lazító futás, ami baromi jó feszültségoldó, de tényleg. Jól esett, és most a pihi is...

Első nap a szünetből... Vagyis nekem első, mégsem pihenéssel indult. Már kora reggel kelhettem, mert mentünk a temetésre. Azért kellett felkelni korán, hogy mindenki előtt odaérjünk, mert megkértek minket, hogy addig legyünk ott... :S Ki marad szivesen egy halottal? :S Jó oké csak a hamvai voltak ott, de akkor is...Ma viszonylag rövid volt a temetés. Mikor hazaértünk jött az sms, hogy megkaptam a fizumat, aminek baromira örültem. :) Rögtön mentem és fel is adtam az Avonos csekket, mert szólt a csaj, hogy csak akkor vehetem át a következőt, ha felmutatom a befizetettet. :S Ez is már milyen he :D mondjuk jogos, mert vannak visszaélések, de hát na... Ezután telefonáltam a csajnak, hogy mikor mehetek érte, tesóm meg is ígérte, hogy elvisz. Hát el is vitt... Nem kicsit lettem ideges. Egészen 2 óráig könyörögtem neki, hogy induljunk már. Persze annyira lusta volt, hogy szart az egészbe. Csak tudnám, hogy akkor mi a francért kellett igérgetnie. Persze én meg beidegesedtem és felültem a buszra és elmentem érte egyedül. Annyira nem volt nehéz, de nem volt könnyű hazacipelni. De duzzogva hazahoztam, szétpakoltam és ez is megvan. Még dél körül jött egy csomag tesómnak, ami végül is az enyém lett. Egy 100W-os fűtőt vettem a vaterán, postával együtt 2200-ért. Baromi jól jártam, mert amúgy ezek baromi drágák a boltban. Jó ez is bolti, 1 éves garanciával. :) Ahhoz képest, hogy a rokon el akart adni nekem egy használtat, ami szarul is nézett ki, 4000-ért, ez nagyon is jól néz ki. De tényleg jól néz ki :) Teljesen automata, csak be kell állítani a hőfokot és rendesen fűt ahogy kell. Aztán meg túl sok mindent nem csináltam, próbáltam pihenni, de hát az se ment, de majd most este...

Végre úgy indultam el, hogy nem kell csak 11-re mennem és majd előtte elintézek mindent... Persze felkeltem és látom, hogy esik vagyis szakad az eső, úgyhogy rögtön elment a kedvem mindentől. :S Még a korábbi busszal is elmentem, mert még csavarogni sem volt kedvem menni. Ilyen időben??? Pfúúúj... Azzal nyugtattam magam egész nap, hogy ez az utolsó nap... :D Hát igen. Még múltkor amikor voltam helyettesíteni, akkor megbeszéltem az ofővel, hogy mi lenne ha így cserélnénk, és így neki is jobb. Nekem meg pláne... :D Végre egyszer én is itthon leszek picit. Szóval összeszedtem azt a 3 gyerekem, aki szerdán először jön hozzám és kezdődött a meló. Mára volt megbeszélve, hogy megyünk majd ilyen kézműves foglalkozásokra. Hát az 1 óra helyett sikerült odaérnünk fél 2 után... mert mint később kiderült még minden szar volt a gyerekeknek... Pfff gondoltam fasza, még jó hogy időre kell menni. A lényeg, hogy elindultunk volna... ha nem szólnak közbe a konyhások, amire szintén 10 percet kellett várni, hogy visszahívhassam őket, mert akkor kellett intézni egyeseknek a magánéletüket. Ebben is he... ha nem tudnak annyi uzsit küldeni, ahányan vannak a gyerekek, akkor miért nem keresnek olyan kaját amiből van annyi??? Áááá ehhez is kicsi vagyok. Mindegy. Nagy nehezen sikerült elindulnunk és odaérni, ahol nem sok időt tölthettünk. Éppen a sok késés miatt. Látszólag a gyerekek élvezték, próbáltak minél több mindent kipróbálni, és egy csomó új cuccot hazavihettek. Aztán már nem sokat kellett várnom és jöhettem én is haza. Már baromi fáradt voltam és a buszon majdnem elaludtam :) De végre pihizek :)

Egész reggel tiszta feszült voltam. Mehettem előbb megint, de ugye nem 8-ra, hanem fél 9-re. Már ez is sokat jelent alvás szempontjából. Annyira nyilvánvaló a fejetlenség mindenhol, hogy ha így halad az ország, akkor nem tudom, hogy mi lesz ebből. Szóval első óra végét átvettem, és kezdődhet a munka. A matek óra egyik részét végigszenvedtem, mert kockát meg téglatestet kellett összeragasztanunk, de a kis fülek nem voltak megrajzolva. Hát mit ne mondjak... Nem volt vmi hej de egyszerű dolgok... Ott hirtelen berajzolgatni és átlátni az egészet, hogy vajon jó lesz-e... De sikerült a végén és tök jó lett. :) Aztán gyorsan megtudakoltam, hogy mi is volt a jegyzőnél. Aztán amennyit megtudtam az az, hogy odamentek és próbáltak összevissza hazudozni, aztán odadugták a jellemzéseket az orruk alá és kuss lett. Aztán mesélték, hogy a főnöktől kiharcoltak egy igazgatóit, mert állítólag azt se akart adni. Itt pl. nem értem az, hogy ha ez fordítva lett volna, vagyis vele történik meg, akkor tuti rögtön ment volna a beírás neki. De milyen  már, hogy több ember kell ahhoz, hogy belássa, hogy ez igenis büntetést kell, hogy kapjon. Alapból belegondolok abba is, hogy nem jó a hegyesfülűekkel a feszült helyzet, de nem kell nyalni a seggüket. Márpedig ha nem kapja meg a méltó büntetést, akkor mégjobban azt hiszi, hogy neki mindent lehet, mert már így is ebben élnek. De hát én kicsi vagyok és nem értek ehhez. Aztán szóltam már a konyhán is, hogy küldjenek több kaját, mert annyira durva, amit művelnek. Vagyunk 40-en felül és erre egyik nap küldenek nekünk 24 db túrórudit. Hát ez milyen már??? Pont az volt a szerencsénk, hogy annyian voltunk és nem volt belőle probléma. Aztán szóltam, hogy inkább nem kérjük a rudit, mert én nem fogom hallgatni a hisztit. Aztán a gyerekeim közül egy csomóen elmentek versenyre, hogy tanulják az illemet. :D Hát pont rájuk is fért. Aztán végül is elég nyugis volt a délután...

Szombat: szokás szerint kelés hajnalban. Bár ez úgy indult, hogy én péntek este bőszen beállítottam az ébresztőt 5:45-re... Gondolkozok, gondolkozok, vajon mi nem stimmel??? Nagy nehezen rájöttem, hogy hát az, hogy akkorra már bőszen pakolnom kell a melóhelyen, nem akkor kell kelnem. Ennek ellenére sikerült odaérnem időben, bár nem voltam a toppon. Eleinte nem nagyon volt mit pakolni, utána meg nem unatkoztunk. Folyamatosan jött az áru. Valahogy azon filóztam, hogy mikor mi vagyunk ott, akkor jön általában a sok áru. Ez vajon szivatás? :D Aztán kicsi rosszul érintett, hogy Ő arra nem volt képes, hogy megköszönje a névnapi sms-t.  Most hitegethetném azzal magam, hogy lehet nem nála volt a teló, nem szóltak neki, stb stb. DE! Mostantól ez rohadtul nem érdekel, vagyis múlt héttől már leszarom :) Szóval a meló folyamatos pakolással telt el. Aztán itthon várt rám a jellemzés írása, ami nem készült ez szombaton. :D Egyszerűen nem vitt rá a lélek. Így inkább az édes semmittevést választottam. Aztán kaptam egy kis segítséget Cacustól a jellemzéshez, ami baromi jól jött, és akkor éreztem, hogy úgy hirtelen meg tudnám írni, de nem is kezdtem bele :D volt enélkül is elég problémám. Estére megint begörcsölt a hasam. Az elmúlt napokban nem az első eset és a Cataflan már nem elég rá, így a Flectort használtam, mert az rögtön enyhíti... Sajnos így is kellett elaludnom.
Vasárnap: Az éjszakai óraátállítás sajnos nem okozott fennakadást nálam sem, így mennem kellett reggelről a boltba. Baromira utálok már korán kelni, de akkor a legszarabb, amikor előtte szinte egész héten mehettem dupla műszakot lenyomni. De ez is furcsa, hogy ha arról van szó, hogy délutánra maradjon valaki, akkor szinte senki nem vállalja. Szóval sikerült felkelnem, elindulnom és ott lennem, ahol még a szombati otthagyott meló várt minket. Túl sok dolgunk nem volt, de akkor is fárasztó ez. Főleg a hülye emberek.  Abból az egy szempontból jó volt ott lenni, hogy például első körből szembesültem azzal, hogy kik az új lakók nálunk. Hát kicsit le is dermedtem, mert a fickó hegyesfülű, nem is gyengén, de na. Áááá nincsenek előítéleteim... Főleg, hogy ilyen hét van mögöttem. Szerintem másnak se lenne... :D Szóval túl jól nem fogadtam, de csak érzelmileg, mert amúgy kis kedvesen kiszolgáltam őket. Meló után pihiként gyorsan összepakoltam, amit  itthagytam magam után és nekiültem a jellemzések megírásának. Azért többesszám, mert elsősorban a kiscsajról kellett írni, de mondták, hogy ha tudok, akkor a többi gyerekről is lehetne. Meg is tettem. Baromi nehéz volt az egész. Nem azért, mert nem tudtam, hogy mit írjak, hanem azért mert át kellett fogalmaznom a gondolataim. Szemétként sikerült úgy összehoznom, hogy viszonylag tömör lett és semmi köszönet nincs benne. Őszintén szólva az is volt a szándékom, hogy ha ő minket hibáztathat, akkor én visszapasszolom a labdát neki és ráhárítok mindent. Kíváncsi vagyok, hogy vajon erre mit fog lépni... Leírtam mindent ami csak eszembejutott, és szerintem elég ütős lett. Persze nem bírtam megállni, hogy ne úgy zárjam le, hogy az ő feladatuk lenne az, hogy megneveljék a kölykeiket, de hát... ne várjunk csodákat, főleg ne tőlük. Ahogy befejeztem, rögtön fel is bőszültem és gyorsan extra röviden írtam a többiről is. Igazán röviden, de a lényeg benne van. :D Ezután cseréltem vizet az akváriumban, vagyis frissítettem kicsi. Kb. a 30%-át leszívattam, majd visszatöltöttem, ami tetszett is a halaknak. Aztán kicsi pihi és jött a következő adag stressz... Jött a morgás megint. Az okát ismét nem tudjuk, de szóltam, hogy ezt be lehet fejezni, mert senkinek nincs hangulata ezt hallgatni. Persze ez mégjobban nem tetszett és jött a további ordítozás... Csak a melóra lehet visszavezetni, de más is melózik. Nekem is vannak bent gondjaim, mégsem hozom haza, vagyis hazahozom, de nem mások vezetem le... Sőőőt nem is tud itthon senki semmiről. De szerintem senkit nem is érdekelne, a másik meg minek idegesítsem még úgy is magam. A lényeg, hogy vannak gondjaim, de inkább kiírom magamból, úgyis szarik mindenki erre... Ja és a nap végén még fokoztuk is ezt kicsit, mert telefonáltak, hogy ma mehetek reggel 8-ra... Valahogy elegem van már ebből, de hát ez a munkám, sajnos mennem kell, persze pénzem megint nem lesz ezek után... :(
Hétfő: Az a csodás hétfő... Hosszúak a napok úgy, hogy egymás után többször is hajnalban kell kelni és este hazajönni. :( Csodálkoztam is magamon, hogy milyen gyorsan sikerült elkészülnöm és még várnom is kellett az indulásig. A buszon majdnem bealudtam, de a zene ébren tartott. Félúton sikerült leülnie mellém egy olyan öregasszonynak, aki szerintem nagyon nem volt képben. Simán visszakérdezett, mikor megkértem, hogy engedjen ki, hogy "Mert???? Le akar szállni????", de ilyen tök megijedten... Hát nem... nem akarok, szeretnék... :D Sikerült leszállni, nem ragadtam fent. Útközben beugrottam kaját venni és gondoltam veszek újságot, mert ki tudja, hogy hova dobnak be... A Story-t vettem meg, mert ahhoz most Brasch Bence cd-t adtak, amin rajta van az új dala is. Simán megért 490 forintot. :) Aztán egyik ének órán még végig is hallgattuk a gyerekekkel. Persze nem mindenki díjazta, de ez már kit érdekel? :D Amúgy ahhoz képest tök jó az új száma, szép. :) Aztán 2 órán át filmet néztem, vagyis én hallgattam, mert közben megcsináltam a papírmunkáimat. Ma is tapasztaltam, hogy a hülyeség ragályos. Délután ma sok volt a feszültség, volt megint verekedés... Nem tudom miért jó a fiúknak az, hogy lányokat vernek. De szép lassan eltelt a nap, bár már délutánra éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Még reggel leadtam a jellemzéseket, azt mondták, hogy jó így. Majd azért kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz ebből, mert állítólag ma volt a megjelenés... Holnapra kiderül :) Persze mehetek holnap is reggelre, de csak fél 9-re, szerencsére. Már ez is jó, mert tudok kicsit tovább aludni. Ahogy hazajöttem, láttam, hogy jött áru... Láttam Őt is... nem is egyedül, hanem egy barna csajjal. Így legalább tudom, hogy tényleg nem érdemes vele foglalkozni. :) Így este megint hallgathattam a morgást, így inkább elvonultam magamnak. Pedig tök jól esne beszélgetni, de hát ez van... Alszok egyet legalább...

Végre pihenhettem volna reggel, persze ilyenkor nem tudok. De nem baj, legalább nem reggelre kellett mennem. Még délelőtt elmentem parfümöt venni, mert pont ma reggelre fogyott el. Megvettem megint a piros Pumát, de nem úgy akciósan... de tudom, hogy ennek legalább jó illata van. Szépen sütött a nap, megvettem a parfümöm, elindulok a suliba.  Mikor leszálltam a buszról rögtön össze kellett futnom a hegyesfülűekkel :S mert már nincs nap, ha nem látom őket. :S Beérek és máris szóltak, hogy menjek már helyettesíteni. Hát a faszom... gondoltam olyan szépeket... :D Bementem és hát mit tudtam volna csinálni, mint vettünk egy új anyagot, megbeszéltük, aztán mondtam, hogy foglalják le magukat. Hát persze a kis hegyesfülű azzal szórakoztatta magát, hogy beordítozott 10 másodpercenként valami baromságot, de örömmel tapasztaltam, hogy a többieket ez nem érdekli. Gondoltam majd abbahagyja. Hát persze... álmodozzak csak :D szóval mivel látta, hogy nincs a figyelem középpontjában, így elkezdte piszkálni a mögötte ülőket, de olyan szinten, mint az ovisok. Persze elvett tőlük mindent, mert ennyi esze van igen, de mit várunk tőle, hisz hegyesfülű... Aztán mikor az egyik kiscsaj beidegesedett közölte vele, hogy megüti, erre mi volt a reakció? Hát szólok apámnak... Szóljál bazdmeg, hisz ettől vagytok ti olyan erősek meg okosak... :D Az állandó fenyegetésektől, mert ha az apja bejönne, talán el is lehetne mondani neki, hogy mi a probléma a gyerekkel, de szarnak így is rájuk. A másik az, hogy olyan gazdag szókinccsel rendelkeznek, hogy mindenki más elbújhatna mögöttük, mert ők az értelmiség... :D Aztán volt egy normális gyereknek tűnő egyed, aki persze ment a hülyeség után. Szépen elmagyaráztam neki, hogy ha van esze, akkor nem barátkozik ilyenekkel... Persze közölte, hogy őt se érdekli semmi. Ekkor rájöttem, hogy a hülyeség gyorsan terjed, és ez a menő. A többiek meg lesnek, mert értelenül nézik azt, hogy vajon miért jó ez, hisz ők tanulni járnak az iskolába. Aztán nehogy unatkozzak a hétvégén, kaptam még egy munkát is. A hegyesfülűek panaszkodtak a jegyzőnél és menniük kell a suliból oda, gondolom azért, mert szólt, hogy mi vagyunk a hülyék. Röhejes... Aztán ezután meg még nekem van szar érzésem, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy bennünk keresik a hibát és nem magukban. Persze én vagyok a geci, szóval írjak a csajról... Írok is, de ennek örömére semmi jót nem tudok írni, vagy nem is akarok... Ettől még este is tök szar kedvem van, mellette meg még a hasam is fáj :(

A tegnapi nap hatására nem is kellett az ébresztő, mert magamtól ébredtem hajnalban. Azért jobb volt így, mert nem kellett olyan korán kelnem, mehettem picit később. Első órán még kis aktív próbáltam lenni a "kedvenc" osztályomban... Persze a fele kérdésre nem tudtam válaszolni, de mindegy, túléltem. Második órán már nem is strapáltam magam, kivittem őket az udvarra... Aztán itt szembesültem azzal, hogy a tegnapi szituból az üzenők nem kerültek haza... Fúúú erre megint bepöccentem. Aztán felhivattam az anyukát, aki már akkor úton volt, szerencsére. Hát miért ne pont becsöngetésre értek oda. Mert a kiscsajszi még iskolába sem jött, mert sírt, hogy nem akar jönni, mert osztályfőnökit is meg igazgatóit is kap... hát meg is érdemelné. De alapból ez a hülye szülő is mit csinál? Hagyja, hogy otthon maradjon a gyerek, mert persze ő a kis szerencsétlen ártatlan. Aztán elmesélem mi történt, jöttek azzal, hogy ő nem így hallotta... Mondok oké :D én meg telibe láttam :d akkor? Ki hazudik? Biztos én... Persze többen látták, többen mondták el ugyanúgy ahogy én, szóval tuti mi hazudunk. Aztán persze közölte az anyuka, hogy nem hiszi el, hogy állandóan velük van gond, pedig de... Nem írhatok be olyannak, aki nem csinál semmit, annak aki nem verekszik, aki tud rendesen viselkedni. Aztán a legnagyobb problémája az volt, hogy az iskolában nincs fegyelem. Nincs a faszt nincs. Csupán az ő kölykei basznak betartani ezeket. Mivel nincs semmi a kezünkben, így nem tudunk mit csinálni, de ha ő nem neveli meg akkor mi mit csináljunk? Sőőőt neveli őt, de a rosszra, meg ellenünk. Aztán az volt, hogy azt csinálja a gyerek, amit lát... Hát ja... Tőlem nem hiszem, hogy látta, hogy bárkinek is nekimegyek vagy legecizek bárkit is. Szóval igen látja meg hallja ez, innen is tanulja, csak hát ezek otthon vannak. Akkor mi a francért kell ezt ránkhárítani? Lehet magukba kéne már végre nézni és otthon keresni a problémát és nem benünk, vagy az iskolában. Aztán persze az lett a vége, hogy a kiscsaj nem jön többet hozzám, ami nagyon helyes, mert kínlódjanak otthon vele. Én veszem a fáradtságot arra, hogy a hülye kölykét felzárkóztassam még délután is, kiállok mellette, és itt van e... De a legnagyobb poén az volt, hogy a kiscsaj is elszólta magát, hogy nem úgy mesélte el, ahogy történt, de akkor miről beszélünk? Ha hazudik, akkor mi a faszért kell ebből ügyet csinálni? Rohadt szemét banda az egész...
Ezután egész nyugi volt ma délután. Olyan, mint amikor a vihar elment és nyugi van. Hát elment bizony és látható, hogy mindenki sokkal nyugodtabb. Na meg látnia kellett volna a szülőnek is meg a gyerekének is azt, hogy amikor a többiek megtudták, hogy nem jön ő a többet délután, akkor hogy újongtak, mert tényleg így volt, mert már ők is baromira unták azt, hogy velük is így beszél és bánt mindenkit. Aztán viszonylag gyorsan el is ment a délután. Hazafelé még beugrottam venni kaját a halaknak, mert azt írták nekem a fórumon, hogy nem egészséges mindig szúnyoglárvát adni nekik. Na hát bementem és adtak egyszer egy sügereknek való kaját, Malawimix-et, meg hoztam Cyclops-ot. Mindkettő fagyasztott. Mire hazaértem, kicsit kiolvadt, mert jó idő volt. Aztán nem akartam az egész kis kockát beadni nekik a mix-ből, de becsúszott. És láss csodát... Úgy örült a kicsi szivem :) még a félős hal is előjött és evett, és örömmel tapasztalom, hogy egyre többet van elől, és már nem fél annyira. :) Szóval viszonylag elég gyorsan elpusztították a kaját, én meg boldog voltam.

Kedd: röviden tömören nyugis napom volt. A csoportom fele nem volt ott, főleg a kemény mag, így tényleg nem volt túl sok gondom. Nyugi volt. Amíg a többiek kirándultak, addig mi jót játszottunk az udvaron. Igazából nekem is jobb lett volna a kiránduláson, de jobb is így. Szerintem senkinek nincs kedve úgy menni valahova, ha már rögtön úgy kezdik, hogy "gondoltunk rád, de biztos bonyolult a hazajutásod..." Aham... Persze megköszöntem a lehetőséget és nem éltem vele. Na meg azt birom, hogy előtte egy nappal szólnak, hogy helló ez van... Ja mondom így köszi nem, mert már van más programom is. Inkább ne is szóltak volna semmit. :) Aztán már majdnem este kaptam a telefont, hogy másnap, azaz ma mehetek reggel 8-ra helyettesíteni. Mit ne mondjak... baromira feldobott, :S mert már baromira unom, hogy állandóan menni kell, de szinte a semmiért, mert levonnak adóba mindent...
Ma: hajnalban sikerült rávennem magam, hogy felkeljek. Szerencsére 1 órával tovább alhattam, így tudtam, hogy a "kedvenc" buszommal mehetek. Miért is lenne szerencsém, hát tényleg az a busz állt meg, amin csak fizetett állóhely van, mert a másik félig van teli, de nem baj, mert a hülye utasok úgyis mennem melóba vagy suliba, úgyis felszállnak rá ha megáll. Hát fel, mert kénytelen vagyok. Ráadásul pont ezen vannak ezek a hülye libák, akik rá vannak tapadva az öreg, gusztustalan buszsofőrre, aki menőnek hiszi magát attól, hogy a kiscsajok ott állnak körülötte. Inkább szánalmas. De mindegy 20 perc némaság, persze a zene szólt a fülemben, de akkor is. Ráadásul tök büdös is volt fent. Nem akarok célozgatni, de lehet, hogy ha mondjuk kevesebb hegyesfülű van rajta, akkor kellemesebb illatok terjengtek volna. :) Aztán irány a meló. Úgy mentem ma is, mint ahogy sokszor, hogy nem tudtam hova és milyen órára. Végül is nem volt gáz. Egy biosz, két töri... Végül is a délelőttel nem is volt gondom. Csupán annyi, hogy néha morogtam, hogy miért mindig mi szívunk... van akiket nem is hívnak helyettesíteni, persze biztos annak is meg van az oka. De jött a délután. Először semmi gond, aztán mintha megváltozott volna valami. Először csak az üvöltözések, aztán jöttek a szemtelenkedések, amit díjaztam egy-egy beírással. Aztán szembesültem azzal, hogy már normálisan se tudnak játszani ezek a mai gyerekek. Persze megint kivel volt gond? Hát a hegyesfülűekkel. Először az egyik srác tiszta erejéből hátbaverte az egyik kiscsajt, hogy hirtelen úgy megijedtem, hogy nem tudtam mit mondani. Aztán elmagyaráztam a kissrácnak, hogy csak tisztában legyen azzal, hogy akármilyen belső sérülést okozhat ezzel. Örüljön, ha megússza azzal, hogy a csajnak nem lesz semmi komolyabb baja, aztán egy beírással gazdagítottam őt és eltiltottam a játéktól. Aztán pár perc nyugi és jött a következő. A kis hegyesfülű csajszi neki ment nem gyengén egy másik csajnak, csupán egy rohadt labdáért. Először jól megszaggatta, de azt hittem, hogy a kiscsajnak nem is marad haja, aztán jól elgáncsolta, jól megrugdosta és elkezdte ököllel ütni. Alig bírtam szétszedni őket, mert közben a másik sem hagyta magát. Aztán elkezdett ordítozni velem a kis hegyesfülű, mert le mertem állítani. Mivel nem fejezte be a hisztijét, mondtam, hogy hozza az üzenőjét és szivesen leírom az otthoniaknak, hogy mit művel itt. Morogva bement, de olyan volt, mint akinek elborult az agya. Aztán kifele jövet úgy hozzám baszta, de tényleg szó szerint azt a rohadt üzenőt, hogy itt már nagyon bepöccentem, és elkezdtem írni a mondandómat. Erre mit hallok? Mindenkit gecizik, meg mozog hozzá úgy, mintha támadni akarna. Mondom álljál már le, ne rángatózzál, hát ki vagy te? Erre közli, hogy mindenki geci... Mondom akkor te is? Erre közölte, hogy "geci vagy te is"... Mondom mi van???? És simán el is ismételte. Na én meg szó szerint leírtam a szülőknek mindent és hogy én ezt nem vagyok hajlandó eltűrni. Erre ismét elgáncsolt egy gyereket és megrugdosta. Mint a nem rendesek, de tényleg. Aztán itt már végképp betelt a pohár és kihivattam a főnököt. Ő már nem volt ott, de jött más és kicsit megszeppent a kölyök. Persze nekem a gyomrom körcsben, mert szivem szerint jól levertem volna. Kis szarházi azt hiszi, hogy neki mindent lehet, oszt azzal jün, hogy behivatja az apját :D Röhejes... Olyan feszülten jöttem el ma a suliból, hogy nem igaz. Nem tudom megérteni, miért jó az ezeknek, hogy állandóan ők kezdeményeznek, persze gondolom otthon is így beszélnek, verekednek stb. Szóval örültem, hogy jöhetek el. Itthon gyorsan levezettem a feszültséget egy futással és máris jobban éreztem magam. És most a megérdemelt pihi, mert mehetek holnap is reggel 8-ra... hurrá...

Reggel azt éreztem, mintha nem is hétfő lenne. Olyan tök jó volt minden, sütött a nap, tök jó kedvem volt. Olyan kedvem, mintha szerelmes lennék. :D Persze hamar szembesültem vele, hogy mégis csak hétfő van. Pl. mikor bementem a gyógyszertárba. Ahogy beléptem az ajtón, azzal a lendülettel ki is fordultam. Hát én még ennyi embert soha nem láttam ott. Mozdulni nem lehetett, mint az oroszok, annyian voltak. De délután senki nem volt, így mázlim volt, gyorsan végeztem. Aztán inkább elindultam melózni. Először még ott se volt gond. De aztán... Mikor a tanulásra került a sor, mindenki átváltott nem rendesbe. Vajon miért jó ez nekik? Persze a java vette a lapot és csendben dolgozott, de a másik fel... Egyik fülükön be, a másikon ki. Aztán egyik kissrác közölte, hogy "leszarom" és meg visszaválaszolva közöltem, hogy "én is leszarom, szóval távozhatsz az osztályból". Persze nem kicsit pöccentem be, mert ez az egyik olyan dolog, amire ugrok. Kis seggdugó, oszt még azt hiszi, hogy beszólogathat. Persze ilyenkor a többi síri csendben dolgozik tovább, de neki eszébe sem jut bocsánatot kérni. Aztán szépen minden oké, dolgozik mindenki, aztán mikor a kajáról van szó, üvölt mindegyik, mint a fába szorult féreg. Én meg ilyenkor mondhatok bármit, egyik fülükön be, másikon ki. Mint a disznóólban. :S Szörnyű... Ezekszerint így esznek otthon is. Aztán az udvaron ismét ordítozás agyba főbe. Egymással szemben állnak és üvöltenek egymással. Mintha a másik süket lenne, vagy ettől jobb lenne minden. Mit érezhetnek ilyenkor? Aztán a meló végén felfedeztem egyi kgyereknél egy műanyag villát, rögtön kidobattam. Ott szaladgálnak vele, ráadásul az egyik nem rendes gyerek. Az kell hogy essen el, legyen valami baja, szúrja ki a szemét vagy vmi, és annyi a melómnak. Nem hiányzik ez. Se neki, se nekem. Persze jött a pukkadás a a villa gazdájától, hogy akkor holnaptól kiiratkozik a napköziből stb stb. Mondtam neki azt is elmondhatja otthon, hogy hogy viselkedik velem, társaival és milyen gusztustalanul tud beszélni. Erre a reakció annyi volt hogy "tudják milyen vagyok"... Na igen, ismét a szülői nem törődésnél lyukadunk ki. Már komolyan elegem van ebből. Az én egész napom is el tudják cseszni. Nem én vagyok az anyja meg az apja, hogy én neveljem meg. Ha ők nem csinálnak semmit akkor mit akarok én??? Velem is lekezelően viselkedik, hogy neki mindent lehet... Hát otthon igen, de én nem engedek meg bármit. Ha nem tetszik akkor nem jön napközibe. Ennyi. Aztán már úgy örültem, hogy jöhetek haza. Siettem, hogy minél előbb az utcán legyek. Még délután elmentem kaját venni a halaknak. Fagyasztott szúnyoglárvát hoztam, hátha ezt jobban eszik. De nem... Valamiért nem akarnak enni. :( Nem tudom, hogy mi lehet a gond. :( Már kezdek aggódni értük, de nem látszódik rajtuk, hogy bármi gond lenne. Este még kis futás, meg torna, most meg a pihi...

Baromi élvezetes egy nap indul olyankor, amikor az ember szeme kipattam hajnali hatkor és utána már nem tud visszaaludni. Persze vergődtem még másfél órát, aztán csak beletörődtem, hogy már nincs mit tenni, fel kell kelnem. :D Kaja, aztán neki láttam a melónak. Először kiszedtem az állatkáim, aztán a régi akvárium berendezését és kitakarítottam, kimostam, átsúroltam mindent. A horgászás kicsit hosszadalmas volt, mert az egyik hal nem volt hajlandó együttműködni velem. Aztán jött a kipakolás, az új akvárium kitakarítása. Nem gyengén átsikáltam, szóval csillogott-villogot :) Most is csillog :P A dekorálás előtt még picit átrendeztem a szobám, mert hát egyértelműen idekerült be. Aztán jöhetett a kialakítás. Szerintem jól sikeróüt, mert tetszik nagyon. Azt hiszem a kicsiknek is. A rákoknak tuti, mert egy csomó búvóhely van nekik, csak a két porcelán sügér les ki a fejéből. Nem igazán akarnak mozogni és nem értem miért. A másik kettő feltalálta már magát. A rákok meg... szinte már belakták az egészet. :) Szóval ezzel elment az egész napom, de azért még ki tudtam takarítani, meg ki is vasaltam. Kellőképpen el is fáradtam és most jön a jól megérdemelt pihi, mert holnap kezdődik a hét előlről... Na meg ha belegondolok, hogy holnap megint hétfőőő.... pfúúúj...

Péntek: Végre utolsó nap, végre hamar el is jön. Álmodozzunk csak. :D A nap temetéssel kezdődött. Jó ha úgy nézzük, akkor nem volt közeli rokon, de az illendőség akkor nagy úr, meg hát jóban is voltunk az illetővel. Mindenesetre megállapítottam, hogy ez volt életem leghosszabb temetése. Aztán hazajöttünk, átöltöztem és mehettem melózni. Kicsit beparáztam, mert azt hittem nem is érek oda időben, de sikerült. Azt hiszem a délután elég jó volt. A gyerekek java, vagyis akikkel probléma volt, azok nem voltak ott, pici házijuk volt csak és szinte az egész délutánt az udvaron töltöttük. :) Az idei év egyik legjobb délutánja... Aztán hazafelé már-már lemondtam arról, hogy tudok menni halat venni, de csak összejött. Hazahoztam 4 db sügeret. Az a ciki, hogy mire hazaértem, addigra elfelejtettem az egyik fajta nevét, ugyanis kér fajtát hoztam. 2-2... :) Az egyik porcelánsügér, de a másik ki tudja... De áááá épp most sikerült megtalálnom. :) Delfinsügér. :) Szóval megvettem őket és elindultam hazafelé. Már azon is aggódtam, hogy vajon túlélik-e az utat, mert baromi rossz az út felénk. Aztán kibírták. Kis lelkesen előkészítettem őket, szoktattam őket a vízhez, majd beköltöztek a kis akváriumba. Persze már az első hal kiúszásánál Dávidkám a legnagyobb kőre telepedett, hogy mindent lásson. Aztán a halacskák úsztak és úsztak, a rákok meg lesték őket. Na mondom itt nem lesz gond... abban a pillanatban Dávid kis vagányan felcsapta csápjait, mint a nagyok és lelkesen nekiindult megkergetni a kisebb halat, hogy megmutassa ki itt az úr. Nem úgy jött le, hogy meg akarta enni egyből. Persze a halat hiába kergette, hirtelen meg is ijesztette őt, úgyhogy Dávid visszavett magából. Ezután én stresszeltem, hogy vajon mi lesz éjszaka, bántják-e a halakat, vagy fordítva. Gondolom az összes lakó így érzett. Nem is tudtam hamar elaludni, mert hát mindig meg-meg nézegettem őket, hogy mi újság, pedig pihennem kellett, mert tudtam, hogy korán kelek másnap...
Ma: Kelés hajnalban... szokás szerint. Első utan az akváriumhoz vezetett. Nézem a halakat, számolom, közben látom a rákok megvannak, de egy hal nincs. Hűűűű mondom ez faxa :S és ekkor jött föl az egyik kő mögül a negyedik hal is. Nagy kő esett le a szivemről, hogy mindegyik megvan, él és virul, bár ki tudja, hogy mit műveltewk ezek éjjel. Aztán elkészültem és go melózni. Baromira nem volt kedvem már kora reggel azt hallgatni, hogy kinek mi fáj, ki milyen szarul van, ami szerintem szimplán munkaundornak megfelelő állapot. Na és jöhetett meló... Ahogy beléptem az ajtón, már láttam, hogy egy rakat cucc van, amit ki kell pakolni. Hát neki is fogtunk, persze ismét az a szitu volt, hogy nagyrészt én pakoltam, de hát ezt már megszoktam. Én melózni járok oda, nem pedig beszélgetni vagy ácsorogni. De komolyan nem hiszem el, hogy nem tűnik fel, hogy van egy rakat árú, lehetne pakolni, de nem inkább állok és lesek, meg belenyúkálok a másik dolgába. De mindegy... Aztán mikor összegyűlt minden fontos cucc, amit meg kellett kérdezni, akkor rámbízták, hogy én beszéljek... ráadásul vele... Ááááá :D Szóval megtörtént és fúúú de jó volt hallani a hangját. Aztán később jött is, mert jött a sok cucc megint. Aztán persze kiderült, hogy mivel ennyi cucc van, így maradni kellene tovább... Hát igazából nem örültem neki, de ez van. Panaszkodtam neki, hogy arra nem képes, hogy észrevegyen, főleg ha integetek is... :D Persze jött a szövegével, hogy "pedig a szép lányokat észre szoktam venni"... Magyarul engem kurvára leszar. :D Hát jó, mit csináljak? :) Ez van :)  Ennek ellenére nem egyszer odajött, néha már szerintem ok se volt... Aztán még bőszen pakoltam, persze van akinek szerintem nem tetszett, hogy egyedül dolgoztam, de inkább így, minthogy más után kétszer csináljam... Ja a másik amit meg kell említenem, az a sok hülye ember. Tudom, hogy sokat írtam már, hogy sok van belőlük, de akkor is. Sikeresen leköptek ma. Persze nem úgy igazából, csak úgy köpködve beszélt a fickó... :S Aztán a másik babaolajat keresett hajra... :D A következő 2 ember alapból lefárasztott. Áááá nehogy már oké legyen valami is... A legjobban mégis azon idegesítettem fel magam, hogy ketten állunk, köszönünk és jön a köszönés "szia"... Lesünk... vajon ez kinek szólhatott? Melyikünk nem volt szimpi ugyan? :D Szóval kis túlóra volt ma, de nem volt vészes. Aztán ithonra azt terveztem, hogy beállítom az új akváriumot, de nem jött össze, mert mehettünk veteményezni. Minden évben egy nagy morgásból áll az egész. Soha nem jó semmi, mint ahogy általában szokott ez lenni. Csak tűrt mindenki, aztán volt egy pont, ahol közöltem, hogy jó lenne ezt befejezni és haladni, mert így a sok morgás miatt soha nem végzünk. Persze tudtam, hogy ma már esély sincs arra, hogy megcsináljam az akváriumot, de akkor is... Szóval pár óra alatt sikerült végeznünk, aztán rávettem apumat, hogy ugorjunk akkor le a patakra és szedjünk növényeket. Találtunk is, hazahoztam, kimostam, a vasfát is bőszen áztatom. :) Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni az egész dekorációhoz a kicsik. Így este is nézegettem őket, egész jól elvannak. Lehet nem is kellett volna stresszelnem annyit. Egyiket sem kell félteni, ahogy elnézem őket, bár Dávid tényleg vagánykodik, félek hogy ő fog rosszabbul járni. Még este itt voltak a szomszédok, az egész család. Ilyenkor tudjuk, hogy semmit se lehet előlhagyni, mert a gyerekek annyira neveletlenek... Mi is voltunk gyerekek, de szerintem minket tudtak fegyelmezni. Az tuti, hogy ha lesz gyerekem egyszer, akkor nem akarom, hogy ilyen legyen. Szerintem ez a szülőkön múlik... ha nem foglalkoznak velük, akkor el van cseszve az egész...

Naplóm, naplóm... Vagy inkább blogom, blogom... :D Ejjj de hosszú volt ez a mai nap. Jó érzés volt, hogy nem kellett korán kelnem, de így is köszködtem, hogy életet leheljek magamba :D Könnyű hozzászokni a jóhoz. :) Mikor elkészültem gyorsan átszaladtam a postára, hogy jött-e csomag. Persze mondták rögtön, hogy igen, így el is hoztam és persze ki is bontottam, mert tudtam, hogy a kicsi titanicom érkezett meg :P Aztán összeszedtem a cuccaim és indultam melózni. Félúton még bementem dekorációt nézni az akváriumba. Hát így belegondolva már így is tök sokba vannak a rákjaim, szóval ha lesz valami bajuk, akkor tuti kiakadok. Szóval mentem és vettem ezt a bújkálós izét, meg vasfát. A vasfával még kicsit bajban vagyok, mert szinezi a vizet... de már bőszen beáztattam és majd látszódik az eredmény. Elvileg ki kell áznia gyorsan, mert ezek már vannak áztatva egyszer, de majd meglátjuk. Szóval dekoráció kipipálva, már csak a halak kellenek, na meg pár élő növény, de azt a helyi patakból oldjuk meg, mert azt legalább nem fogom sajnálni :D meg ugyanazok vannak ott is. Na jó nem, de az tuti szívós. Aztán mentem melózni. Jaj ma olyan izék voltak a gyerekek. Tisztára meg voltak szédülve. Egyre jobban azt érzem, hogy megint a falnak beszélek... és az az érzésem, hogy ezt élvezik is. Aztán nagy nehezen, de sikerült leállítani őket. Nem értem miért menő most a verekedés. Na mindegy. Aztánitthon mesélte anyum, hogy az egyik gyerek anyjával dolgozik és panaszkodott, hogy amíg én tanítottam, addig szerette a természetismeretet, de most meg nem. Addig jó jegyei voltak, most meg nem. Aztán kibújt a szög a zsákból... már nem az első külső embertől hallom, hogy én magyaráztam, ez a tanár meg nem teszi. Hmmm azért érdekes... De jó érzés, mert ezek szerint csak szerettek engem :P

Kb. így éreztem ma hajnalban én is magam. Kelhettem hajnali 5-kor, mert mehettem reggel 8-ra. Igazából tegnap szembesültem ezzel, mert múlt héten megbeszéltük, hogy én megyek ma, de a 3 nap alatt el is felejtettem itthon. Baromira utáltam mindenkit, mikor megszólalt a telóm. Nincs ennél rosszabb. Na meg főleg így, hogy 6-kor el kell indulnom, hogy biztosan odaérjek 8-ra, csupán a szar közlekedés miatt. :S Aztán belegondoltam abba, hogy majd máskor ő fog helyettem melózni... Jó érzéssel töltött el, erőt vettem magamon és elkészültem. Reggel a buszon az egyik volt osztálytársam mellett ültem és nosztalgiáztunk egy kicsit. Legalább a reggelem is jól telt így. Aztán ahogy mentem be a suliba egyre jobban azt éreztem, hogy minden bajom van, kell ez nekem? De csak beláttam, hogy simán jól járok majd, hogy egyszer otthon maradhatok. Aztán ez az osztály se a kedvenceim közé tartozik. A nagyrésze nálam napközis, és persze a kemény banda van nálam is, szóval tudtam, hogy mi vár rám. Egész délelőtt harc velük. Az első két órában még annyi gondom nem is volt. Aztán a rajzon minden bomlott. Lehet a inkább az éneket kellett volna választanom? A kemény banda hozta a formáját. Ahogy elnézegettem a rajzokat, elgondolkoztam, hogy vajon ezek miért ilyenek? Szinte a fele osztályén ott volt az agresszivitás. A madárijesztő egyik kezében a balta, másikban a kasza, de nem is akármekkorák, jó nagyok és csöpögött róluk a vér. A vicc, hogy még örült is neki az illető, hogy ilyet tudott rajzolni, mert úgy gondolta ezzel is felhívja magára a figyelmet. Hát sikerült is neki, én meg azzal a lendülettel fogtam és kiradíroztam neki. Szomorú a helyzet :( és ez sajnos az otthoni légkörről ad képet. Ez olyan mint amikor ez a kissrác simán megvert egy kiscsajt. Megkérdeztük: "Otthon is ezt látod? Apa veri anyát?" Vártuk, hogy jön az egyértelmű válasz rögtön, de nem jött. A kissrác elkezdett gondolkozni ezen, hogy mit is mondjon, végül kinyögte, hogy "nem", de látszott rajta, hogy valami nem is oké. Szóval vannak érdekes dolgok. Aztán mehettem a délutáni műszakba. Hát örömmel tapasztalom, hogy egyre kevesebbet kell rájuk szólnom, mikorra beérek a cuccommal az osztályba, mindenki tanul, egyre kevesebb a hiba. Erre vártam már év eleje óta. :) Már délután éreztem, hogy baromi fáradt vagyok és vártam is jöhessek haza, de az az idő is eljött. Aztán itthon még futás meg a torna és jött a megérdemelt pihi, ami abból állt, hogy órákon keresztül böngésztem az oldalakat, hogy vajon mit kezdjek a rákjaimmal és milyen halat hozzak melléjük. Sajnos nem jutottam előrébb, mindenesetre valami nagyobb testű halat, csak hoznom kell. A kicsit a rákok bántják, a nagyobbal meg az van, hogy inkább ő eszi meg a rákot. Áááá nem tudom, hogy mit csináljak. A legjobb megoldás a sok búvóhely a kicsiknek és jöhet a nagy hal. Max megsiratom a rákokat...

Ki ne szeretne arra ébredni másrcius közepén, hogy fehér minden? Szerintem mindenki álma ez... Mikor megláttam, nem is akartam elhinni. Ilyenkor az ember kedve se jó, pláne ha a következményekbe is belegondolunk. Kora reggel 7 előtt sikerült felébrednem, és akkor szembesültem vele. Jó ekkor már javában olvadt, de akkor is. Mire én elindultam (9 után), akkorra már szine se volt sehol, szerencsére. Persze csupa víz minden... pfffúúúúj de utálom ezt. Belegondoltam, hogy milyen jó lesz ez egész délután. Majd ki se bírunk menni, szenvedés bent... de szerencsére nem így lett. Mivel sikerült korán ébrednem, nem tudtam visszaaludni. Gondoltam majd nézem a tv-t. Van a Viván ez az átalakítós műsor. Vagyis csajoknak új haj, új smink, új ruha... Hát egyszerűen röhejes volt a mai. A csajból egy Lédi Gagás másolatot csináltak. Azt nem tudom, hogy ez kinek az ötlete volt, de egyszerűen szörnyű volt azzal a mű "szempillával", ami igazából engem egy csirketollra emlékeztetett, ami mintha be lett volna festve feketére. El se tudom képzelni, hogy valakit rá visz a lélek, hogy beleegyezzen egy ilyenbe. Saját magát teszi röhejessé. Ja de bocsánat... Ez a divat, mármint Lédi Gaga, és ha már divat, akkor követni kell... Hát hajrá... Aztán értelmes műsort nem találva rákoztam kicsit. Dávidkám eléggé vagány lett. Már simán látszik, hogy ő az úr az akvárimban, de majd lesz ez még így se... :) Kitaláltam, hogy akárki akármit mond, csak hozok halakat a nagy akváriumba. Szerzek olyat, ami elég erős ahhoz, hogy ellen tudjon állni a rákoknak. Aztán néztem Gyurikát, és meglepetésemre a fele pete hiányzott róla. :( Mire hazajöttem már egy kivételével mind. :( Aztán segítségkérésemre kiderült, hogy Gyurikám felfalta őket :( de az oka ismeretlen. Pedig már annyira beleéltem magam, hogy lesznek kicsik. :( De túlélem, majd legközelebb. Aztán meló előtt mentem és vettem szűrőt... Jó sok pénzt otthagytam. Kemény 7 ezrembe került, de ez legalább szűrni fogja rendesen a vizet. Szép lassan meg lesz minden hozzá és akkor hétvégén lehet költöztetni :) Melóban túl sok extra nem volt. Minden a szokásos, említésre méltó nem nagyon történt.

Vagy nem. Most szeretem, mert nem kell melózni. De mégsem jó. Ki érti ezt? A helyzet az az, hogy baromi érzékeny vagyok megint a feszültségekre. Nehezen viselem az itthoni morgásokat, az állandó stresszes helyzeteket. Mikor itthon vagyok én is vágynék a nyugodt pihenésre. Meg se tudom mondani, hogy mikor volt már az a nyugodt légkör itthon, amiben egész nap jól éreztem magam. Ja de... mikor egyedül vagyok itthon. Mindig kérdezgetik, hogy minek dolgozok ennyit. Hát épp ezért. Nem azt mondom, hogy ne kelljen itthon lennem, hanem inkább azt, hogy ne kelljen mindig hallgatni valamiért. Mondjuk ha belegondolunk, akkor ugyanaz a kettő. Ha nem én, akkor más hallgat, de a kurva morgás mindig megvan. Soha semmi sem jó, mindig a hibák keresése. Egy idő után besokal az ember. Aztán persze ha kiáll az igazáért az ember, akkor mégjobban ő a rossz mindenért. Ez az állandó körforgás baromira szar. Csak azt nem értem, hogy miért jó ez? Én is melózok mindennap, szinte alig van pihenőm, mégse máson vezetem le ezt. Na és csodálkozom, hogy állandóan görcsben van a gyomrom... De inkább melózok, lesz pénzem és hátha előbb tudok továbblépni.
Szóval jó érzés volt reggel arra ébredni, hogy nem kell menni melózni, de sejthettem volna, hogy úgysem lesz minden oké. Mikor egy kicsit is tovább lehetne aludnom, akkor nem tudok. Már reggel 7-től ébren vagyok, persze pihiztem és nem keltem fel rögtön. Aztán jött a fordulat, mihelyt kiléptem a szobám ajtaján. Innentől jött a stressz. Igazság szerint jobb is hogy hamar felébredtem, mert garantálom, hogy az is baj lett volna, ha nem kelek fel időben. Fogtam magam, megtakarítottam az ablakot, függöny csere, szoba kitakarítása. Szép lett minden és megcsináltam a karnisra is a díszt. Még a táborban vettem tavaly a függő díszt. Egyiken csak virágok, a másikon csak pillangók voltak. Ma neki estem, szétnyirkáltam és csináltam belőle két vegyes díszt. Szerintem tök jól néz ki. Feldobja a szobát :) Nekem tetszik, a többi nem érdekel. Délután pihi volt. Pici torna, aztán jött a csábítás a pizza, amit sikerült melegen magamba tömni. Jó alig ettem belőle, de jól meg is fájdult a hasam tőle. Most meg jön a pihi tovább...
Zárásképp: "Akit szeretnek, az valamit nem csinál jól." Egyik műsorban hallottam. Azért kicsit elgondolkodtató. Nekem pl. rögtön a "kedvenc osztályom" jutott eszembe...

Mostanában valahogy nagyon nehéz belekezdeni az írásba. Ha nem megy, akkor nem is nagyon kell erőltetni. Mégis annyi minden kavarog a fejemben. Szivem szerint ordítoznék most egy sort, hátha az segítene. Elég húzós hetem volt. Nagyon nincs is kedvem részletezni, de mindennap tanultam valamit.
Például, hogy ha előbb akarok bemenni, akkor tuti, hogy nem fogok javítani, hanem mehetek helyettesíteni. Pedig tudom nagyon jól, hogy ha nem kerülöm ezeket a helyzeteket, akkor én szívok. Volt a héten is ilyen. A kedvenc osztályomba mehettem. Hát mit se mondjak... semmit se változtak. Sőőőt... Szerintem azóta még sokkal gázosabb is lett a helyzet, de ezt egyáltalán nem sajnálom. Szenvedjen csak más velük tovább. Az biztos, hogy még egy ilyen tökéletlen bandával nem találkoztam. Sok hülye egy rakáson... Aztán ismételten tapasztaltam a szülői hülyeséget, ami a gyerekeken csapódik le. De hát a hegyesfülűeknél ez nem meglepő, csak a gyerkeket sajnálom, de itt is csak azokat, akik mindenért szívnak. Nem azokat, akik amúgy is már most kis terroristák, hanem azokat, akikbe még szorul némely érzelem és aranyos, mert igen még mindig van kivétel. De hát ezeket megérteni... nem is lehet, de nem is akarom. Jobb ebbe nem belefolyni. Aztán sikeresen mmajdnem elütött egy kocsi. Ez is... Lakott területen úgy nyomta a gázt, hogy csak lestem. Úgy gondoltam, hogy simán átérek, messze van még. Akkor még messze volt. Aztán hirtelen ott termett, és a zebrán, túl a felén és fogta magát és ugyanolyan gázzal kikerült és ment tovább. Vajon mi foroghat az ilyen emberek fejében? Vajon mi van akkor, ha nem tud kikerülni? Jobb nem is erre gondolni... Aztán hogy nehogy már unatkozzak bármikor :D, olyan érdekes dolgokat tudok felfedezni. Megyek melózni és az egyik ház előtt a csávókát nem bírta kinyitni a kaput. Nem esett kétségbe. Átpakolt mindent a kerítésen, átmászott, felült a bicajára és ment... Mondom ajaj mi van ha ez betörő? Fényes nappal mikor sok ember van az utcán? :D Azért röhejes lenne, ha bicajjal menekülne. Pláne hogy nem menekült, hanem szép lassan eltekert. De ha betörő lett volna, akkor nem biztos hogy a kulccsal is szarakodott volna, hanem egyből mászik és megy... Azért nevetséges volt :D Emellett a gyerekeim is meg voltak bolondulva egész héten. Tuti a front miatt volt ez, de egyre nehezebben viselik. Ja az ünnepségről... Mert hát az is volt. Ismét nem értem a szülőket. Ha egyszer erról van szó, hogy ünnepség és ünneplő ruha, akkor vajon miért nem tudja felöltöztetni a gyerekét? Nem hiszem el, hogy nincs ünneplője, mert évnyitón volt mindenkinek. Azért tök gáz volt látni, hogy egy csomó gyerek melegítőben, meg farmerban volt. Mellesleg farmer. Én úgy gondolom, hogy mi felnőttek mutatunk példát. Vagyis kéne mutatnunk. Azért meg kell említenem, hogy közülünk is nem egy ember volt, aki farmerban volt. Ezek után elgondolkoztam azon, hogy akkor a gyerek miért nem öltözik ki. Lehet a kettő összefügg? :) A válasz látszódik is. A lényeg, hogy nekem eszembe se jutott, hogy famerba menjek, pedig nekem is kényelmesebb lett volna. Nem vagyunk egyformák...
Aztán nehogy unatkozzak, hétvégén is meló volt. Az a vicces, hogy iszonyatosan irritál az, ha valaki csak úgy követ és áll fölöttem. Valahogy nem tudom megérteni, hogy nincs valakiben annyi akarat, hogy nekifogjon dolgozni. Baromi élvezetes, hogy én mindent megcsinálok, más meg les. Jöhet a jó kérdés, hogy akkor miért nem szarok én is mindenre? Hát mert én a pénzért melózok és szükségem van a munkára. Talán ez a különbség köztünk. Bár most hétvégén az volt az érzésem, hogy kicsit más is észrevette, hogy mi a szitu, bár annyira mégsem. Mindenesetre engem nem csesztet senki, és remélem így is marad. Az mondjuk jó érzés volt, hogy őt csicskáztatták párszor. Igazából nem is értettem, hogy miért volt ott, mert nem szokott, de ma is volt. Igazából inkább hátráltatott a munkában, mint segített volna. Szerintem senki sem szeret úgy melózni, hogy közben valakit kerülgetnie kell. Őt nem láttam egész hétvégén. A főnök jött helyette. Tuti ez az a hétvége mikor pihenős. :)
Itthon ment a morgás ma is, pedig nem volt kedvem ezt hallgatni pláne ma, mert kész bolondok háza volt a melóban. Aztán jött egy kis pihi. Még a melóban beszéltem az egyik rokonnal, hogy van egy eladó akváriuma. Egy 100 literesről van szó, jó nagy, előre láthatólag a rákocskáimnak pont jó. Gyorsan meg is beszéltem vele és azt mondta, hogy 6 ezerért ideadja. Utána néztem és akárhogy kalkulálnám, nem kapnám meg ennyiért sehol. Végül is nem egy eget vergető összeg, a kicsiknek pont megfelelő lesz. El is mentünk érte nem rég, szóval már itthon van nálunk. Már szépen kitaláltam, hogyan rendezem be. Remélem összejön, mert akkor nagyon frankó lesz. Dávidom a héten megint vedlett, már szép "nagy" és szépen kékül. Majd arra leszek kíváncsi, hogy az élő növényt valóban megeszik-e. Hiába írja azt a net, hogy nem érdemes berakni nekik, nem hiszek már nekik. Van hogy egyik helyen az van, hogy nincs belőle csak lány, a másikon már azt írják, hogy hogyan szexelnek. Mivel nem lezbik, így érdekes dolgok ezek. Majd kiderül, max lesz egy jó táplálékuk.