Kismaci86 mindennapjai...

Reggel jó volt tovább aludni. Így is a szokásosnál előbb keltem, de jó volt pihenni. Elkészültem és mentem melózni. A tegnapi nap után kicsit rossz volt, de azzal nyugtattam magam, hogy kibírom, mert holnap úgyse kell menni. Kb. ezzel nyugtattam magam egész nap. Eljött a meló kezdete, ahol már azzal kezdtem, hogy az egyik kiscsajt helyretettem. Mikor mondom a kollegának, hogy mi volt, akkor simán elintézi azzal, hogy a kiscsaj nem is szokott visszabeszélni. Nem a faszt nem... Neki is ugyanúgy pofázik vissza, csupán én ebbe rohadtul beleuntam. Érdekes módon utána olyan volt velem is mint a kisangyal. Mindegy, de az ő stílusa is kicsit érdekes volt ma. De ő tudja... Én csináltam a dolgom és kész. A tanulással ma hamar végeztünk, mert alig volt a gyerekeknek. Mentünk is gyorsan játszani. A melóban már kezd az az érzésem lenni, hogy állandóan engem ellenőriz a főnök. Mondott ma érdekes dolgokat. Pl. hogy aki ennyi beírást ad, az nem tud fegyelmezni... Én meg nem bírtam tűrtőztetni magam és megkérdeztem, hogy pl. ezzel meg ezzel hogyan bánna? Persze értelmeset nem tudott mondani, szóval... Lehet nem szép dolog, de én úgy látom, hogy ő igazából szarik mindenre és az ő hülye meglátásai mindig jók. Csak nem értem, hogy fordulhat elő olyan, hogy az ő vezetése alatt egy kis szemét nyolcadikos olyan szinten beszél az egyik tanárjával, hogy nem is csodálom, hogy ő kibukik. Persze erre mi a reakciója? Az, hogy a tanárral van a gond. Nem mással, a tanárral. Pedig a tanár egy végtelenül aranyos lélek... De ennyit erről. Ma is szembesültem azzal, hogy a szerződésem lejártával viszlát van. Ez is kiborít, de nincs mit tenni. Aztán hazafelé cipelhettem a palántákat, mert az egyik kollega adott egy csomót. Itthon jól felbaszta az agyam az, hogy egész nap arra nem volt képes tesóm, hogy a bicajt leakassza nekem... :( Nagy nehezen sikerült leakasztani, de nem volt jó, mert a hátsó kereke lyukas. Aztán jött a másik, annak az első kereke... Aztán mérgemben szétszedtem mind a két bicajt. Olyan szinten, hogy nem is tudtam összeszerelni utána. :D A mai mozgás így ugrott és baromira kiborultam ettől. Aztán kijött rajtam a többi feszkó is és így sírtam egyet, de most már azért jobb. Ettől függetlenül nincs jó kedvem...

Mostanában megint azon a szinten vagyok, hogy ha idejutok a géphez, akkor még van kedvem írni, de amint belépek ide, akkor már nincs. Nem igazán értem ezt, pedig sok olyan dolog van, ami tanulságos a számomra. A hét valahogy katasztrófa. Főleg, hogy ennyit esett az eső, beszorultunk a gyerekekkel a 4 fal közé. Mindenki meg volt kergülve, mint a nem rendesek, ha szólok akkor egyik fülükön be a másikon ki... Mostanában úgy érzem magam, mint egy idegbeteg. :D Komolyan az a szerencse, hogy ma csak kb. délig melóztunk, mert különben lehet kiborulok. Ma pl. be se kellett volna mennem, mert áramszünet volt, de megígértem, hogy helyettesíteni bemegyek. De ezt is minek vállaltam el? Már bánom, bár visszakapom. Annyi bunkó paraszt van. Sok a beképzelt, önimádó kis faszfej. Azt hiszik, hogy ők olyan okosak és ők mindent tudnak. Rohadtul nem zavartatják magukat, hogy esetleg értek a dolgokhoz, egyértelműen ők az okosak. Tahók... A lényeg, hogy ma előbb jöhettem is haza. De a mai napom... Kész katasztrófa. Éjjel hallottam, hogy az akváriumban a szűrő leáltt, de erőm nem volt felkelni, hogy megnézzem mi van. Hajnalban ahogy keltem, az volt az első, bíbelődtem vele egy sort, de csak nem indult el. Mondom fasza, hogy még ez is bedöglik. Aztán nehogy már ennyi elég legyen... Láttam Dávidkám levedlett páncélját, örültem neki, hogy így legalább megint erősödik. Ezután Gyuri rákomnál látok valami fehér cuccot. Mondom ezt meg honnan szedte.... Jobban megnéztem és a sírás kapott el... Dávidka farkát ette... :( Nézem az akváriumot és láttam a többi cafatot... :( Vajon mi lesz még? Szegénykém biztos vedlés közben összeakadt egyik sügivel, vagyis remélem, hogy nem Gyurika a tettes. Szegényt úgy óvtam mindig, mert mondták, hogy vigyázzak rá, mert kék márványrákból kevés van. Itt van... Összejöttek a picik, erre ennyi neki... Talán majd abba lesz kék... Talán... Meló után vettem mérgemben két szép kék sügit. Már rég fájt értük a szivem. Mérgemben ma megvettem. Jó drágák voltak, szóval ha kipurcannak, akkor nem is tudom mi lesz... Nem tudom, hogy minek kínlódok még mindig velük. :( De áááá. :( Olyan elcseszett lett így a napom... A szűrő azóta elindult, de a kedvem nem igazán lett jobb.A futás ma nagyon jól esett, kiszellőzött így a fejem, ami már rámfért. Talán ez a futás volt az egyik legjobb. Bár holnaptól lehet nem is futás lesz belőle, hanem biciklizés, amiért én annyira nem rajongok... Most meg jön a kressz tanulás...

Nos az elmúlt pár napban nem igazán volt időm sem írni, meg hát kedvem sem. Elég sok minden van, nem nagyon van erőm még este, vagyis éjjel írkálni, mert akkor már örülök hogy az ágyba dőlhetek. A suliban minden változatlan, sok a bunkó tökéletlen gyerek. A szülők elfogultak, nem hiszik el, amit mondunk. A főnököm se komplett az is tuti. Sőt még bunkó is. Kérdezte, hogy mit fogok csinálni a nyáron. Mondtam, hogy ha tudok, akkor melózok, meg csinálom a jogsit. Na innentől meg jött a lenéző dumájával, hogy milyen hosszadalmas az elmélet nekem, stb stb. Mondom már ne is haragudj, de ennél rövidebb idő alatt nem is lehet megcsinálni az elméletet... De persze azt gondolja, hogy ő az okosabb. Hülye bunkó, nem is csodálom, hogy nem szeretik őt. Nem is nagyon fogok kommunikálni vele. Szerdán és csütörtökön kresszen voltam. Hát azt hittem, hogy a táblák olyan hej de bonyolultak, de nem is olyan gáz egyik sem, csak figyelni kell. Majd lesznek nehezebb dolgok az tuti. A pénteket már nagyon vártam, mert az rövid nap, vagyis nem rövidebb, csak előbb el tudok jönni, és előbb is hazaérek. Bár most nem így volt, mert leragadtam a boltban dumálni. Vagyis mentem rágót venni és Ő utánam szólt már mikor kijöttem, aztán visszamentem beszélgetni vele, ami kicsit hosszúra sikeredett. Olyan imádni való, mikor ilyen felhőtlenül nyitott. Na meg a mosolya.... Persze nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, hogy vajon miért nem jött múlt héten este, mert nagyon megígérte... :D Persze jött a duma hogy így meg úgy... :D Jó persze a poén, az poén. De mondtam neki, hogy a szándék meg volt, hogy felhívom, hány személyre ágyazzak? Aztán mondta, hogy fölösleges lenne hívni őt, mert nem jó a melós telója. Na szóval akkor ezért nem volt reagálás a névnapi sms-re sem. Bingó ez is kilőve. Mondtam neki, hogy mivel nem tudom a másik számát, így ennyi. :D Azt mondja, hogy mert nem kértem még... Mondom akkor most kérem... Majd este elküldi sms-ben. Oké... Gondoltam akkor erről is ennyit... De nem. Írt este sms-t. Olyan kis ari volt. Váltottunk pár üzit, ami szerintem neki is tetszett. Mindjárt jobban is aludtam. Szombaton meló. Taliztam vele is, de kicsit olyan távolságtartó volt. Vagyis ezt éreztem. Délután pihi, majd bealudtam. Szerintem már minden bajom is volt. Csütörtökön a buszon szerintem nem gyengén kaphattam huzatot, mert utána fájt az arcom is, de most már jó. Végre ma pihenhettem, persze addig nem ameddig bírtam volna. Tegnap a halaknál csináltam vízcserét, megigazítottam a talajt, erre kb. 1 óra elteltével látom, hogy tök fölösleges volt, mert már megint van egy nagy lyuk. Gondoltam, hogy az  a rohadt rák... mert hát ő szokott ilyet csinálni. Erre látom, hogy az üreges bújkálóból jön kifele a yellowom. Nem akartam hinni a szememnek. Hát normális??? Persze mára már kiderítettem, hogy miért van ez. Nem azért mert fél, hanem mert forgatni fog, és ezért kell neki tényleg biztonságos hely. Ott meg tényleg az. Ha minden jól megy, akkor 1 hónap múlva megint többen leszünk. A rákokat is kitakarítottam, de szomorúan láttam, hogy már nem 10 kicsi van, hanem csak 6 db. Az anyát kiszedtem és visszatettem a nagy akváriumba, hogy szokjon vissza. Tegnap fogtam meg életemben először a kis Dávidot, pedig már fél éve nálam vannak. :) Soha nem mertem, de tegnap bátorságot vettem. Elég furcsa volt, remélem nem szorítottam meg nagyon. Élni él még :D Ma kőkeményen pihi van, mert olyan hosszúak a napjaim...

Reggel ugye a helyettesítés miatt kelhettem korábban. Nem volt jó érzés. Összeszedtem minden erőm, elkészültem, még menet előtt bementem a boltba vízért és mentem is. Jött a busz időben, a csatlakozást sikeresen elértem. Majdnem utolsóként azálltam fel, az első ülésen ülő fickót kérdeztem, hogy leülhetek-e. Nem ellenkezett. Erre a buszsofőr tök gúnyosan beszól, hogy az szolgálati hely... Mondom és? "Hát ha jön a kollega fel fogsz állni..." Anyád... Sok bunkó paraszt. Mert ezeknek is mindent lehet... Nem csináltam belőle problémát, felálltam és hátraköltöztem cuccostól, mert ilyen tökéletlennel nem is érdemes balhézni. Persze azért beszóltam, nehogy már szép napja legyen. :D Aztán még időben is sikerült beérnem melózni és jöhettek az órák. Annyira nem volt gáz egyik sem, de piszok fárasztó tud lenni 18 állandóan beszélő csínytalan gyerek... Aztán jöhetett a délutáni műszak, ami viszonylag megint nyugisan telt el. A kis hülye tökéletlen gyerek csinálta megint a fesztivált, mert egyszerűen neki "semmihez nincs kedve". Csak tudnám, hogy az ilyet mé nem tanácsoljuk el a francba, mert így a többit is húzza magával. De hát ehhez is tuti kicsi vagyok még... :D Meló után egyik kiscsajom anyához elmentem igazolványképet csináltatni, mert ahol csináltak nekem az annyira béna lett. Aztán jöhettem haza. Este kis torna, meg a futás... Fáj a lábam nem is akárhogyan. A z a baj, hogy megint a bokám fáj és próbálok vigyázni rá, de na. Ma már a kapott bokavédőben futottam. De majd most pihentetem... :P

Nem kellett volna kelnem ma se korán, erre a szokásos szitu, hogy hajnali 6-kor kipattan a szemem. Ilyenkor nem tudok mit csinálni, lazítok és várok... Próbáltam csendesen távozni, meg nem csörömpölni itthon és a többieket felébreszteni. Szerintem nagy részben sikerült is. A sok meló mellett nem nagyon volt időm akár egy kis pihenőre sem. Ha nem kellett szeletelnem, vagy mérnem, akkor pakolhattam, mert tegnapról ott volt egy csomó minden. Szóval olyan volt, mintha nem is lett volna kipakolva minden. Túléltük ezt is. Volt meló bőven és ezen van a hangsúly. Aztán meló után itthon kivasaltam, elpakoltam a ruháim és kis pihi következett. Majd hivatalosak voltunk bográcsozni a szomszédba a kis főnökékhez. Finom volt a kaja, chilis bab, bár kicsit csípős volt, de ennek ellenére jó volt. Sokat beszélgettünk, majd rávettem a kis főnököt, hogy menjünk el futni. Simán belement és mentünk is egy jó nagy kört. Hát nem gyenge volt ez, az tuti. :D A lábam zsibog, de jól esett. Itthon meg már pihi... Ja és az örömhír, hogy teli pocakkal így este már 72.5 kiló vagyok :)))))

Nem is kicsit. Kb. hajnali 3 körül arra riadtam, hogy azt álmodtam, hogy kora hajnalban kellett volna mennem melózni, de délelőtt fél 11 után ébredtem fel és akkor már ott volt helyettem egy szőke csaj dolgozni (aki nem a kiscsajra hasonlított, hanem az Ő barátnőjére...) és nem szépen elzavartak. Gyorsan szembesítettem magam azzal, hogy ez csak álom és még aludhatok. Igazából nem is nagyon mertem mélyen aludni, mert féltem, hogy majd tényleg elalszok, de tudtam, hogy a telóm úgyis ébreszteni fog. Ébresztett is. Esély se volt arra, hogy elaludjak. Elkészültem és mehettem is. Tudtam, hogy semmi jó nem vár rám, de hogy ennyire... Mikor megérkeztem, akkor szembesültem azzal, hogy kész káosz lesz a napom. Mondták, hogy kapunk segítséget, szóval gondoltam, hogy majd megúszom a nehezebb részét, de amikor elhangzott, hogy Ő jön... Örültem is neki, meg hát... Jobban örültem volna egy olyan embernek, aki a pultba tud lenni :D de így is tökéletes volt. Nem kicsit dobbant meg a szivem. :) A következő mondattól meg mégjobban, ugyanis azt csiripelték a madarak, hogy összeveszett a barátnőjével. Persze nem szép dolog ilyennek örülni, de ez így csak jobb :P Aztán belefeledkeztem a hajnali rohamba, ami nem egyszerű. Egyszerűen borzalmas, nem tudnám mindig ezt csinálni. Aztán az állandó meló, meló, meló. Amikor "csak" pakolok, akkor én ebből semmit sem látok, mert mindig úton vagyok és így átélni... nem egyszerű dolog. De a végére már belejöttem. Röhögtem pár dolgon. :D A szokásos hülye emberek jöttek a szokásos hülyeségeikkel. "Ne kösd be nagyon a zacskót, mert gyengék az idegeim." Aztán mindig volt mit csinálni. Persze jöttek a piszkálódások is, amik lássuk be hogy jól estek :P de volt benne bántó dolog is, de túlélhető. Poénkodtam Karcsival, az új haverommal is. Ő írta a kressz könyvet. A kérdése meg az volt, hogy "Ő a buszsofőr?" Hmm ennyire emlékezett, hogy kivel beszéltem? Aztán picit érzékenyen érintett mikor elment, de nincs mit csinálni. Aztán jött a kis főnök, hogy eladja nekem a csávót. Mondtam, hogy csóró vagyok :D de mondta, hogy én ingyen is megkapom. Mondom oké... :D Aztán a következő pillanatban már nem így hangzott ez el, hanem hogy én el lettem adva neki. Mondom mi van???? És akkor ilyen szöveggel, hogy vázolták a szingli csajokat nekik, vagyis akik itt melóznak. Ugye kettő van. A kiscsaj nem kell neki, de rajtam elgondolkozik. Hoppá... :D már ez is valami. Oké oké kinek nem esne ez jól??? Aztán valahogy feljött az, hogy nálam alszik, de tényleg nem tudom hogyan. Nem lenne rossz ez tény. :D Egy poénnak ez is jó volt. :D Aztán meg lett híva holnapra a bográcsozásra, de nem igazán mondott igent. Aztán a kis főnök mondta, hogy van rá esély, hogy megjelenik, de tuti nem szerintem, mert nem olyan. Aztán egy kis pakolás és jött a zárás és jöhettem haza. Annyira rossz volt, mert nem volt itthon senki. :S Kicsit lazultam és egyszer csak azt hallottam, hogy valami nagyon pattog. Azt már lehetett hallani, hogy jön a vihar, meg szemetelt az eső, de nem tudtam mi lehet ez. Kinéztem és először nagyon apró jég esett. Aztán borsó nagyságú, majd nagyobb. Én soha nem láttam még ekkorát, de tényleg. Olyan félelmetes volt, ahogy a terasz tetőn kopogott. Azt hittem beszakítja, mert nem 1 percig esett, hanem minimum 20 percig. A kertben mindennek adott. :S Ráadásul összevissza esett, nem egy helyről, vagyis egy irányból. Annyira összevissza, hogy a redőnyöket teljesen le kellett eresztenem és még úgy is nagyon gáz volt... Hihetetlen, hogy mik vannak. Persze inkább a dörgéstől vagyok beszarva. Nem tagadom, mert félek, pedig mindig azt mondják, hogy a dörgéstől már nem kell félni, a villám bánt. :D Mindig azt mondom, hogy ha villámlik, akkor nem megyek sehová, mert félek, hogy a seggembe csap. :D 

Aztán szép lassan alvonult, persze a képeket feltettem gépre, hogy legyen bizonyítékom, hogy mit is éltem át itthon egyedül. :D Kb. fél óra kellett ahhoz, hogy a következő ideérjen. Na itt meg a felhő volt nagyon félelmetes. Mint a horror filmekben... Olyan ijesztő és fekete volt, na meg érdekes. Tényleg szép a természet, csupán a következmények nem azok... De mire ez ideért, addigra már nem voltam egyedül itthon. Hazajött anyum, majd neki fogtam a süti készítésének holnapra. Csak egy kekszes-tejfölöset dobtam össze, mert nem is volt erőm máshoz, csak hogy mégis vigyünk már valamit. (Nem mintha emellett nem vinnénk mást.) Nem rég meg kitalálták, hogy jó lenne ha beugranánk a Tescoba csirkemellért. Jó menjünk. Nem rajongtam érte, de tesómmal elugrottunk, persze tök fölösleges út volt, mert semmit nem kaptunk, ami kellett volna. Sőőőt baromi sok ember volt. Aztán egy pillanatra azt hittem, hogy Őt látom... Végül is lehetséges volt, de ki tudja. Nem néztem jobban meg. Hazafelé jövet tesóm megengedte, hogy vezethessek. Első alkalom... Na jó a második, de az első is a patak parton volt és elment a kedvem tőle. Most tesóm tök türelmesen magyarázott. De nagy nehezen sikerült elindulnom. Aztán hiphop ott termett mögöttem egy busz, ami hatalmasnak tűnt és visítoztam, hogy miért nem előz már meg... Kiderült, hogy azért, mert mögötte még 3 autó van. Azért jó érzés volt, hogy nem estem pánikba, hogy most mi lesz, hanem az út szélén cammogtam. :D Hát épp hogy mentem, de ez is gyors volt nekem. :D Tök kedves tesóm van. Azért kicsit mentem és remélem, hogy majd fog még vinni, mert változatlanul nem akarok úgy a kocsiba ülni, hogy nem értek semmit hozzá. Itthon meg már végre pihi...

A korai ébredésem várható volt, hiszem tudtam, hogy ideges leszek. Hamar fel is keltem, mert nem tudtam mit kezdeni magammal. A boltba is mennem kellett. Kicsit félve mentem, mert nem tudom, hogy mi van velem, de olyan nem jó érzés látni őt, mert szivem szerint állandóan csak ölelgetném... Aztán tudtam, hogy nagy esély van rá, hogy ott lesz, mert a 2 állandós emberke nem melózott. Gyorsan beszaladtam, összeszedtem a cuccaim és jöttem is el. Elkészültem, összeszedtem a holmim és irány a meló. Elindulás előtt még kaptam egy sms-t egy idegen számról. Nagy meglepetésemre a suli küldte, hogy ne felejtsem el a délutáni tanfolyamot. :D Aranyosak... Gyorsan telefonáltam is , hogy igaz szóltam, de valóban késni fogok... Szokás szerint nem mentem el előbb, nincs kedvem már helyettesíteni. A várakozásom közben a csajszi akinek szóltam, mondta hogy jönne velem a tanfolyamra, minden meg lett beszélve otthon és engedik is. Azért csak jobb lesz így. Túl sok dolgom már nem volt így péntekre, de találtam javítani valót. Már régóta nem hozok haza melót, mert így is van elég, nem kell még egy problémával több. Aztán dél körül már egyre jobban idegeskedtem. Lassan telt az idő, olyan volt mint egy örökkévalóság. A délutáni tanulás után, az udvaron találkoztunk pár "náci" felirattal, amit a hittanra várók írtak fel. Kis majmok azt se tudják, hogy mit jelent, de firkálgatnak. Mondjuk a főnök is elég lazán fogta fel, de mondjuk mi mást tenne? Biztos lehetne... Ezután hogy ne legyen felhőtlenül jó minden, bakaptunk egy kis zivatart, ami viszonylag gyorsan el is vonult és mehettünk vissza az udvarra. Nagy nehezen elindultunk és mehettem kresszre. "Kicsit" késtem, de az elejéről nem maradtam le. Kicsit furcsa volt, mert én vagyok a csoportban a legidősebb. Van két kis srác, kb. 15 évesek lehetnek, egy csajszi meg egy csávó 19 körülről, meg én. Arra számítottam, hogy majd valóban tök hosszú lesz, de a pasi közölte, hogy neki dolga van, így fél órás lesz minden most. Hűűű mondom ez igen :D de örültem is neki, mert nem voltam a toppon. Ott hagytam nem kevés pénzt, mert előre kifizettem mindent, megvettem a könyveket is. Nem is kellett volna ezen stresszelnem :D Simán úgy jöttem haza, mint ahogy szoktam. Aztán itthon ahogy megérkeztünk, beszélgettem a buszsofőrrel. régen taliztunk már és már a végénél tartottunk mikor jött Ő... Olyan kis édi volt, ahogy integetett, visszaintettem neki és ennyi volt, jöttem haza. Így estére meg már jól esik a pihi és nem kell izgulni... :D

Ébredés után az első utam az akváriumhoz vezetett. Azt hiszem ebben az esetben ez tök normális. Semmi mozgást nem láttam ezért benéztem hozzájuk. Láttam, hogy van mozgás, hagytam is így őket. Aztán csak azt látom, hogy a titanic egyik bejáratán ugrik kifelé a kicsi és a yellowom máris a gyomrában tudja... :( Hát hirtelen olyan szomorú lettem, mert ezután semmi mozgást nem láttam, csak az anyát. Hirtelen a sírás kerülgetett, hogy eddig vártam őket és itt van, itt van vége... Így induljak el melózni? Időm nem volt már kiszedni őket, így egész napos stresszem megvolt. A buszmegben találkoztam egyik volt osztálytársam anyjával, akinek az egyik fiával beszéltem tegnap, hogy nem e lenne kedve a jogsihoz. Erre ma az anyja elkezdte ecsetelni nekem, hogy az ő fia nem megy akárkihez, mert előzőleg is becsapták őket, mert vagy 90 órát vezetett és nem küldték őt vizsgára stb stb meg hogy ez nekik mennyire ráfizetés volt. Gondoltam magamban, hogy ehhez nekem mi közöm van? De mondta és mondta... Aztán a végén elszólta magát, hogy végül nem az oktatóval volt a gond, hanem a gyerekkel, mert nem tudott váltani... Innentől no commentes volt az ügy. Aztán azt ecsetelte nekem, hogy mé most megyek, mert nem lesz belőlem jó sofőr... Hát komolyan a rákok után már csak ez hiányzott. Hogy jön ő alapból ahhoz, hogy mikor megyek el vezetni? Most van rá pénzem, most van rá időm éppen azért... Már imádkoztam, hogy jöjjön az a nyamvadt busz, mert nem bírom tovább hallgatni, mert ő is okosabb mindenkinél. Kár volt tegnap a fiához szólni... Persze még az egyik csajszit kérdeztem, ő azt mondta, hogy ő szeretne menni, csak nem rajta múlik, de megkérdezi otthon. Végül is egy próbát megért... Aztán indultam melózni, mert végre megérkezett a busz, bedugtam a fülem és jött a megnyugtató zene. Suli... Nem hittem, hogy ezt a délutánt megússzuk eső nélkül, de így történt. Szerencsére nem volt több a dörgésnél, sikeresen kikerült minket. Mondhatjuk azt, hogy nyugi volt tanulás közben meg délután is, de azért kellett kiabálnom, de nem anynit. Mondjuk mostanában elég sok hiányzónk van, mert betegek a kölykök. :D Délután kijött a főnök hozzánk, vagy hozzám? Beszélgettünk, aztán kérdezte, hogy mi lesz velem... Hát mi lenne? Megyek munkanélkülire, mert nincs más választásom. Mondta, hogy rögtön szól, ha úgy adódik... Bár tudom, hogy jönnek vissza az emberek, szóval nincs mit rinyálnom ezen. Majd lesz valahogy. Az tuti, hogy június közepétől nincs meló... :( A meló után irány haza, és az első dolgom az volt, hogy a kicsiket kiszedjem a nagy akváriumból. Igazából nem bíztam benne, hogy akár egy picike is megmarad, de maradt. :) Összesen 10 darab maradt meg. 8 már szépen mászkál maguknak, a maradék 2 meg még annyira ragaszkodik az anyához, hogy nem akarják mutatni magukat. Ezután jöhetett a pihi. Meg a vihar... Ilyet még soha nem láttam. Először tök fekete volt minden, aztán egyszer csak tök piros, na jó vörös lett minden. Tényleg nem láttam még ilyet. Villámlott, dörgött és ilyen volt az ég. Olyan hihetetlen volt az egész. Egyik pillanatban ez, a másikban az.

Pár perc után meg egy nagy lyuk a nagy felhő közepén. Érdekes a természet...

Reggeli nagy készülődésben nem tudtam ismét eldönteni, hogy vajon mit vegyek fel, vagyis rövidet vagy hosszút. Először rövidet vettem fel, aztán ahogy kinéztem elég hűvösnek találtam az időt, mert jött egy felhő, de indulás előtt meg ahogy kiléptem tök meleg lett, így harmadjára is átöltöztem. Persze a hosszú ruhát betettem táskába, biztos ami biztos alapon. Aztán elindultam, persze nem sok kedvvel melózni, mert valahogy nem érzem azt, hogy jó lenne elindulni. Ahogy jön a jó idő, úgy hülyülnek meg egyre jobban a gyerekek. Annyit kell fegyelmezni... :( Nagy nehezen eltelt az idő és jöhettem haza. Itthon csináltam a dolgom. Pakoltam, rendeztem a cuccaim, etettem a halakat és gondoltam, hogy megnézem a rákot, bár mindennap külön adtam be neki a kaját. Nézek be a titanic alá... Mit látok? Hát icike picike rákokat. :) Le se tudom írni, hogy mennyire boldog voltam. Erre vártam már kb. 2 hónapja. Igaz hogy keddre számoltam, de ma bújtak elő, vagyis ma mutatták meg magukat először. Gyorsan elő a fényképezőt és csináltam a képeket, hogy tudjam mutogatni. :) Egyszerűen nem tudtam betelni velük, de tudtam, hogy nagyon nem szabad piszkálnom őket, mert abból megint csak a baj lesz. De úgy örülök neki, mert elsőre nem jött össze, de most szépen gondozta a petéket Dávidka, így várható volt, hogy megmaradnak.

Szóval a kaját betettem nekik és a két bejárathoz odatettem a két mohát, hogy a halak ne férjenek hozzájuk. Szóval tiszta jó lett így a napom estére...

Nem szeretem az ilyen reggeleket. Nem az igazi volt. Fölöltöztem, hogy megyek hosszú gatyában, de végül is maradt a rövid, mert tényleg jó idő volt. A hosszú csini ruhát be kellett tennem, mert délután hivatalos voltam az anyák napjára az egyik negyedikes osztályhoz. Őszintén szólva túl sok kedvem nem volt hozzá, de a tiszteletet megadtam és elmentem, mert ugyebár ez így illik, meg örülnöm kell hogy gondoltak rám. Úgy viszonylag nyugi volt délután, aztán este meg valahogy furán éreztem magam. Olyan érzésem volt, mint akinek túl sok keresni valója nincs ott, csupán azért mert 1-2 "szülő" így nézett rám. Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom velük, szokni kell, de akkor is. Kicsit olyan lenézettnek éreztem magam. A műsor az aranyos volt, ügyesek és szépek voltak a gyerekek. Kaptam ajándékot is tőlük, meg virágot is. Aztán kaptam még két külön embertől is virágot, ami jól esett, mert nem is gondoltam, hogy majd kapni fogok. De örülök, hogy ezen már túl vagyok...

Kicsit rossz érzés volt reggel kelni. Furcsa volt újra készülődni, és ennek örömére nem is készültem el időben. :D Ennek ellenére sikerült mindent magammal vinni. Félúton elmentem igazolványképet csináltatni, amit a nőci elcseszett, vagyis nekem baromira nem tetszik. Rohadtul elment a kedvem így mindentől. Mindenesetre elhoztam, mert mi mást csináltam volna. Félúton az ismiknél ott hagytam Gergőnek a csiguszokat, bár szivem szerint a kezébe adtam volna, így legalább taliztunk volna, de így is eljutott hozzá. Aztán irány a meló... Egy hete voltam utoljára. Tudtam, hogy majd mindenki kérdezgetni fog. Így is lett. Mindenkinek ugyanazt a kamut mondtam, és még kedvem se volt semmihez. Aztán jöttek a beszólogatások, hogy "biztos azért nem jöttél, mert nem akartál résztvenni semmin". Na erre pl. nem számítottam... Azt jött az, hogy engem nem lehet elérni... Engem? De olyan gúnyos hangnemben... Nem is azt kérdezte meg, hogy mi van velem, hanem simán közölte, hogy nem lehetett elérni. Aki akart az el tudott érni (vagyis közülük senki...), szóval erről ennyit. De baromi szarul estek, mert eddig azt hittem, hogy jó viszonyban vagyunk. Tévedtem... A gyerekek viszont kárpótoltak. Mindegyik gyerekem jött oda, hogy hiányoztam, meg vártak már, meg remélik, hogy nem megyek el megint... :) De mondjuk az volt a legjobb, hogy azok a gyerekek is jöttek, akik nem hozzámtartoznak, és így ez a lelkemnek ez jól esett. Aztán végül is magamnak elvoltam ott, csináltam a dolgaim stb stb. Tanulás közben meg annyit röhögtünk a gyerekekkel. A kis hülyék felhozták a világvégét és arról beszélgettünk. Mennyi baromságot mondtak ezek, csupán azért mert valamelyik most látta a 2012 filmet. Aztán feljöttek a jóslások... Az igaz-e? Hát... na itt jöttek megint mindennel, szóval tanulás a kanyarban sem volt. Aztán már odáig fajult a jóslás, hogy azt mondták, hogy nekem ha lesz gyerekem, akkor tuti hogy fiúlesz, és mindennap viszem majd magammal a suliba (mert otthon ugye nem lehet egyedül), és majd ők fogják megtanítani játszani... :D Kis lükék... Az egyik osztály tegnap tartotta az anyák napi ünnepségét és hoztak nekem virágot, mivel beteg voltam és így nem tudtak meghívni... :) Aranyos volt tőlük, szép virágot kaptam. Kaja után meg a hülyeségük folytatódott az udvaron. Olyan dolgok derültek ki, hogy én csak pislogtam és lestem. Az egyik lányom az egyik fiúval hátul szoktak "puszilkodni", de nem sima puszi, mert már szájra is adtak... Aha és a tanító néni reagáljon rá... :D Hát köszi srácok. Gondoltam ezt nem lehet majd fokozni, bár kár volt ilyet feltételezni is, mert ők mindenen túl tesznek. Meglátták a hennát a lábamon és kérdezték, hogy ez még mindig az a régi? Mondom persze, mert ez igazi... Ez nem az tuti. Mondom de igazi. Erre a kissrácom reagált: "Tudod tanító néni mi az igazi?.... /nagy csend, mondom ajaj mi jöhet most/ Hát a fütyim!" Hát ezt is köszönöm, mert nem tudtam köpni-nyelni sem. Feldobták a labdát, tessék tanító néni reagálj rá. De hogy reagáljam le? Akárhonnan nézzük, igaza van... :D De azért nagy beszólás volt. Aztán hazafelé szenvedtem, mert a fogam megint el kezdett fájni és nem is gyengén. Minden bajom volt tőle, mire hazaértem, addigra meg már a hasam is görcsölt. Az a sok hülye stressz. :( De most mit csináljak? Mikor itthon voltam akkor is ez volt... A legnagyobb probléma most az, hogy azt éreztem ma, mint aki beleunt ebbe az egészbe. Azt éreztem, hogy nekem elég volt ebből... Tudom, hogy ez nem jó jel, de majd elmúlik pár nap múlva (vagy sem). Szóval ez a nap... Hétfő van...

Péntek:A korai kelés után első utam az orvoshoz vezetett. Már az furcsa volt, hogy soha nme jön időben, de pénteken sikerült még előbb is ideérnie. Nem voltak sokan és így tök hamar sorra kerültem. A köszönés után első kérdése a dokinak az volt, hogy "Na meggyógyult Anita?:)" Persze... :P Pillanatok alatt megkaptam a papírom és jöhettem is haza. Vittem nekik sütit is hogy egyék meg, mert azért normálisak voltak, nem izéltek ezzel. Aztán rögtön irány a városba a csokorért. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk bejutni, mert bolondok háza lesz. Így is volt. A hülye ballagások miatt már a bejutás necces volt. Úgy bírom mikor a ballagásokkal így szivatják a népet. Ugyebár ne legyen szombaton, mert az elseje, akkor ne kelljen már senkinek sehova mennie. Aztán ha már péntek, akkor legyen idióta időpontokban, hogy akinek több helyre is mennie kell, az nehogy odajusson. Délelőtt 9, délelőtt 10, délután 1, délután 2, délután 5 óra... stb stb. Nagy nehezen megszereztük a csokrot és indulás haza. Ahhoz képest, hogy egy csomó pénzt kiperkáltunk, én nem voltam elájulva a virágtól. Annyi pénért már álomszépet is lehetett volna csinálni. Persze ez az én saját véleményem, de hát mindegy. Még anyák napjára vettünk anyának egy virágot, amivel simán lebuktunk itthon, mert váratlanul megjelent mögöttünk, így kénytelenek voltunk előre odaadni neki. Aztán itthon a készülődés, amiből már-már annyira elegem lett. Összeszedtem magam és elkezdtem készülni én is, mert nem gyengén 1 órával előbb oda kellett érnünk, mert tesómnak mennie kellett, nekünk meg azért jó volt helyet találni. Így hogy mi is előbb mentünk, így is már annyian voltak ott, hogy csak na. Nem szép dolog, de én halálra röhögtem magam. Alapból nem értem az emberek öltözködési stílusát. Az fix, hogy pár éve, mikor mi álltunk sorfalat a ballagóknak, akkor az ofő olyan szinten fogott minket, hogy nem mertük volna megtenni, hogy úgy öltözködünk fel, mint aki most jött a sarokról, vagy hogy odaálljunk farmerban. Hihetetlen, hogy ezek a "mai" fiatalok hogy tudnak felöltözni. Szóval nem szép dolog, de én pár embert kiröhögtem. :D Vajon miért kell úgymond "szakadt" harisnyát felvenni??? Miért jó feltünősködni? Soha nem fogom megérteni. Aztán a következő poén... :D Jöttek a ballagók, bőszen kamerázunk, egyszer csak mellettem a nőci bekiabál a sorban menő lányának, hogy "Szénsavas vagy mentes vizet vegyek neked???". Ránézek, hogy ez most komoly? És az, mert visszaválaszolt a csaj, hogy "hát persze, hogy menteset". Bláááá sok majom. :D Aztán túl lettünk rajta, jöhettünk haza és jöhetett a további feszültség. A sok kaja, a süti, a pia... A lényeg az, hogy mindenkinek ízlett minden, és mindenki jól érezte magát. Ennek örömére mindenki evett-ivott. Mi is. Én is. :D Mondjuk mire a kajához jutottunk, én már nem is voltam éhes, mert ahogy csináltuk a sok kaját, úgy teltem el vele, és mire ott volt előttem, nekem már csömöröm volt tőle. Jól éreztem magam, nem fogom tagadni, hogy ittam, nem is keveset, vagyis inkább a baj az volt, hogy kevertem. De a lényeg akkor is azon van, hogy jól éreztem magam és legalább akkor nem a problémáimmal foglalkoztam. Igaz az utolsó vendégünk bőven éjjel fél 12 után ment el, így nem korán kerültünk az ágyba, de a nagyját el is mosgattuk, meg el is pakoltunk, hogy kevesebb legyen másnapra. Szóval jó volt a nap. 
Szombat: annak ellenére, hogy előző nap majdnem mindent elpakoltunk, és alhattam volna, így nem tudtam, mert már 7-kor kipattant a szemem. Pedig jól esett volna. Hát nem voltam a toppon tegnap ez tény. Mi a tanulság? "Ne igyon, aki nem bírja!" Délelőtt még pakolás, mosogatás, pakolás és mosogatás. Délután már jött a lazulás, az édes semmittevés, ami persze nem volt. Pakolgattunk, én neki fogtam vasalni és estére már éreztem, hogy igaz, hogy nem melóztam sokat, de elfáradtam. Ja és estére megint jött a morgás, meg a kötözködés...
Ma vagyis vasárnap: Hosszú idő óta ma reggel úgy ébredtem, hogy baromi sokat aludtam. Már nagyon rámfért. Baromira rámfért. Mivel sokáig aludtam, így nem sok mindent csináltam délelőtt a kajáláson kívül. :D Szó szerint a lazulás napja a mai, mert tudom, hogy darabig megint nem lesz ilyen... Igazából már minden bajom van, hogy ennyi ideig nem melózok, mert nem szoktam ehhez hozzá. Baromi rég volt már az is, hogy hétvégén nincs meló. Már szinte ráálltam, hogy mindig megyek és ez most így fura. Jó persze nem azt mondom, hogy nem jó érzés, de akkor is... Emellett még mindig bennem van az, hogy egy rohadt sms-t nem kaptam senkitől, pedig azt hittem jóba vagyok velük. :( Tévedni emberi dolog. :) Nincs mit tenni, túl kell tennem magam rajta. Aztán a mai nap folyamán szembesültem megint azzal, hogy én vagyok a kamus. annyira rosszul érint ez. Itthon is ezt hallgatom, mert ha anyám szeme láttára is csinálok valamit, akkor is az ellenkezőjét fogja mondani, de már megszoktam. Ha meg megvédem magam, én vagyok a hülye. De lesz ez még így se... Csupán szarul esik az, hogy ha azt hiszik csak kamuzok. Annyi az egész, hogy nem nyílok meg akárkinek, de ennek az oka megvan.

Reggel olyan jót tudtam volna aludni, de felébresztettek. Szó nélkül tűrtem. Mint mindig... Minek legyen veszekedés még ebből is? Összeszedtem magam és felkeltem, felébresztettem teljesen a testem. :D Aztán meglátogattam a postás nénit, mert sikerült a vaterán ismét eladnom egy melltartót. :) Aztán itthon nekifogtam a salátáknak. Mert én vállaltam, hogy a hidegtálakat én csinálom meg. A tojássalátával nem is volt gond. Finom is lett. De a francia saláta... Valahogy annyira nem jön be. Pedig mindenki azt mondta, hogy finom. Nekem valahogy nem ízlik. Ahogy eszek belőle, valahogy az az érzésem, hogy nekem felforgatja a gyomrom. Vajon mitől lehet ez? Aztán x darab húst paníroztam be, amit tuti nem fogok enni holnap, mert már a csinálás közben meguntam. Aztán persze összevesztem anyámmal is, mert feszt összevissza mondott mindent, meg pattogott mindenért és szóltam, hogy vegyen egy kicsit vissza, mert így senkinek sem jó. Erre mégjobban én lettem a hülye... A sok stressz hatására annyit sírtam ma, hogy rég sírtam már ennyit. Olyan minden bajom van egész nap. Folyamatosan az az ölelés jár az eszemben, pedig nem kellene kínoznom ezzel magam. De ki az aki tudja irányítani az érzelmeit? Mert az megmutathatná, hogyan kell... Délutána a kaják nagy részét megcsináltuk és így estére jön a pihenés...

Hajnali 3 óta ébren vagyok. Éjjel nem sikerült 11 előtt elaludnom, és hamar fel is keltem. :( Egyzserűen megint olyan gyomoridegem van... Nem tudom mitől. Gondolkoztam rajta, hogy lehet a kressz tanfolyam miatt? Nem hiszem. Igaz, hogy izgultam miatta, de attól miért fájna a gyomrom? Voltam érettségizni, államvizsgázni, ott is izgultam, mégsem volt ilyen gondom, szóval nem lehet a sulira fogni ezt, meg amúgy is máskor is van ilyen. :( Sajnos. Folyamatosan egész nap ez volt. Délelőtt fodrásznál voltam, végre befestettük a hajam megint és kértem bele sötétebb melírt a változatosság kedvéért. Persze ezt is az utolsó pillanatban találtam ki, de mindegy. :D Aztán itthon kis pihi, mert végül is sok mindent nem tudtunk csinálni még. Délután elmentünk a "megbeszélésre". Olyan sok ember volt, hogy csak na... Magyarul csak én. A kissrác az utolsó pillanatban visszamondta, pedig tök jó lett volna, ha nem fizetek annyit. A lényeg az, hogy jövő héten pénteken kezdem a tanfolyamot, bár majd kiderül, hogy mi lesz, mert alapból nem érek oda 4-re... Majd lesz valahogy. Itthon próbáltam rábeszélni már pár embert, hogy jöjjön velem, de senki nem akar. Nincs mit tenni, magamra vagyok utalva. Eddig is így volt, de akkor is megcsinálom. Aztán így most este már pihi van... Ja és persze még mindig sérelmezem azt, hogy senki nem keresett meg... De ez van :) Tudom, hogy álljak a többiekhez ezentúl :)

Mikor aludhatnék, akkor hajnalok hajnalán szokás szerint kipattan a szemem. Ez volt ma is. Mondjuk nem is volt baj, mert mennem kellett a dokihoz. Egész reggel azon idegeskedtem, hogy vajon mit is mondjak? Hazudjak? Vagy mondjam az igazat? Sok várakozás után rámkerült a sor. Őszintén nem is volt kedvem hazudni. "Anita mondja mi a problémája!" "Csupán annyi, hogy szeretnék a héten táppénzen maradni ilyen, mert tesóm ballag..." Nem hittem, hogy ilyen jó fej lesz. Vette a papírt és szó nélkül kiírt. Persze én meg adtam neki pénzt, mert azért lássuk meg nem mindenki tenné ezt meg. Aztán itthon kitalálták, hogy mivel úgyse melózunk, meg tesóm se megy suliba, akkor elmehetnénk vásárolni.  Túl sok kedvem nem volt hozzá, de menjünk... Útközben kitaláltam, hogy ha már úgy is ott vagyunk, akkor megnézhetnénk az autós sulit. Bementünk és mondták, hogy már holnap lesz egy megbeszélés, arra menjek el és mindent megbeszélünk. Hát de ilyen gyorsan? Nem számítottam erre, hogyha belekezdek, akkor pörögni fognak az események. Na jó inkább az van, hogy baromira parázok emiatt és nehéz elkezdeni. Aztán mondták, hogy  most van olyan "akció", hogy ha viszek egy embert, akkor az elméleti díj feleződik. Tesóm rögtön mondta, hogy hallotta, hogy az egyik kissrác menni akar és majd beszélünk vele... Ezután egy gyors bevásárlást csináltunk, persze 1-2 dolgot el is felejtettem, de megesik az ilyen. Itthon nekifogtunk a nagy takarításnak, mert ha már beteg vagyok, akkor van egy csomó időm ugye... :D Én már hamar végeztem a szobámmal, mert már hétvégén a nagyját megcsináltam. Aztán jött a konyha, végül besegítettem tesómnak is. Este még kimentünk a kissráchoz, hogy komolyan gondolja-e, mert így ők is, meg mi is jól járnánk. Azt mondták, hogy holnapra átgondolják... Hát kíváncsi leszek... Jó lenne, ha legalább egy ismerős lenne... :D Aztán kicsit így gondolkoztam, hogy nem mentem melózni... Picit szar érzés, hogy akikkel elvileg "jóba" vagyok, azok nagy ívben le se szarnak. Pedig azt hittem, hogy majd kapok üzit, vagy valami... De nem... De legalább rájöttem arra ismét, hogy kikre lehet számítani. És most örülök, hogy senkinek nem szóltam előre, igaza volt anyának, hogy mindenki csak a saját dolgával foglalkozik, mindenki leszar mindenkit... Na de most jön a jól megérdemelt pihi...

Hétfő... A kedvenc napom. Kicsi nyűgös voltam, mert ugye hétvégén is meló volt, nem pihentem eleget... Az első csatlakozásommal mentem is be a melóba, hogy majd tesóm cuccát lefénymásolom. Erre mi lett? Mehettem helyettesíteni. :S Nem vittem túlzásba semmit, mert nem na. :D A pénteki harapdálós srác jött a hülységeivel, meg hogy majd bejön anyukája stb stb. Ez annyira gáz már komolyan. Nem értem, hogy miért az ilyen szülőnek a gyerek. Olyan szinten pofázott vissza a kölyök ma is, hogy hihetetlen. Kis szemtelen szarházi. Persze végre az anyuka is beért és elmeséltem neki mindent, de láthatóan, meg egyértelműen az ő pici fia a kis szent gyerek, pedig míg ott volt a szülő akkor is pl. 50-szer szóltam csak az ő gyerekére, hogy ne rugdossa azt a szerencsétlen fát... Erre mit csinált? 51-edjére is jól belerúgott... Mint a nem rendesek, és ezek után a szülő még mindig vak és nem hiszi el, hogy ilyen a gyereke, mert otthon egy kis ártatlanka... Az, még majd el is hiszem. Ennyire vak nem lehet senki. És minden mondatomra annyi volt a válasza, hogy "hát nem tudom". Nem... Ezeknek a szülőknek kéne orvos az fix. Kicsit fel is húztam magam, mert még olyanokat mondott, hogy a gyerek "feszülten megy haza". Én meg hirtelen reagálásból mondtam, hogy el is tudom képzelni, mert itt nálam kitombolja magát, akkor vajon mitől feszült? :D Röhejes... Bírom az olyan szülőket, akik próbáljánk ránkhárítani az otthoni problémákat. De a vicces az egészben, hoyg elszólják magukat, hogy azért nem is olyan ártatlanka... :D Aztán lefixáltam, hogy holnaptól nem megyek, mert kell itthon a segítség. Még tesómnak megcsináltam a cuccait és jöttem haza. Hihetetlenül örültem neki, de agyilag baromira elfáradtam...

Mivel szombat, így korán kelés. Éjjel megint tök nyugtalanul aludtam. Még mindig nem az igazi. Az az igazság, hogy nem sikerült odaérnem időre, de így sem én voltam az utolsó. :D Hajnalok hajnalán kedvem sem volt semmihez, jó hogy felbírtam kelni, nemhogy időben elkészüljek. :D Aztán a reggeli pakolgatások... Meg sem álltunk egész délelőtt. Vagyis ígérték nekünk az árut már reggelről, persze folyamatosan vártuk és nem jött. Azt mondták, hogy majd majd majd. Aztán nagy örömömre berendelték a kiscsajt... Pfff a maradék életkedvem is elment, de legalább megtudtam, hogy Ő hozza majd a cuccokat. :) Kicsit lestem is, hogy miért pont ő, hisz tudtam, hogy ma nem dolgozott elvileg sokáig. Aztán kiderült, hogy az áru későn jött meg, nem egyezet semmi semmivel, és így nem gyengén késésben volt mindenki. Nem is csodálom, hogy ideges volt. Persze nekem sem tetszett, hogy még zárás után is melózni kell, mert hát mi is ráhúztunk nem gyengén. Amíg nem ért oda, addig a kiscsaj is próbált beszélgetni, de nekem meg hangulatom sem volt hozzá. Majdnem hogy zárás előtt odajött az a baromi sok fagyos áru... Ha nem ez jött, akkor leszarom az egészet, de így... Ő meg... Olyan édes. Még mindig. Megölelt nem is egyszer. Persze előtte meg is kérdezte, hogy megölelhet-e. Nem tiltakoztam, mert nekem is jól jött, és jól is esett. Elég szoros ölelésre sikeredett, de jó volt :$ El tudnám viselni mindig... Aztán picit beszélgettünk, de gondolom volt olyan, akinek ez nem tetszett... :D Egyszer-kétszer nekem is lehet. Az érzelmeim megint zavarosak... Szóval miután elment, hozzáfogtam én is a melóhoz és kb 1 órát húztunk rá az eredeti munkaidőre. Bő egy óra, sok melóval. Aztán ahogy hazajöttem nekiálltam az akváriumozásnak újra. Már annyiszor megfogadtam, hogy nem kezdem újra, nem költök rá több pénzt... Most már tényleg így lesz, mert már nagyon sokba van. Akárhogy nézzük megérte nekiesni ennyire brutálisan, mert hát cakkpakk kipakoltam belőle mindent és átmostam. Pár órám ráment, de megérte, mert most nagyon szép lett. :) Sokkal jobban tetszik, mint előzőleg. A rohadt vasfát meg ami miatt szívtam, még nem tettem vissza és egy darabig nem is fogom. A hely megvan neki, de majd meglátjuk.A halak visszapakolásánál egyik csigám majdnem kinyírtam. :( Szegényt leejtettem és összetört a háza nagyon. :( De az akváriumban összevissza mászkál, szóval túl nagy baja nem lett. Ennek viszont örülök. Reggelig meg pihi...

Olyan szarul aludtam. Nyugtalanul... Nem is pihentem ki magam rendesen, de nem is lesz rá hétvégén sem időm, mert egész hétvégén melózok majd. Meló előtt elmentem növényt venni az akváriumba. Hogy itt nálunk mennyire drágák :( csak sajnos ha netről rendelem meg, akkor sem jövök ki olcsóbban, mert a posta drága ehhez. :( Emellett vettem még 2 almacsigát, hogy hárman majd csak jobban tudnak tisztogatni. Ezután irány a meló. Már bent szembesültem azzal, hogy az agresszív gyerekem már a harapdosása előtt megvert egy gyereket, de úgy, hogy az nem tudott ma iskolába jönni. Hihetetlen mik vannak manapság az oktatásban... Csupán azért, mert nem tudunk mit tenni ellene, mert elvettek tőlünk mindent. Olyan feszült lettem hirtelen, hogy csak na. És akkor még olyat mondanak, hogy nálam verték meg egymást, csak az a gáz, hogy én aznap a kissráccal nem is taliztam... Ma meg már egyik sem jött suliba, ami nem is baj, mert legalább nyugi volt. Alapból nem sok gyerekem volt. Nyugis napom volt viszonylag és még előbb is jöhettem haza. Még hazafelé bementem a boltba rágóért és láttam Őt... Nem igazán volt beszédes hangulatában... Aztán itthon jött a pihi...

Egész éjjel szenvedtem a rohadt fogfájás miatt. Már a Flector se használt, így kora reggel be kellett látnom, hogy nincs mese, meg kell látogatnom mielőbb a fogorvost, ha rendelni fog. Hiába vagyok befosva tőle, menni kell. Gondoltam azért még a szegfűszeget kipróbálom. Több perces keresés után sikerült itthon találnom egy fél csomaggal. Azt mondták, hogy az a legjobb, ha őrült és akkor a lyuk helyére kell betenni... Aha... Ez egész, de megpróbáljuk egy kis rágással... Kb. 5 perc elteltével, mintha mi se lenne. Hihetetlen, de a fájás elmúlt, és lezsibbadt azon a részen a fogam. Gyorsan a csomagot be is tettem a táskámba, ezzel bebiztosítva magam egész napra. Ha már itt tartunk, akkor igazán jó, mert délutánig meg se éreztem, hogy van lyuk a fogamon, mert a fájás elő se jött. Már késő délután éreztem, hogy olyan mintha fájna, bevettem még egy szegfűszeget és azzal elmúlt ismét. Jobb mint a gyógyszer. Hamar beértem a suliba, de csináltam magamnak még egy kört, mert elfelejtettem az egyik kolleganőm névnapját, így mehettem vissza a boltba. De sikerül vennem egy bonbont kemény 500 Ft-ért, ami alapból simán a duplája lenne. Csak lestem, hogy miért ennyi, de nem azért mert lejár hamarosan... Mivel mindennap történik valami izgi, így ma sem maradhatott ez ki. Az egyik agresszív gyerekem alkotott már megint. Ez nem a kicsi, ez a nagyobb. És mindig az enyémek. :( Már kedzte volna ebéd közben is, de gyorsan lerendeztük azt, így nem volt semmi eksön. Na ezen felbuzdulva jött a focizás... Ami nem is tartott olyan sokáig. Egyszer csak azt látjuk, hogy ez a gyerek meg egy másik verekedik. Nem is gyengén. A kis agresszív majom úgy harapta a másik kezét, hogy csoda, hogy nem jött ki egy darab a kezéből. Olyan mélyen ott volt a foga nyoma, aztán bekékülve... Mint a nem normálisak olyanok. Sőt... Nem is rendes az ilyen. Egy rohadt labda miatt volt mindez megint. Hihetetlen milyen ideg volt benne, ahogy ökölbe szorított kézzel, vörös fejjel, véres sezmmel ott állt a másikkal szemben, mint aki pöccenésre ugrani tudna máris, és ha nem vagyunk ott akkor meg is teszi újra. Persze ez a gyerek is a szülő kicsi fia... A beírást megkapta tőlem, délután az ofőnek az ellenőrzőjét is odaadtam, aki a következő beírását megkapta... Miért jó ez nekik? Még tegnap volt a foci nálunk. Jöttek több környező suliból a gyerekek focizni. Azt hittem, hogy csak nálunk ennyire gáz ez a köpködés meg a trágárkodás... Szembesültem azzal, hogy ezekhez képest a mi gyerekeink angyalok. Kis seggdugók voltak és úgy trágárkodtak, mint a vízfolyás. Na meg a köpködés... Le tudnám hányni azt az embert, aki köpköd...

Ismételten az jön, amikor aludhatnék, de nem tudok, mert ideg van a gyomromban. Pedig nem tudom, hogy mitől. Csupán nem jó érzés. Volt egy csomó időmi ndulásig, de feltaláltam magam. Ma túlságosan is hamar értem be a suliba, így nem úsztam meg a helyettesítést. Végül is nem volt gáz, mert a kiscsajok elszaladgáltak ott nekem egész tesi órán. Aztán jött a délutáni műszak, mert én már csak így hívom. Mindennapra tartogatnak valamit a kölykök. Tuti ez lehet a hobbijuk. Bár az enyémek mostanában javuló félben vannak. Az agrasszív kismalac gyerekünk megint hozta a formáját, mert az anyuka előtt próbálta rákenni egy másik gyerekre az ő hülyeségét. Persze az anyuka megint tett egy megjegyzést, de egyszer kibaszott szemét leszek és én fogok olyat mondani, hogy baromira nem fog tetszeni nekik. Rohadtul elegem van, hogy nem látja be, hogy az ő pici fia nem egy szent gyerek. Ki néz hülyének kit? Aztán már délutánra a fogam is szétment, de kaptam gyógyszert persze az se segített. Hazafele jövet mondták a buszon, hogy a fogfájásra nagyon jó a szegfűszeg, de komolyan... Gondoltam magamban, hogy oké... Szerintem tuti nem lesz jó. :D Itthon persze nem próbáltam ki, helyette a jól bevált Flectort vettem be, de előtte még megrohamoztam a gyomrom a frissen főtt sóskával. :D Mivel fáradt vagyok, így nincs túl sok említésre méltó...

Amikor az embert felébreszti valami vagy valaki, akkor azt mindenki tudja, hogy nem jó érzés, és nem lesz túl jó kedve utána. Már 7 órakor arra kellett ébrednem, hogy vágják a füvet. 7-kor... Visszaaludni lehetetlen volt, mert egy darabig be se fejezték... Aztán a telefon... Kora reggel anyám is azzal zaklat, hogy kell nekik az ünnepekről megint írni, és küldjem már el. Nagy nehezen ráveszem magam, elküldöm, erre felhív, hogy "de ebben nincs kép". Hát a francokat már. Nem elég, hogy én végzem el a piszkos munkát, még kritizálni is kell. Szépen felhúztam magam, de lenyeltem. Ezt is... Aztán összeszedtem a cuccaim és mentem melózni. Nem értem egyes tökéletlen embereknek miért vicces az, ha a buszsofőr elfelejti kinyitni a  hátsó ajtót, pedig ő, aki a fő fő röhögős még jegyet se tud normálisan kérni. Röhejes emberek vannak. Bementem előbb, pedig tudom, hogy ilyenkor azzal játszok, hogy mehetek helyettesíteni. Ma nem voltam, helyette a kicsiket néztem meg tánc közben. Elég ügyesek, bár van néhány, akinek semmi ritmusérzéke nincs. A jó időnek köszönhetően azt hiszem a gyerekek kitombolták magukat. Ennek ellenére egyesek így sem bírtak magukkal.Nem tudom, hogy honnan szorul ennyi agresszívitás egy elsős gyerekbe. Egyszerűen nem tud társaságban játszani, mert állandóan konfliktusa van, mert mindig bánt valakit. A visszabeszéléssel folyamatosan küzdök még. Ma már sikerült beszélni az egyik aktuális anyukával is, mert kiderült, hogy nem véletlenül nem jutott haza az ellenőrző. A kissrác így sokkal nagyobbat szív, de hát nincs mit tenni, jön az eltiltás. Persze a szülőnek sem jó ez, mert nem tudja, hogy mi történik a gyerekkel, de így egyszerre szembesülni ezzel... Nem könnyű... :D Nem is irigylem őket, pedig olyan aranyos pl. ő is. Tuti kapott otthona a srác, de ez ennek a rendje. Igenis büntessék meg, ha nem tud normális lenni. Itt nem arra gondolok, hogy agyon kell ütni, mert nem az lesz, de na. Sajnos lebukott a hazugságaival... Aztán szembesültem megint azzal, hogy a harmadikosak milyen szerelmesek. Már hetek óta azt hajtogatják, hogy ki szerelmes kibe. Ma egyszer csak azt vettem észre, hogy ők együtt az egyik olvasókönyv hátulját lesik de nagyon. Gondoltam magamban, hogy mi jöhet még? Felkészültem arra, hogy majd valami meztelen nős kép fogad ha megnézem, de szerencsére nem. A kissrác ott vezeti, hogy ki kibe szerelmes, de ez az egész sulira érvényes. Hihetetlen miket ki nem találnak. :D Aztán sikerült egy emlékkönyvvel megint megtalálniuk. Örülök ennek, de már unom. Idén már nem tudom, hogy hanyadik ez. Az "agresszív kismalac" mert a kis szarházik már csak így nevezem, aki állandóan bántja a többit, megint jól megrugdosott egy lányt. Lányt...  Erre jön az anyja, kérdezi mi volt, mondom, erre simán közli, hogy a kislánnyal most beszélt és azt mondta, hogy nem történt semmi. Biztos megint én hazudok. :) Nem is csodálom, hogy ilyenek a szülők. Mi vagyunk a szarok, mert le merjük állítani a gyereket. Annyi plussz stressz ez is még nekem. Inkább ne kérdezné meg, hogy mi van a kölykével. Aztán, hogy ne unatkozzak, telefonált az egyik szülő, hogy később jön haza, később engedjem már a gyerekét. Megmondom értelmesen a gyereknek, hogy amíg nem szólok neki, addig nem mehet el. Erre mit csinál? 4-kor a többi gyerekkel lelép. Még jó, hogy az utca másik feléből össze tudtam őt szedni. Megkérdezem, hogy miért ment el? Mi volt a válasz? "Nem tudom." Hirtelen úgy éreztem magam, mintha gyógyósok között lennék. Egy ilyen nap után megnyugtató érzés hazajönni...

Nem is kiesés, csupán úgy voltam vele, hogy nem írok, mert nincs kedvem. Pedig sokkal könnyebb lenne minden, de hát ha nem, akkor nem. Suliban a szokásos dolgok történtek, az állandó harc a kölykökkel... Kicsit fárasztó már ez mindennap. Még jó, hogy csak 5 napot kell menni és utána 2 nap "pihenő" van, mert különben mindenki kiakadna. Mondjuk így is sikerül kiakadni, mert mindennap van valami, amivel felhúzzák az embert. Ennek örömére pénteken örültem, hogy jöhetek már hazafelé és nem látom őket 2 napig. Most meg baromira nem hiányoznak és már most minden bajom van, mert holnap megint hétfő. Nem a melóval van a gondom, hanem azzal, hogy semmibe vesznek minket ezek a kis szarháziak, és nem tudunk tenni ellene. Hiába írok be neki, a szüleik is ugyanúgy csak vannak, és a gyereket még meg is dicsérik, hogy "ügyes voltál kisfiam". Röhej... Szombaton melóztam, most nem sokáig :) 10-kor már jöhettem haza. Aztán pakolgattam, babáztam és pihentem. A mai napom pedig szinte csak a pihiről szólt. Hosszú hetek óra végre ma akkor keltem, amikor magamtól ébredtem (fél 10). Baromi jól esett, rég volt már ilyen...

Reggeli ébresztésem ma abból állt, hogy fél 8-kor rezgett a telefon... 20-as szám... Felveszem, erre fogja és leteszi. Gondoltam magamban minden szépet, na meg ha valamit akar akkor majd hív újra. Gyorsan neten utánanéztem, és kiderült, hogy anyum mankatársa. Mi a francokat akar ez reggel? Aztán megint hívott, és kiderült, hogy az Avon-t akarja. De könyörgöm ilyenkor??? Mondta, hogy eljönne érte... Hmm oké, de én mondtam, hogy mivel felébresztett, így legalább arra adjon időt, hogy felöltözök. :D Jött is érte, elvitte, én meg tök morcos voltam utána, mert baromira utálom, mikor így ébresztenek fel. :S Aztán összeszedtem mindenem, és várakoztam, mert így előbb kellett felkelnem. :S Nézegettem a halacskáim és az egyiken azt vettem észre, hogy olyan mintha mindenhez dörgölözne. Gyorsan utána is néztem a neten, és elvileg ez lehet betegség, de a többi jel nincs meg... Nem tudom, hogy csak játékból csinálta, vagy komolyan van valami baja. Emellett a Dávid rákocskámat tegnap este megzavartam, mert tényleg nem jött elő a titanicjából. Hát nagy nehezen sikerült megnéznem, és láttam, hogy petés. Gondoltam, hogy ezért bújkál, de így már biztos. Mondjuk ott van bent a legjobb helye.  Remélem ő nem fogja megenni őket. :) Még meló előtt elmentem turizni. Sikerült egy zsír új felsőt túrnom megint, meg egy övet is. Hihetetlen miket dobálnak ki. :) Mondjuk ki is kell fogni a jó cuccokat. Aztán jött a meló... Szokás szerint esett az eső, bent ment a tombolás, nekünk a kiakadás. Én már nehezen viselem ezt a bezártságot, hát még ők... Szokás szerint jött a bunkózás, a visszabeszélés. Megfogadtam, hogy megpróbálom elereszteni ezt a fülem mellett, hátha észreveszik magukat, de egyszerűen nem ment. Baromira bántja a fülem, ha valaki csúnyán beszél, főleg a társaival. A másik meg az, hogy az egyik gyerek ma folyamatosan piszkálta a többieket. Mindig kitalált valamit, hogy ráfigyeljenek. Feltünési viszketekség... Mikor rászóltam, akkor meg egyszerűen közölte, hogy tök mindegy ha beírást is adok neki, mert ő holnaptól úgyse jön többet... Ebben a vicc az, hogy csak nekünk lenne jó, ha nem bontaná a rendet... Mondjuk tegnap jött érte az anyja, mondtam neki, hogy viselkedik a kicsi fia, de ismét nem várt reakciót kaptam a szülőtől. Csak lesett rám, semmi reagálás, de persze tudtam, hogy akkor erről is ennyit, mit várok ezek után a gyerektől? Csakis a szülőket tudom hibáztatni, de ők persze bennünk keresik a problémát, hogy nem tudunk hogy bánni a hülye kölykeikkel... Szép lassan eltelt a nap, hazafelé meg még a nap is kisütött. Talán holnaptól már jó időnk lesz...

A napom ott folytatódott, ahol tegnap abbahagytam. Ma is azt éreztem, hogy kész káosz minden. Ismét esős nap van mögöttünk, és ismét meg volt őrülve mindenki. Mondjuk nem is csoda, mert egész nap be vannak zárva a gyerekek, de a kivételek akkor is megvannak. Egyszerűen ki fogok borulni, ha még sokáig ilyen idő lesz, és nem tudják kitombolni magukat. Nem bírnak magukkal ezek a kölykök, és egyre jobban pofátlanok. Nem tudom elhinni, hogy egy csepp tiszteletet nem tudnak felénk tanusítani. Na és nem hat rájuk semmi. Sem a bünti, sem a beírás, mert tudják, hogy ennek úgysincs következménye. Mármint otthon nincs... El tudom képzelni, hogy nevelik ezeket a gyerekeket. Ma is jön az egyik szülő, mondom neki, hogy milyen volt a gyereke, erre a reakciója csak annyi volt, hogy nézett rám, de nem mondott semmit, de látszott rajta, hogy nevetne... Baromi vicces lehet ez, mikor közlik, hogy tök szemtelen a gyerekem. De ez mindent elárult a szülőről is nekem, szóval így mit várjak a gyerektől? Ennek ellenére a legjobban attól akadtam ki, hogy tegnap csúfolták az egyik kiscsajomnak a tesóját, erre ma a kiscsajom hozza az ellenőrzőjét, hogy a mai naptól nem igénylik a napközit... Mondom mert??? És akkor elkezdi mesélni, hogy a tesóját csúfolták, és hogy az anyja azt mondta, hogy akkor nem lesz napközis, mert rosszak a fiúk. Köpni nyelni nem tudtam, hogy vajon miért ő nem lesz akkor napközis??? Hisz nem őt bántották. De ezek a szülők... Persze a kicsi az ugyanúgy ott van nálunk délután... :S Mindegy... Biztos van aki ezt megérti. Az tuti, hogy mindegyik szülőnek érdemes lenne 1-1 napot eltölteni ezekkel a gyerekekkel, és majd rájönnének, hogy nem olyan egyszerű semmi sem.... Most kellene nekem 1 hét pihi...

Hétfő lévén már az ébredés is szar érzés, még ha később is kell kelni. Alapból esett az eső is, ez is rátett a szar hangulatra. Már ekkor éreztem, hogy kész káosz lesz a suliban is minden, mert ilyenkor nem tudunk menni az udvarra. Elindultam, rögtön mentem is tovább a következő csatlakozással, mert ilyen időben nem is volt kedvem várakozni sem. Bár ezt utálom, mert mikor előbb bemegyek, akkor tuti bedobnak valahova. De szerencsére nem így volt, de várakozhattam egy csomót. Feltaláltam magam. Még a hétvégén vettem krepp papírokat, hogy abból csinálunk majd anyák napjára virágokat. Neki is álltam a szabadidőmben, hogy elkészítsem a példákat. Elég jól sikerült. Büszke is voltam magamra. Aztán kezdődött a meló. Mivel sokan voltunk, így nem ehettünk egyszerre, így mi elvonultunk tanulni. Már itt éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom ma. Kis szarházi gyerek már rögtön mondta volna meg, hogy mit csinálunk majd délután... Az agyam eldobom azon, hogy azt hiszik, ők döntenek el mindent. Aztán jött a visszapofázás, a bunkózás... Igen ezek. Szörnyű, hogy ilyenek vannak. Ilyenkor nehezen tudom tűrtőztetni magam, hogy ne mondjak olyat amiből bajom lehet, illetve ne csapjak oda, mert megérdemelné a szájbaverést. Majd nem csinálná máskor. Persze itt nem ért véget semmi. Jött a folyamatos szemtelenkedés, bunkózás ismételten, és mikor beírok neki az ellenőrzőjébe, akkor megkérdezi, hogy "Miért? Nem si csináltam semmit..." Nem persze... OTthon neked ez is természetes. "Azt mondják én nem rossz vagyok, hanem eleven." Eleven a faszt... Bunkó vagy nem eleven. Aki visszapofázik az már a bunkó kategóriába tartozik. De a szülők ezt se tudják... A lényeg, hogy sokat kellett ma köóüzdenem velük, mert haverként próbáltak meg kezelni. Kiosztottam pár figyelmeztetést, és szivattam én is őket, ha már ők is megtehetik, én is... :D De tök mindegy, mert úgyis ők szívnak. Ennek ellenére sikerült megcsinálni az anyák napi ajándékként a virágokat is, már ezzel előrébb vagyunk. Nehéz egy napom volt. Szerencsére nem kellett maradni még délután is tovább, mert azt már nem bírtam volna. Még reggel megérkeztek a halacskáknak az új kaják is. Szépen fel is falták, szóval tetszik nekik. :)