Kismaci86 mindennapjai...

Baromi szar érzés hétfő hajnalban azért felkelni, hogy elmenjen az ember melózni. Most, hogy így egyre jobban tapasztalom, hogy milyen is valóban a munkás élet, így be kell látnom, hogy tényleg nem frankó. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig azt mondogatták, hogy addig tanulj, amíg lehet, mert utána már nem lesz jó. Persze minket akkor is vonzott a munkás élet, mert mindenki utált tanulni meg suliba járni. Azt kell mondanom, hogy valóban így van. Ugye a suliban is kellett melózni, de ne hasonlítsuk össze ezzel, mert a kettő nem ugyanaz. Az igazi szellemi munka és nekem valamilyen szinten az sokkal jobb is volt. Ez meg... baromira fárasztó. Nem azt mondom, hogy szivesebben tanulnék, mert nem így van. Nem hiszem, hogy csak úgy magamtól visszaülnék az iskolapadba. Csupán arról van szó, hogy akkor tudja meg mindenki, hogy milyen ez, amikor már benne van. Én meg most érzem ezt, hogy milyen egész nap gürizni a semmiért. Szóval egész nap meló, pakolás meg minden. Baromira nem ennyi dolgom volt hétvégén. Na jó meg nem is ennyit láttam belőle. Szóval hajnali kelés, kómás reggel után már alig vártam, hogy jöhessek haza és legyen új körmöm. Lett is és sokkal boldogabb lettem egyből. Aztán még jött egy fárasztó délután. Leginkább a nagy semmittevés volt, de komolyan ez sokkal jobban fáraszt, mintha csináltam volna valamit is. Estére meg már mindenkinek jól esik a pihenés. Nekem is... Na meg persze most lenne jó valakihez hozzábújni...

Hogy nem sok időm van a pihenésre. Az a helyzet, hogy mióta kiderült, hogy a munkatárssal mi van, azóta az egész életem felfordult. A főnök megkeresett és szólt, hogy ha tudok és van kedvem, akkor felvenne és hivatalosan is melózhatnék ott. Persze igent mondtam, mert kell a meló, kell a pénz, mert a munkanélküli segélyből nem lehet megélni. Szóval az a szitu, hogy minden amellett van, hogy kell a pénz, de így nem sok szabadidőm marad. Frankón nem sok. Az egészbe úgy mentem bele, hogy ha én mellette mehetek vezetni. Persze a főnök tök megértő volt és azt mondta, hogy minden megoldható. Szóval a holnapi naptól hivatalosan is melózok. Nem lesz könnyű, mert nem lesz az. Furcsa lesz mindig hajnalban kelni, délben vezetni, délután megint melózni és este hazaesni. Ha minden jól megy, akkor nem sokáig kell ezt csinálni, mert mehet vissza melózni a suliba. Vagyis remélem. Bár azt mondta a főnök, hogy ha úgy adódna, hogy nem sikerül, akkor is maradhatok itt. Szóval még nincs is nagy gond ezzel, csak nem tudom, hogy ez engem hogy fog megviselni. Baromi nehéz lesz hozzászokni. Mindennap látni őt... Tudom, hogy a csaját szereti és így nem könnyű. Az egy hét alatt sok minden történt, de a hét végére kiderült minden. Hát ez van :) Próbálok majd minél többet pihenni, aztán meglátjuk, hogy mi lesz...

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi!  Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom,hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt...
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim.  Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt.
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: "Rámmosolyog, az arcára nyomok egy puszit...  El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."

Mit is kívánhat egy józan paraszt hétfőre? Hát hajnali kelést és sok melót. :D Igazából nem is hittem, hogy odaérek időben. Sikerült... Lehetett pakolászni bőven, de túléltem. Úgy voltam vele, hogy úgyis hétfő van úgy se lesz semmi jó, főleg addig amíg nem látom Őt. Persze jött is, és megint át kellett élnem azt, hogy nem köszön és ott megyek el mellette. Lehetetlen, hogy nem hallotta... Ekkor feladtam és szivem szerint jól megrugdostam volna, de csak van tartásom, meg nem kell lealacsonyodni hozzá. Aztán örültem, hogy jöhettem haza és volt egy kis pihi. Aztán délután reménykedtem, hogy nem kell találkozni vele, de nem így lett. Jött és igaz, hogy köszönt, de na... Azért mégsem ugyanolyan na. Aztán pakolásztam és egyszer csak arra járkált és annyira felidegesítettem magam, hogy nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá. Megkérdeztem, hogy kérdezhetek-e valamit... Erre... Nem pont erre számítottam, de jött a flegmás stílus, hogy "nem, de úgyis megkérdezed". Ja mondom bocsi, de így nem akkor és otthagytam. Aztán csak izgatta a téma és megkérdezte, hogy mi van. Megkérdeztem, hogy utál? Megbántottam? Haragszik rám? "Nem..." Oké... "Miért?" Na és itt kifakadtam, hogy még arra se képes, hogy ha ott állok mellette, akkor köszönjön. "Ekkora paraszt lennék?" Hát Te mondtad... Aztán csak mondtam mi bánt és próbált úgymond jópofizni, hogy vállátkarolás, "jaj tudod mi van". Ugyan honnan tudnám??? De nekem se kellett több, mert azért én se hülye vagyok, szóval otthagytam a francba. Azért csak baszta ez a csőrét és mondta, hogy ha névreszólóan fog köszönni akkor így kiengesztelhet? Nem kell engem kiengesztelni. Ha kell, akkor puszit is ad mindig... Tartsa meg magának a pusziját. :D De ez is olyan jól esett... Persze a hülye nem normális emberek ma is megtaláltak. Aztán este kiderült, hogy az egyik munkatársnak rákja van. Rosszindulatú.... Szegényt úgy sajnálom. Az anyjának is volt és azt mondták öröklődik, így szegény is benne van. :(

Nem tudtam magam rávenni az írásra eddig. Valamiért mindig jobbnak éreztem azt, hogy ne írjak. Pedig eddig mindig megnyugtatott, ha kiírtam magamból a bánatom, de most valahogy még arra se tudtam rávenni magam, hogy belépjek ide. Nem is beszéltem a gondjaimról senkivel, nem is írtam és inkább úgy érzem, hogy picit magamba is fordultam. Kezdem tényleg rosszul érezni magam egyedül... Bár tuti nincs olyan ember, aki komolyan gondolja azt, hogy jó egyedül lenni. Aki ezt mondja, az tuti hazudik. A heten inkább a szomorúságról szólt, mint az örömről...
Kedd: örülhettem volna, hogy melózhatok, de nem... Már én érzem magam kényelmetlenül de komolyan. Amikor jött, akkor is nagy nehezen odabüffentett egy "hello"-t oszt csá, osszam be. Nem is a hellóval van gondom, hanem a stílusával. Nem tudom, hogy mi baja, mert még mindig azt mondom, hogy én nem tettem semmit... Délután pihi volt, nem mentem vezetni sem.
Szerda: Még délelőtt mindig meló. A pénz miatt jó is ez, de... Basszus reggelről is bejött, persze köszönés nuku és még a fejét is elfordította mikor meglátott. Na ilyenkor törik össze bennem minden. Szó szerint minden. A fax baja van velem... Aztán később meg még előre köszönt is... Aztán siettem haza, mert annyi volt, hogy az összepakolt cuccom felszedem és megyek vezetni. A vezetés először picit fura volt, mert azért 4 napja nem ültem kocsiban. Aztán szerintem ügyes voltam. Egyre több felé megyünk és egyre jobban is megy, én úgy érzem. Persze nagyon kell figyelni. :S Ugye egyszerre két órát vezetek és a második óra végére már nagyon besokalltam, mert az oktató folyamatosan mondta és mondta, ezt csináld, azt csináld, így, úgy, amúgy... Aztán már azon vettem észre magam, hogy rohadtul nem is értem meg, hogy mit mond és csak megállok a zebránál a gyalogosnak. Aztán valahogy megkönnyebbülés volt, mikor végeztünk és jöhettem haza pihenni. Azért egy hajnali kelés után nem nagyon tud az ember úgy figyelni. Estére meg a szemem is kezdett fájni.
Csütörtök: Nem a sokáig való alvást választottam, hanem inkább beosztattam magam reggelről vezetni. Az előző naphoz képest nagyon is jó volt. Szerintem szerdán is csak sok volt már egy napra az oktatónak és azért volt ő is feszült. Szóval a vezetés még így jobb is volt, azt leszámítva, hogy a szemem agyonra be volt dagadva. Megint az a szemét herpesz. Olyan csúnya volt. Be volt dagadva, de láttam rá és ezért mentem el vezetni is. Persze dokihoz nem mentem el, helyette a gyógyszertárban vettem szemcseppet meg szemkenőcsöt. Délután itthon pihentem, mert mást így nem is nagyon tudtam volna csinálni. Persze kivasaltam meg takarítottam is. Aztán mivel a gép az ablakom mellett van így látom, ha hozza az árut, vagy hallom, hogy jön az autó. Két autó hangját ismerem fel. A miénket és az övét. Aztán láttam, hogy a főnök megy el és mellette az Ő csaja... Vagyis nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vannak, Ő meg a másik kocsival ment utánuk. Na mondom ez is fasza. De még mindig nem értem, hogy miért nem vele ment akkor?
Péntek: ismét inkább a korai vezetést választottam. Először szidtam is magam, hogy tök hülye vagyok, mert aludhatnék még stb stb, de beláttam, hogy így jobb, mert nincs olyan meleg és reggelről az agy is jobban fog. Igazán jól éreztem magam vezetés közben. Persze még fárasztó ez nekem, de szokni kell. Csomót gyakoroltuk, hogy hogyan kell balra kifordulni, főleg ha gyalogosoknak is zöld van. Azt hiszem elég ügyes voltam. :) Főleg úgy, hogy a szemem a lehető legjobban be volt dagadva és baromira fájt is, de láttam rá. Aztán megtudtam, hogy az a pasi jön utánam, aki bepróbálkozott nálam. Azóta se láttam és nem is beszéltünk. Ahogyan átnézett rajtam azt tanítani kéne. Persze ha neki így jó. Aztán mentem a buszmegbe, mert jött a teló, hogy menjek, mert nagyanyámak kirabolták. Mintha nem lenne így is elég gond. Aztán útközben egy kukásautóból a vezető nagyon magyarázott nekem. El se tudtam képzelni, hogy mit akar, de csak mondta. Aztán már felidegesítettem magam és közöltem vele, hogy " ha leállítanád azt a kurva motrot, talán meg is érteném, hogy mit akarsz". Érdekes módon rögtön megtudtam... Közölte, hogy szokott látni vezetni, mert figyel és ügyes vagyok. Én meg ezzel a lendülettem közöltem, hogy lesse az anyját :D Hülye perverz öreg fasz... oszt még hegyesfülű is. Hogy a francba tudom ennyire vonzani őket? Aztán megkerestem nagyanyám és ááá olyan zavaros az egész. Állítólag ega hegyesfülű vette el a pénztárcáját, de úgy, hogy otthagyta, de mégis visszakerült hozzá, mert valaki visszavette, de akkor minek kellett ekkora felhajtást? Meg ne mondjam el senkinek se... Én meg rögtön telefonálgatok, hogy mit hova kihez miért, erre kiderült, hogy az iratait el se vitték. Akkor minek mondták azt is??? Jól felidegesítettem magam és jöttünk haza a francba. Ahogy leszálltunk a buszról hát persze, hogy össze kellett futni vele... Ment hazafelé és láss csodát vette a fáradtságot és intet... Hihetetlen volt. Délután itthon segítettem kaját csinálni és pihiztem.
Szombat: szokás szerint hajnalban kelés és go melózni. Tiszta ideg volt a gyomromban, hogy majd jön és megint át kell élnem azt, ahogyan átnéz rajtam. Szerencsém volt, nem jött. Sajnos szembesültem azzal, hogy a csaja, vagy nem tom kije, együtt vannak-e, szóval ő is ott melózik... Hirtelen egy világ omlott össze bennem, de nem volt mit tenni, melóztam tovább. Szar érzés volt és elkezdett az agyam azon kattogni, hogy lehet ez az összefüggés a viselkedése között... Hamar eljöhettem, mert ez nem az én hétvégém volt. Jobb is volt, mert nem bírtam volna melózni még ott. Délután mentünk unokatesóm diplomaosztós "bulijára". Igazából nem értem az embereket. Már egy hónapja tudták az időpontot és szerdán vették a fáradtságot, hogy telefonon meghívjanak. Igen telefonon. Ez za amit én annyira szánalmasnak tartok. Lehet velem van a gond, de én így látom. Persze itt már tudtam, hogy az esküvőre is itt leszünk megívva. Így is lett. Nem is az, hogy elhozzák a meghívót vagy valami... Ráadásul úgy, hogy még van 2 hét... Milyen dolog már ez? Főleg, hogy apumék a tanuk. Nem hiszem, hogy ezt így és ilyen formában kellett volna. Szerintem az a normális, hogy elvisszük a meghívót és úgy normálisan. Úgy illik. Meg pláne az, hogy időben szólunk. Emlékszem, hogy nem közeli rokonék már 3 hónappal előtte hívtak minket. Ezek meg közeli rokonok. Na mindegy. Ittunk, gondoltam majd jól feloldódok. Így is lett még az első szerelmes szám fel nem hangzott. Ott végem lett és magambafordultam. A kaja jó volt, de vártam mikor jövünk haza. Mindenki ivott összevissza mindent és tudom, hogyez lesz a lagziban is, nekem meg nincs kedvem ehhez. Lesni a sok részeget...
Ma: Jó érzés volt magamtól ébredni. Ahogy tegnap hazajöttünk és lefeküdtem és reggelig aludtam. Rámfért már. Délelőtt kitakarítottam a halakat meg a rákokat, aztán gyorsan kaja után elmentem felköszönteni a "barátnőmet". Hát... szerintem tök illetlenség az, ha meg se nézik az ajándékot. Vittem neki kisrákokat. Aztán elmentünk pestre vásárolni. Rég voltam más az Auchanban. Semmi sem változott. Csak az árak. Az egész délutánunk elcsesztük, mert igazából én úgy éreztem, hogy fölöslegesen mentünk fel... Így este meg... Jól esik a fekvés. Eldöntöttem, hogy megint kevesebbet fogok kajálni, mert az elmúlt 2 hétben 4 kilót híztam megint. Tegnap amit fel akartam venni nadrágot... nem tudtam begombolni a derekát. Szóval próbálok megint figyelni mindenre és nem eszek 6 után, mert azért mostanában elég sokszor megszegtem...

Még mindig nem szeretem a hétfőket. Főleg akkor, mikor korán kell kelni, mint ma. Na ja megint a pénz... Egész nap melóztam, jó oké nem szakadtam meg, mert nem vittem túlzásba. Szerencsére túl sok meló sem volt, nem jöttek annyian a hülyeségeikkel és így kibírhatóbb volt a nap. Persze nem volt valami jó. Kezdem azt érezni, hogy Ő direkt kerül engem. Igaz kiderült, hogy szabadságon van... Persze amikor én melózok, akkor nem jön már... 1 hónapja... pedig szerintem nem bántottam. Hétvégén is áááá... Nem értem, hogy miért kerül. Na mindegy... A bolban még babáztam is. Olyan édik a pici babák. :) Aztán megérkezett az Avon-os csomagom is és az új parfüm is. Már annyit rendeltem és magamon egy se tetszett. Persze el is adtam őket. De ez most tetszik. Kérdés meddig. :D Itthon folyamatosan a hiba keresés, a morgás. Nem jó ez így... de hát senkit nem érdekel. Most így este már csak a pihi, semmi más...

Nem tudom, hogy miért van az, hogy az ember nehezen indul el bárhova. :D Így voltam reggel én is. Baromira nem volt kedvem felkelni és elindulni sem. Nagy nehezen tudtam rávenni magam, hogy menjek már. Persze a buszom nem jött időben. Telefonáltam is gyorsan, hogy késni fogok, ennek örömére időben beértem. Hát igazából ez tök nevetséges. :D Hogy ne nézzen az oktató hülyének, így gyorsan beszaladtam az ismimhez a boltba. Aztán mentem a megbeszélt helyre. És még így is én vártam... :D Szóval a késés nem jött össze. :D Beültem a kocsiba és azt hittem, hogy majd hallgathatok érte, hogy a tolatást hoyg elbasztam. De nem. Megbeszéltük, hogy most már akkor megyünk a forgalomba. Én mondtam, hogy baromira félek a sok kocsi között. Baromi sok akaraterő és bátorság kellett ahhoz, hogy én bátran menjek az autók között. Jó nem ez volt az első, mert már voltam egy rövid ideig a főúton, meg hát a mellékutakon is voltak autók, de az megint más. Első 10 percben a bolti főnökömmel is sikerült találkoznom. :D Tök vicces volt, mert nem számítottam rá. A fél várost bejártuk, jó igaz, hogy lassabban, de azért próbáltam haladni a forgalommal. Meg igazából nem is nagyon volt időm azon gondolkozni, hogy jaj vajon mi lesz akkor ha... mert váltott a lámpa, menni kellett. Azért az nagy öröm volt, hogy 2 óra alatt egyszer sem fullasztottam le a kocsit. Büszke is voltam magamra. Főleg abba a kereszteződésbe, ahol eddig mindig sikerült is. A végére meg elmondhatom, hogy ismét élveztem is. Aztán már kezd ahhoz szoktatni az oktató, hogy csak azt mondja, hogy itt meg itt erre meg arra és lesi, hogy én hogy reagálok. :D Jó azért a kátyúk kerülésénél még belenyúkált a kormányba, de ez még oké szerintem. Bár az még nagyon is szokatlan, hogy egy kézzel fogom a kormányt és úgy váltogatok többször. Nem is nagyon hajlottam először rá, de gyorsan megoldotta azzal, hogy megfogta a kezem és rányomta a váltóra, hogy ne is tudjam levenni. :D Szóval jó volt, megérte menni. Aztán elmentem és vettem két rövidnadrágot, mert ebbe a melegbe kell az is. Aztán a gyógyszertárat is meglátogattam. Ezután jöttem haza és pihiztem kicsit. Közben kimostam és kitaláltam, hogy a halaknál csinálok egy vízcserét ma a hétvége helyett. Elkezdtem és ahogy megmozgattam a szűrőt, akkor láttam, hogy icike picike rákok úszkálnak mindenhol. Jajgattam mint a nem rendesek, hogy mit csináljak most. :D Gyorsan próbáltam kihalászni minél többet. Persze egy ideig ezzel nem is lett volna gond... A kis okos sügerek rájöttek, hogy itt valami bibi van és kellő távolságból figyelték az én szerencsétlenkedésem és mihelyt a kis rák kiugrott a hálóból, ők máris mentek és felfalták. :D Összesen megint nem tudom, hogy mennyi volt, de 31 db-ot sikerült megmentenem. Gyurikát is kiszedtem és mindent átnéztem az akváriumban. Aztán erőt vettem magamond és megfogtam őt. Soha nem sikerült még őt megfogni, mert nem engedte magát. Hát most kénytelen voltam rá, mert még volt rajta kicsike rákocska és azokat le kellett szedni. Köszönésképp meg is csípett az ollójával. Persze nem fájt, de azért még mindig én vagyok az erősebb. :D A siker végén ő visszakerült az akváriumba, ahol azóta is duzzog magának. Majd megbékél. A nap hátralevő részében meg a pihenés kapja a főszerepet...

Tegnap este nem volt energiám se írni a nagy melegben. Pedig idegeskedtem is egy sort. Tegnap se voltam vezetni. Nem is baj, mert így pihenhettem. Már amennyire lehet mostanában. Baromi meleg van. Délelőtt itthon csináltuk a dolgunkat, segítettem, próbáltuk túlélni a meleget. Délben jött a barinőm és csináltam neki a hennát. Áthúztam többször neki, mert ő tutira tud rá vigyázni, nem úgy mint egyesek. Ráadásul kiderült, hogy a másik "barátnő" már otthon csinálja magának. Picit fel is húztam magam, mert akkor mi a francért hívogat, hogy csináljam már meg neki. Hát nem vagyok hülye, hogy amit ő elcseszett, azt majd helyrehozom, főleg úgy, hogy nem is tartotta be amit mondtam neki. És akkor még én vagyok a rossz, hogy nem maradt meg neki. Na mindegy. Aztán délután a nagy melegre való tekintettel leültem filmezni. Persze egy huzamban nem tudtam végignézni egy filmet se, mert mindig megzavart valaki. Este meg jött a kisfőnök... Vagyis ők mentek bicajozni és becsöngetett. Na vajon  mit akar alapon kénytelen voltam kimenni. :D Már én előre tudtam, hogy majd tuti a meló miatt fogszólni. Hát így is lett. De ezt úgy bírom... Jó hogy nem előtte való nap szólnak, hogy bocs holnap melózni kéne. Mikor mondom neki, hogy bocsi de be vagyok osztva vezetni, akkor felvette a bunkó stílust, hogy akkor majd elrakatom az óráim... El... Meg mert én mennyire kipihent vagyok, mert itthon vagyok. Hát ezen húztam fel a legjobban magam. Mintha nekem itthon nem lenne dolgom. Azért mert nincs munkám, az nem azt jelenti, hogy csak lógatom a lábam, mint ő. A gyerekeire szarik, azért buktak meg. Főznie nem kell, mert vagy az anyja vagy a férje megcsinálja. Hát nem röhejes? Ha családom lesz, akkor tuti nem ezt akarom. Milyen dolog már az, hogy van 2 gyerekem, de anyámékhoz megyünk mindennap kajálni. Szerintem röhejes... Végül nem álltam le vitatkozni az okostojással, így csak közöltem, hogy ha megtudom oldani, akkor megyek, ha nem nem. A vezetés nekem most fontosabb... Persze olyannyira felhúztam magam, hogy máson vezettem le a feszültséget...
Ma... Itthon segítettem a dolgokat megcsinálni, majd utána a kis naptárammal átmentem a kisfőnökhöz, hogy előre mondja meg nekem, hogy mikor kell menni melózni és mikor nem, mert a vezetés még mindig fontosabb és simán megteszem, hogy nemet mondok. Érdekes módon hip-hop megtudtam, hogy mikor kell mennem és mikor nem... Remélem a vezetést át tudom majd pakolgatni, mert azért a pénz is jönni fog. A lényeg, hogy megmondtam, hogy mi van és látszólag nem is tetszett. De azért elgondolkozhatnának ők is, mert rohadtul nem vagyok megfizetve és még én teszek nekik szivességet. Röhejes, hogy egyesek hogy próbálják kihasználni a másikat. Aztán ezután kifeküdtem a napra. Kemény másfél órát töltöttem kint, de nem bírtam többet, mert rohadt meleg van. Szinem nem igazán lett, de izzadtam egy jót. :D Aztán délután lazításképp filmeztem és pihentem, mert megérdemlem... :D

A tanító néni kérdezi az iskolában a gyerekeket:
- Mi az, négy lába van, barna és az erdőben él?
- Medve! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanitó néni -, de lehetne őzike is!
A tanító néni folytatja:
- Mi az, zöld, fűben van és ugrik?
- Béka! - kiabálják a gyerekek.
- Jó a gondolat - mondja a tanító néni -, de lehetne szöcske is!
Ekkor Jancsika megkérdezi a tanító nénit:
- Mi az, amit ha a tanító néni a szájába vesz, akkor nagy és kemény, s mikor kiveszi, kicsi és puha?
A tanító néni hatalmas pofont kever le Jancsikának, de az csak folytatja:
- Jó a gondolat, de lehetne rágógumi is!

Iskolában a gyerekek az uborkáról tanulnak. A tanárnő felrajzol egy uborkát a táblára mire az osztály elkezd hangosan röhögni. A tanárnő bepipul és rászól Mórickára:
- Szerinted mit rajzoltam a táblára?
- Egy faszt!
A tanárnő teljesen elképed és rohan az igazgatóhoz, hogy odahívja. Az igazgató bemegy az osztályba:
- Gyerekek mi ez a rendbontás és ki rajzolta ezt a faszt a táblára?

Matekórán a tanárnő feltesz az osztálynak egy kérdést:
- Gyerekek, mi történik, ha ül 3 galamb a fán és lelövünk onnan egyet?
Pistike majd kiesik a padból úgy jelentkezik, tanárnő fel is szólítja:
- Természetesen egy sem - mondja Pistike.
- Hogy-hogy egy sem?
- Mert lelövünk egyet és a többi megijed a durranástól és elszáll.
- Nagyon tetszik a gondolatmeneted Pistike, de én nem erre gondoltam. Matematikailag szerintem 2 marad ott.
Megy tovább az óra, a vége felé Pistike ismét jelentkezik:
- Tanárnő én is kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérdezz nyugodtan.
- Megy 3 nő az utcán, mind a három fagyit eszik: az egyik nyalja, a másik harapja, a harmadik szopja. Tanárnő szerint melyik a férjezett?
Tanárnő irul-pirul, de mégis válaszol:
- Szerintem amelyik szopja.
- Szerintem meg az, amelyiken jeggyűrű van, de nagyon tetszik a tanárnő gondolkodásmódja!

Eseménydús? Inkább pénzkiadásos... Éjjel nem tudtam aludni ismételtem. A meleg is, az idegesség is. Persze amikor kelnem kellett, akkor tudtam volna aludni. Nagy nehezen rávettem magam, hogy felkeljek és elkészüljek. Volt egy megérzésem, hogy reggelről kell elkészülnöm. Jól is tettem mint később kiderült. Aztán átmentem kaját venni a boltba és várakoztam a körmösre... Közben a postán is voltam, mert tudtam, ma érkeznek az új csigák. Szép kék almacsiga és egy ördögcsiga. Hát nem egyszerű beszerezni őket, mert errefelé nincs. Olyan kis szépek. Eljött a 9 óra, persze ő sehol. Na mondom fasza. :D Végülis negyed 10 után ide is ért. Igazából nem is jött jól, mert így minden csúszott és imádkoztam, hogy a buszom elérjem. Szóval jó, hogy még reggel elkészültem. Várni kellett, sok idő volt, de megérte. Nagyon tetszik és már vártam, hogy legyen újra csini körömöm. Nagyon szép lett szerintem. :) Nekem tetszik és szerintem ez a lényeg. Aztán annyira volt csak időm, hogy átöltözzek és gyorsan bedobáljak mindent a táskába és mehettem is a buszhoz. Még az volt a szerencse, hogy az is késett. Aztán szép lassan besétáltam a suliba. Már mindenki ott volt. 1-re kellett menni, így is fél 1 előtt értem oda. Aztán pár perc szuszanás és mondta az oktató, hogy megyünk is... Máris? Minek? Gondoltam magamban, mert 2-re voltunk elvileg kiírva. Nekem kellett kivinni a kocsit a rutinpályához, ahol már nagyba ment a vizsga. Gondoltam, hogy ettől aztán nem leszek nyugodtabb. Látni ahogy a többieket szivatják... Áááá nagyon kemény. Aztán fél 2 körül sorra is kerültünk. Én voltam az első. A fickó, aki beült mögém az elég fura volt. Azt hiszem a hideg üdítő miatt volt úgy igazából kedves velünk. Másnak nem tudható ez be. Kólával a kezében mellémáll és felteszi az első kérdését. "Mondja meg őszintén, mi az amit ellenőrizne ezen a kocsin?" Őszintén? Háháhá :D Semmit :D futott végig rajtam, de nem mondhattam, mert na. Elkezdtem mondani. Csak pár mondatot mondtam és beültetett a kocsiba. Jobban érdekelte az, hogy mivel foglalkozom, mit csinálok, hol dolgoztam. Kiderült, hogy a felesége is pedagógus, lehet, hogy ez is közrejátszott. Gyors adategyeztetés után felteszi a kérdést: "Van valami kérdése?" "Mehetünk?" :D Gondoltam oldom én is a feszültséget. Persze indulás előtt húznom kellett papírt, amin a pótfeladat volt. A felsőt pont láttam... saroktolatás. Áááá az nem kell nekem. :D Gondoltam alatta jobb lesz... Jobb a francokat. Beállás kapubejáróba hátramenetben balra, kiállás. Azt hittem ott nyomban sírvafakadok. De erőt vettem magamon és elindultam. Csináltam szép sorban a 4 kötelező feladatot. Azt hiszem, hogy ilyen pontosan soha nem csináltam meg. Nagyon figyeltem mindenre. A gyorsítás is ment, meg is tudtam állni. Aztán jött ez a rohadt tolatás. Persze nem sikerült. Többször javítottam, nagy nehezen sikerült beállni, persze nem úgy ahogy kellett volna. Biztos voltam benne, hogy meghúznak. Aztán ahogy kanyarodtam vissza, akkor mondta a pasi, hogy átmentem, de a kormányzára figyeljek, mert ha fél méterrel később kezdem tekerni, akkor simán beállok. Hát köszi... Megköszöntem szépen, az idegtől remegve a papírt se tudtam aláírni csak nagy nehezen. Aztán visszafele is én vittem a kocsit és mondta az oktató, hogy ezt fogjuk még gyakorolni, meg hogy nagyon nem jól csináltam. De most mit csináljak? Ez van. Nem mehet mindig minden. Aztán gyorsan felhívtam mindenkit és jöttem haza "pihenni". Aztán már este túl sok mindent nem csináltam, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy pihenjek és ne kattogjon az agyam... Ja és ma megérkeztek az új sablonok is, amiért egy rakat pénzt fiezettem, de szerintem megérte, mert olyan szépek :)

Igen ez már ma elhangzott. Először is vezetés közben, aztán meg itthon magamban. Nagyon elegem lett mindenből megint. Van aki élvezi az állandó csesztetéseket. Ez szerintem már betegség. Nem hiszem el, hogy ez normális viselkedés, mégha az anyámról is van szó. Úgy irigylem azokat, akik "jóba" vannak az anyjukkal. Itt soha nem volt anya-lánya kapcsolat, nem is lesz.Hozzászoktam, mégis rossz ez így. Szólni meg nem lehet, mert akkor meg jobban gázos lesz a szitu... Na mindegy... A mai napról. Nem volt energiám felkelni, mikor kellett volna, így picit tovább aludtam, a következménye az lett, hogy kapkodhattam az elkészüléssel. Persze nagyanyám is beállított, de mondtam neki, hogy én nem tudok vele foglalkozni most. Végül is lefoglalta magát. :D Aztán végre elindultam vezetni. Végre... Nem így mentem oda, hogy hú de sok kedvem van. Nem volt mese menni kellett. Jöttek a feladatok újra és újra. Valamiért nem vagyok 100%-os magamban. A 4 kötelező feladat úgy érzem, hogy megy. Vagyis ment, még a gyorsításos résznél ma túlcsúsztam. Pedig soha nem volt ilyen. :( Aztán a tolatás is... Tiszta káosz van a fejemben. Ráadásul a vizsga is délután lesz csak, addig meg annyit fogok még idegeskedni, hogy csak na. Ráadásul úgy néz ki, hogy én leszek az első. A srác meg utánam. Az oktató azt mondta, hogy a srácnak nem fog sikerülni, meg azt, hogy nagyon fogja sajnálni, ha nekem nem sikerülne. Tiszta stresszes vagyok már a vizsga miatt. Hazafelé benyomtam egy 3 gombócos fagyit. Olyan jól esett ebbe a nagy melegben. Nem valami kellemes emellé még az itthoni feszültség is. Olyan furcsa, hogy ha nem vagyok itthon, akkor baromira nem vagyok éhes, de ha hazajövök, akkor meg állandóan ehetnékem van. Vajon miért lehet ez? Szóval ettem itthon és magamba préseltem azt a kefírt. Immel-ámmal sikerült megint magambatuszkolni. Aztán ugye hazajött anyám... A pattogása... A körmössel is sikerült egyeztetni, mert holnap délután lesz a vizsga és végül is délelőtt megcsinálja nekem. Már várom nagyon, mert hiányzik... Este még a szokásos hasprés és a megérdemelt pihi.

Én úgy utálom a meleget. Annyira rossz, hogy ma is aludhattam volna, de nem tudtam, mert annyira meleg volt a szobámban. :S Ennek örömére felkeltem még picit összepakoltam a szobámba, aztán mentem a boltba vásárolni. Aztán megkaptam az én kis adag kefírgombámat. Már mondták, hogy hoznak nekem, mert milyen jó az. Igazából utána is néztem, és elég sok mindenre jó. Vagyis az van leírva. Hát elhoztam és beraktam meleg helyre. Aztán a maradék gyümölcsökből csináltam még egy adag joghurttortát, ami szerintem sokkal jobb is lett. Siettem vele, hogy időben elkészüljek, de utólag nem volt értelme. Aztán 10-re volt megbeszélve, hogy egyik nő jön hennát csináltatni. Miért is lenne szerencsém... Negyek 11 után ide is ért... Nagy nehezen sikerült kiválasztania mit akar, aztán megcsináltam neki. Rájöttem, hogy vannak még fura emberek. Egyszerűen ott volt velem szemben, de nem értettem, hogy mit beszélt. Nem azért, mert nem magyarul mondta, hanem azért mert egyszerűen olyan összefüggéstelen volt. De már vártam, hogy végezzek és elmenjen. :D Jó nem szép dolog ez, mert csak pénzt kaptam ezért, de na... :D Aztán a kefírgombával foglalkoztam. Jött a leszűrés... lemosás.... jézusom mondom ez mi? :D Hát ez a gomba... Hát elég érdekesen néz ki. Lemostam, tettem rá újabb tejet és vissza a helyére. Gondoltam barátkozzunk vele. Kemény fél órámba telt mire sikerült megennem, mert baromira nem vagyok hozzászokva a kefírhez. Az élőflóra meg alapból kell az emésztésem miatt, szóval kellett... Kényszer... Így utólag azért belegondolva nem is volt olyan rossz, csak én fújtam fel. :D Aztán jött egy kis pihi. Igazi vihar előtti csend. Épphogy hazajött anyám, máris kezdte a mondandóját. Egyszer lenne máshogy. Mindegy már hozzászoktam. Nem tudom még mindig, hogy miért jó ez, de már szarok is az egészre. Otthagyom a francba őt és kész. Aztán még délután is ez volt. Mérgemben fogtam magam és csináltam hennát a bokámra. Elég jól  néz ki. Meg vagyok elégedve magammal. Ezután még elmentem barinőmékhez, mert vittem nekik a tököt, meg egyúttal meg is néztem az új turit náluk. Találtam is kér tök jó felsőt. Aztán itthon van a pihi reggelig, mert megyek még vezetni. Baromira félek már most a keddtől. Sokkal rosszabb, mint a kressz vizsga volt. Megpróbálok holnap a lehető legjobban koncentrálni és figyelni hátha... Most meg lazulás meccsnézés közben. És még mindig HAJRÁ SPANYOLORSZÁG!!!

Szokás szerint hajnali kelés, mert hát szombat van. Már hajnalban a kelleténél előbb ébredtem, mert az egyik kutya annyira vonyított, hogy elviselhetetlen volt. Innentől persze nem is tudtam rendesen aludni. Az oka ki is derült 5 óra után... Kóbor kutya... Hirtelen azt hittem, hogy egy farkas. :D Mindenesetre sikerült megúsznom. :D Aztán jött a folyamatos pakolás 10-ig. Már vártam, hogy vége legyen, mert így olyan rossz... Ráadásul ma sem láthattam Őt. A főnök jött, hozta az árut becsülettel. Aztán jöhettem haza és kitaláltam, hogy mivel van egy rakat málna, akkor csinálok sütit. Na de milyet? Nagy nehezen kitaláltam, hogy legyen joghurt torta. Gyorsan elmentem a boltba a hozzávalókért és nekifogtam. Ahhot képest, hogy először csináltam... Baromi finom lett. Vagyis nekem nagyon ízlik, de másnak is, mert elfogyott így estére. Holnap csinálom majd a következő adagot. Aztán ebéd közben bejött a "barátnő". Hozta vissza az Avon-t és hozott nekem kis Zakumi figurás kulcstartót. Németországból szerezte. :) Titokban ilyenre vágytam, szóval nagyon örültem neki. Gyorsan rá is tettem a kulcsom. Aztán csináltam volna még a dolgom, de csak nem vette a lapot. De ezt úgy utálom... De mindegy... Aztán délutánra csúszott minden, kis pihi is volt, meg őszintén nem bírtam tovább, és írtam Neki üzit. Először tökre elszomorodtam, hogy megint nem fog válaszolni... de írt. Valami nem oké nagyon nála... Szívesen segítenék neki, de ez már csak rajta múlik. Aztán még most este kimentünk barinőmmel sétálni, a szúnyogok jól szétmartak minket, de legalább beszélgettünk megint egyet. Most este meg pihi, meccsnézés...

"Minden embernek jutott egy-egy csalódás, bánat, mert ez a lét. Ne hidd soha, hogy boldogabb a másik, mert mindenki keresztként hordja életét!"

Hát igen... :) Ahhoz képest nem volt valami szép napom... Nagyon szar érzés, mikor a családnak eszébe se jutok... :)  Főleg úgy, hogy tegnap nagyanyámék felköszöntöttek és még így se... Na jó azért késő este kinyögték, hogy "boldog szüinapot" és ennyi. :) Mondjuk igazából nem is vártam mást. A barátoktól jöttek a képeslapok, üzik, emailek, telók... De legalább tudom, hogy nekik fontos vagyok. :) És akkor jöttek a kérdések, hogy mit kaptál? Milyen tortád volt? Semmit... semmilyen... A szokásos módon idén is minden ugyanúgy volt. De sírni nem fogok rajta. Megszoktam, hogy nincs ajándék (nem is vágyom semmi fogható dologra) és torta... Évek óta nincs. Most így nem is zavar. Inkább csak akkor rossz mikor látom, hogy másnak milyen van. De no problem, nem csinálok ebből sem gondot.

Ajándékot is kaptam egyik barinőmtől. Aranyos volt tőle, hogy eszébe jutottam. Még az autós sulitól is kaptam köszöntő üzit. :) Jól esett, mert nem is gondoltam volna... :) Délelőtt voltam vezetni is. A tolatás nagyon nem ment. Persze esett az eső is, az is idegesített. A kötelező feladatokat megcsináltam jól, de a tolatás... Ha így fog menni kedden is, akkor tuti bukta lesz az egész. Az oktató azt mondta, hogy nem érti, hogy mi van, mert eddig mindent megcsináltam jól... Hát nem tudom. Ez van na. Majd még hérfőn gyakorlok. :) És még most este is a morgás... Mindegy...

Sajnos így látom megint. Szarul is aludtam, nyűgös is vagyok, minden bajom van. Ma bementem a suliba... Megnéztem a gyerekeket meg felvettem a pénzem. Kifizettettem a bérletem meg felvettem az étkezési utalványom is. Aztán még a papírjaim elintéztettem és elmentem a kolleganőmékhez. Ott töltöttem a délutánt. Jó volt kicsit beszélgetni... Itthon meg megint megy a morgás... Elegem van már... Mindenből...

Reggel nem tudom hanyadjára sikerült csak felkelnem. Mehettem melózni. Egy élmény volt a kis főnökkel. Valahogy baromira nehezen tudom elviselni, ha valaki a pofámba jópofizik és eléggé feltünően... Mikor azt hiszi, hogy a valaki, a férjével együtt. A gyerekeiknek is kurva jó példát mutatnak azzal, hogy ők mindenkit szidhatnak. De hát ők a tökéletesek. Baromi nehezen tudom már tűrtőztetni magam, hogy ne szóljak vissza, vagy ne mondjak olyat, amiből bajom lehet. Nagy nehezen eltelt ez a két és fél óra... Aztán itthon kaja alkotás és pici pihi. A kicsike rákokat tisztítottam ki, majd jött a barinőm és dumáltunk egy kicsit. Aztán most így "pihi"....

Pont ma egy hete van az, hogy egyáltalán nem írtam. Nem éreztem annyi energiát magamban, hogy írjak. Mindennap úgy voltam vele, hogy majd, majd, majd... Azt tolódtak a napok és eltelt egy hét, persze így utólag meg már nem nagyon emlékszik az ember minden részletre, de megpróbálom a fő momentumokat összeszedni...
Szombat (1 hete): az a fránya korán kelés. Mostanában ezzel van a legnagyobb gondom. Mostanában ott tartok, hogy a hátam közepére se kívánom ezt a hétvégi melót. Ráadásul ez a nap hosszú is volt, mert cseréltem és délig melóztam, mivel a következő szombaton (vagyis ma) programom lesz... Tudtam, hogy Ő is melózik és tudtam, hogy találkozni fogunk. Az ismerősök azt mondták, hogy jó lenne ha elfelejteném stb stb. Nézzek át rajta... Hát így belegondolva nehezen tudtam ezt elképzelni, de a kivitelezés ennél sokkal könnyebben ment. Jött és simán Ő nézett át rajtam csak úgy... innentől kezdve tudtam, hogy nem fog nehezen menni nekem sem az átnézés. Persze nem volt jó érzés, de megtettem... Fura volt, de megtörtént... Aztán a délelőtt folyamán még találkoztam vele, de akkor is ez ment... Szóval ebből a szempontból semmi érdemleges nem történt. A délutánt próbáltam a pihenésnek szentelni, de nem nagyon jön össze mostanában, mert mindig elcseszem az időt valamivel.
Vasárnap: az alkalom, mikor pihenhetne az ember. Szokás szerint megint nem jött össze. Most azért nem, mert kelnem kellett, hogy ebédre legyen kaja, mert én csináltam és nem henyélhetek így 10-ig. Szóval csináltam a dolgom, főzőcskéztem, és nem azért mert én csináltam, de tényleg jól sikerült... Ezt bizonyítja az is, hogy elfogyott. Aztán délutánra bejelentkeztek egyik 'barátnőmék', hogy csináljak nekik hennát. Ez oké... Megbeszéltük, hogy jönnek 1-re. Erre írnak üzit, hogy fél 2-re tudnak csak jönni. Oké még ez is jó... mert nem mindegy a száradási idő, főleg úgy, hogy szar idő van odakint. Erre 2 után ide is értek... Hát az egyik dolog amit utálok, a késés. Nem tudom, hogy miért nem lehet ezt betartani. Aztán persze még jött a variáció, hogy jaj ne ez, jaj az, jaj inkább mégse, jaj mist akkor végül is mi legyen... Ez idegesít a legjobban. Főleg ilyenkor, mikor "késés van". Nagy nehezen sikerült kitalálni, hogy mit akarnak, megcsinálom és ktalálják, hogy ez még nem elég, mert mindkettőnek kell mégegy... Hát gondoltam szépeket magamban, hogy a francért találgatnak. Kemény 4 órám ment rájuk, a sok variálás miatt...
Hétfő: Délutánra kellett csak mennem vezetni. Jön megint az a rész, hogy aludhattam volna... DE... a szokásos de... mert az már mindig van. Ismételten hajnalban arra ébredtem, hogy remeg az egész ház. A barom nagy teherautók megint itt száguldoztak a főúton. Nem tudom, hogy miért nem tudnak rendes, normális tempóban átmenni ezek a falun. Persze van kivétel, de az kb csak 3%... Onnantól aludni már nem is tudtam. Délelőtt kivasalgattam, pakolgattam és jött a délután és mehettem vezetni. Útközben felhív a "barátnő", hogy a lábát nem fogta be a festék, mert foltos lett neki... Tisztára felidegesített, mert azt magyarázta nekem, hogy tuti leszedtem előbb a festéket, meg hasonlók. Akkor nyomban földhöz tudtam volna vágni a telefont. A sok hülye ember. Most nem azért, de mikor elment tőlem, akkor semmi baja nem volt a festéknek. Nem hogy örülne neki, hogy voltam olyan hülye, hogy 4 órán keresztül szenvedtem vele... mert nem jó akármi. Na meg az, hogy nem barnult még be neki... De ezt is értelmesen elmagyaráztam, hogyfolyamatosan fog sötétülni, de biztos velem van a gond, vagy nem értelmesen mondtam el. Kurva jól időzített, pont vezetés előtt... Lenyomtam 2 órát az autóban ebben a nagy melegben, aztán meg még mehettem elsősegély tanfolyamra is. Utolsó alkalom volt, aminek sok értelmét nem láttam. Csináltunk egy úgymond próba vizsgát... :S túl sok kedvem nem is volt hozzá, főleg, hogy még akkor is kattogott az agyam. Aztán mehettem haza. Este még találkoztam "a barátnőkkel" és meglestem a hennákat. Hát egyértelműen nem én basztam el, és mint később kiderült este még víz is érte, de még én vagyok szinte a hibás... Aztán még az este folyamán kaptam egy sms-t attól a pasitól, aki bepróbálkozott szerdán... Ilyen szöveggel, hogy van-e kedvem vele ebédelni a vizsga után... Szépen visszautasítottam, hogy sorry nem érek rá. "esetleg máskor?" Aztán szépen lekoptattam, mert nem az esetem na... Még este csináltam magamnak új hennát. Rájöttem, hogy imádom a sárkányokat. :)
Kedd: Fúúú így hirtelen nem nagyon tudom mi volt kedden, de voltam vezetni az fix...
Szerda: Napok óta az első nap volt, hogy nem mentem vezetni. Picit szokatlan is volt, meg fura. Mentem ugye előbb, mert elsősegély vizsga volt. Reggel vettem a fáradtságot és előszedtem a könyvet, amit kaptunk. Épp időben. :D Még mondtam tesómnak, hogy gyorsan regélje el nekem, hogy mit kéne tudni. Igazából azt mondták, hogy januártól bekeményítettek, hogy keményen buktatnak is és ezért én is beparáztam tőle. Az oké, hogy ott voltam a tanfolyamon, figyeltem, már ha nem a csávót lestem :D, de a könyvet nem igazán szedtem elő. Aztán odamentem a helyszínre és egy rakat ember. Úgymond túlzott jó ismerős nem volt, így külön leültem, majd csatlakozott a pasi is... Igazából én nem is akartam találkozni vele, de hát ez elkerülhetetlen volt, hisz állítólag miattam csinálta végig most ő is a tanfolyamot is. Na de jött és "taliztunk", de nem kommunikáltunk, csak köszönési szint volt. Látszott is rajta, hogy ő sem kíván semmiről beszélni, meg nekem sem volt mondandóm. Sajnos ez ilyen... Nem hazudhatok a szemébe. Aztán közelebb mentünk és jöttek ki folyamatosan az emberek, persze mosolyogva. Én már tök ideg voltam, mikor jöttek ki megint az emberek és senki nem akart menni. Hát mondom a faxom fog akkor itt szívózni, bemegyek lesz ami lesz alapon. Mindenki mosolygott és kezdett oldódni a légkör. Húzni kellett feladatot és egész végig azt motyogtam, hogy csak ne mérgezési feladat elgyen, csak ne ilyen... Nem ilyet húztam... A fuldoklós ismerősöm megmentése volt, meg a törött felkar rögzítése... Húúú mondom ez oké... Jöhet az újraélesztés... Ahogy a tanfolyamon csináltuk, a kanyarba se volt úgy. Frankón nem kellett végigcsinálni meg ilyenek, simán le is állított a pasi. Aztán a feladatoknál se mondhattam el mindent, megköszönték, kezembe nyomták a papírt és szó szerint kidobtak... Hát ezért kellett izgulni??? Ezek aztán nagyon komolyan veszik tényleg az egészet... Persze utánunk már be is idegesedtek, mert nem volt hajlandó senki bemenni, mert mindenki parázott, de nem volt miért. :D Visszagondolva még azt az időt is sajnálom, hogy előszedtem a könyvet. Aztán a papírokat összegyűjtöttem és bevittem a suliba. Mivel volt még időm, ezért beszélgettünk... Szóba jött a pasi... Hogy tudok-e róla hogy nagyon bejövök a pasinak? Hát ja tudok, mert már nekem is lejött. Meg szép lassan ki is derült minden. Aztán mondtam inkább azt, hogy én nagyon szerelmes vagyok, mert tudtam, hogy minden infó eljut a pasihoz... Legalább így nyugtom lesz. Nincs mit szépíteni ezen. Ha nem jjön be a pasi, meg szerintem hozzám idős is, meg nincs kedvem gyereket nevelni, akihez semmi közöm, akkor nincs mit erőltetni ezen. Aztán szépen hazajöttem és pihentem volna... Szokásos takarítás meg hasonlók...
Csütörtök: Azt tudom, hogy délelőtt mentem vezetni, de nem jutottam el a suliig, mert útközben felvettek és mentem pár kört úgy is, hogy más vezetett megint. Aztán délután elmentem turizni, de nem találtam semmit, ami jó lett volna rám. Délutánra meg már nem annyira emlékszem, hogy mi volt. :D
Péntek: előbb mentem vezetni, mert azt beszéltük meg az oktatóval, hogy beülök az egyik nő mögé, hogy ő is szokja, hogy vizsgán is ez lesz, meg én is tanulok. Ehhez az kellett, hogy bemenjek előbb. Be is mentem és mentem a megbeszélt helyre, de ismét nem jutottam el odáig, mert a főúton átmászva minden virágot, beülhettem a kocsiba. :D Tuti nem néztek hülyének... :) Már már azt érzem, hogy élvezem a vezetést. Persze mindennap tanulok újat, pénteken is, és már nem félek annyira. Még nincs meg az, hogy minden félelem nélkül tudok vezetni, de már ott tartok, hogy élvezem. Ez is valami. Viszont a tolatás nem ment pénteken és ezen az oktató is meglepődött. Hát na... meleg is volt, koncentrálni se tudtam úgy. Nem mehet minden mindig. Ez egy ilyen nap volt. Ráadásul ezek az órák már úgy vannak, hogy végül is "pótórák", de azt mondta, hogy ha nem csúszna a viszga, akkor mehetnék már... :D Végül is ez jó. A rutin feladatok közül a 4 kötelezőt már meg tudom csinálni, a többi meg koncentrálás kérdése. Június 13-án mehetek rutinra, szóval még egy hetem lesz, de mivel nem akarok egy hetet lenni vezetés nélkül, így a pénz az úr... Egyenlőre még tudok menni, mert összegyűjtöttem... Aztán remélem sikerülni is fog :) A vezetés után gyorsan átmentem a munkanélkülibe. Ott is... Basszus ha nem látom, tuti nem hiszem el. A csaj szinte grimaszolt, hogy minek vagyok ott. Aztán szembesítettem vele, hogy sorry de te hívattál be ekkorra, akkor persze kedveskedett... Nekem sem volt kedvem ott dekkolni még péntek délelőtt, mert nekem is lett volna jobb dolgom... Mindegy. A papírjaim most rendben vannak és ha nincs meló, akkor sem kell szeptemberig bemennem. Ennek örültem először a legjobban. :D Aztán nagy nehezen megállapította, hogy kapok még segélyt, ami nem sok, de legalább lesz valami...  Ezután gyorsan csináltattam egy kis csokrot a szombat délutáni diplomaosztóra. A délután meg azzal telt, hogy feküdtem és lestem ki a fejemből, mert annyira fáradt voltam agyilag, hogy nem tudtam semmire figyelni.
Ma:Szombat lévén jött a szokásos hajnali kelés. Tisztára kattogott az agyam, vert a szivem, hogy hátha láthatom Őt... Persze nem így volt. Megint nem jött. A főnök hozta az árút... A jó viszont az volt, hogy a kisfőnök nem volt ott, és így volt egy kis nyugi. Helyette jött a kis ribanc dolgozni... Egy élmény volt vele. Olyan kis értelmetlen. Aztán előbb el is jöhettem ma, mert ugye cseréltem a diplomaosztó miatt. Ebédra voltam hivatalos, szóval hazajöttem, gyors fürdés, készülődés és mehettem is. Ahhoz képest, hogy ebédre voltunk hivatalosak, volt aki bőven fél 2 után ért oda... Fő a pontosság. :D Már alapból úgy kezdődött, hogy túl sok kedvem nem volt menni, mert nem vagyunk annyira jóban. Aztán folytatódott azzal, hogy az ajándékot pl. meg sem nézte, csak belelesett... pedig úgy illett volna. Hát jó. Ki tudja, hogy mi lesz a sólámpa sorsa... :D A kaja... Baromi sok kaja volt... Először a levesnél megijedtem, mert én ilyen ízetlen levest soha nem ettem még. Azt gondoltam, hogy ha a többi kaja is ilyen lesz, akkor nagy bajok lesznek. Ennnek ellenére a többi kaja jó volt, már amit én kóstoltam, mert nem ettem mindenből. Aztán a legfurcsább az volt, hogy velünk, mint barátnőivel nem is foglalkozott. Persze oké, hogy sok a vendég, sok felé kell lenni, de egyáltalán nem jött felénk, csak mikor odamentünk és odaadtuk az ajándékot, meg mikor eljöttünk. Nem is sokáig maradtam, mert igazából nem is láttam értelmét annak, hogy a vad idegen rokonaival én jópofizzak. Aztán még itthon pici pihi, pici torna, pici hasprés és még a meccseket is láttam :) Most meg jön a jól megérdemelt pihenés... Reggelig...

Itt vagyok, és szívem megint összetörve,
bíztam egy srácban, és most semmibe vesz.
Nem érdekli hogy mennyire szeretem,
nem érdekli hogy mennyire fáj ez nekem.

Érte hullanak a könnyek, s fáj a szív,
nem tudom hová rejtette az érzéseit.
Egyik napról a másikra közli hogy vége,
mintha irántam sosem érzett volna semmit sem.

Szép volt minden, és most olyan keserves,
nélküle napjaim szürkék és ridegek lesznek..
Hiába könyörgök neki hogy szeressen,
nem érdekli, semmibe veszi ami volt, ami lehetne.

Bárcsak meggondolná, és vissza jönne hozzám,
ha felém nyújtaná a kezét, el nem utasítanám!
Bárcsak holnapra megváltozna minden,
s később ezen a szörnyű napon, csak nevetnénk mindketten!

Végre vagy sajnos? Talán mindkettő, talán egyiksem. Alapból úgy keltem, hogy baromi nyűgös voltam. Nem véletlenül, hiszem aludhattam volna akár 8-ig is, de nem. Most nem azért, mert nem tudtam... Vagyis majdnem... Hajnali 6:10-kor arra ébredek, hogy az ágyam remeg, mert a köcsög nagy teherautók itt száguldoznak ez a ház előtt. Baromi élvezetes... Főleg, hogy a főúton lakunk és már lassan hónapok óta ez van és nem tesz senki semmit, hiába jelentgetjük be. Nem tudom, hogy miért kell ahhoz egy háznak összedőlnie, hogy történjen itt valami??? A házunk fala is repedezik, a szobám egyik sarkában olyan repedés van, hogy lasan az ujjam is be tudom dugni. És ez csak egyre rosszabb lesz. Miért jó ez? Aztán persze volt egy rakat időm indulásig, szóval túlságosan nem is csináltam semmit, hanem inkább lustálkodtam. Aztán elmentem előbb, mert jövő hétvégére hivatalos vagyok egy diplomaosztóra és vennem kellett ajándékot. Sólámpát vettem, ha tetszik tetszik, ha nem nem. Igazából nem érdekel. Amúgy sincs már kedvem menni. Aztán mehettem vezetni. Hát annyira nem volt valami hej de élvezetes, de csak azért, mert szembesülök azzal, hogy nem minden megy rögtön. Tudom türelmesnek kell lennem, de akkor is. Tudom, hogy sok idő lesz ez, mert nem két óra alatt fogok megtanulni vezetni. A tolatás nagyon nem megy, mert nem igazán érzem, hogy kéne menni. A távolságokat nagyon nem érzem, mert baromira nem tudom felmérni belülről, hogy mi mennyi távolságra van. Sokat kell még tanulnom ez tény és nem adom fel. Délután meg pihiztem és jól esett. Most meg próbálok ráhangolódni a holnapi hajnali kelésre...

Na jó a forgalomban... hivatalosan... Na de az úgy kezdődött, hogy... Reggel felkeltem és mentem a munkaügyibe. Meglepetésemre úgymond kevesen voltak és gyorsan rámkerült a sor. Hát nem is nagyon végeztem annyira időben, mert vagy 1 órát ott ültem, szinte a semmiért. Kiderült, hogy még tavalyról van fennmaradt napom, így először azt kell letöltenem. Szóval amit eddig csináltak papírt, az nem jó, csináltak újat, majd jövő héten pénteken csinálnak újat... Röhejes... Ez csupán csak nekem rossz, mert így én szívok, mert hetente járhatok be. Egy élmény lesz... Mindegy. Ezután mentem be az autóssuliba, hogy intézzem a vezetésem. Bemegyek ésmondom hogy mi van. Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy végülis kinél fogok vezetni. Eredetileg nem így akartam, de beláttam, hogy sehogy sem jó az, ha hetente csak kétszer tudok menni... Aztán pont jött az oktató és mondta, hogy ma pont lemondta valaki, így máris mehetek hozzá, de előtte van lehetőségem megnézni, hogy egy srác hogy vezet. Hát jó menjünk... Aztán kiderült, hogy még egy embert végig kell ülnöm, de igazából nem is bántam, mert láttam pár érdekes dolgot. Aztán jöttem én. Már nagyon vártam, bár féltem is nagyon. Szépen elmagyarázott nekem mindent az oktató, rendes volt nagyon, megmutatott mindent. Aztán mentünk a rutinpályára, ahol szintén megmutatott mindent és jöhettem én. Először a köröket tettünk, megálltunk meg hasonlók. Aztán mikor azt mondta, hogy tolatás jön, akkor nem hittem a fülemnek. Persze nem volt az olyan hej de jó érzés. :( Aztán a másik meglepetés az volt, hogy jöttünk ki a pályáról és az utcákban mentünk. Szóval rögtön bele a mélyvízbe. De igazából ez így is volt jó. Jól éreztem magam, bár nagyon fura volt. :) De jó volt és ez volt a lényeg. Aztán itthon délután kis pihenő, majd vittük a kismacskánkat dokihoz. Hát halálra untam magam. Kemény 3 órát vártunk, míg sorra kerültünk. Szerencsétlen kismacska meg nem tudta, hogy mi van. Kapott két szurit is, gyógyszert is. Szegénykém be is aludt mire hazaértünk. Már-már én is...

Végre túl vagyunk már ezen a napon is. El se hiszem, hogy végre este van és végre már nyugodtabb vagyok. Az éjjel nagyon szarul aludtam, ritka szar éjszakáim egyike volt ez. Már tegnap is stresszeltem a vizsga miatt, éjjel meg már pláne. Óránként felébredtem, hülye álmaim voltak. :S Aztán mikor ugye tudtam volna még pihenni, akkor ébresztett a teló. Felkeltem elkészültem és elindultam a nagy kihívásra. Félúton csatlakoztak a többiek hozzánk és elkezdődött a nagy izgulás. Ennek örömére volt aki elkezdett még tanulni én meg ezzel a lendülettel bedugtam a fülem és bömbölt bele a zene Egerig. :D Lehet kicsit bunkó is voltam, de leszarom, mert nem akartam, hogy bárki is összekeverjen... Ahogy közeledtünk, úgy letten egyre jobban feszült és nyugtalan. Mivel elég hamar odaértünk, így láthattuk az előző csoportot ahoyg jöttek kifelé. Az arány elég gáz volt. 10-ből 7-en meg is buktak. Persze ettől mégjobban kezdtem bepánikolni. Nagy nehezen eljött az idő és mehettünk be. A vizsgabiztosunk egy nagy seggfej volt, kötözködött akivel csak tudott. Mondjuk igazából korrekt is volt, mert azért akivel kötözködött azt csak engedte vizsgázni, de hát na... Tuti ezt élvezte is. Szivassuk a népet, szarassuk be, aztán meg csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nagy nehezen hozzáfogtunk és elkezdtük csinálni a tesztet. Hát én annyira izgultam, hogy nagyon. Igazából meg is ijedtem, mert minden második kérdésem mezőgazdasági szar volt. De tényleg. Annyit tanultam meg gyakoroltam rá, hogy egyet se tudtam ezek közül. Ezért vesztettem 6 pontot. :( Csak 69 pontos lett... Csalódott is vagyok emiatt, mert a többieknek sokkal jobban sikerült. Szar is volt hallgatni a többiektől... Főleg olyantól, aki be se ment gyakorolni... De hát ez van. Aztán ennek örömére beültünk egy kocsmába. Ittunk, vagyis a többiek ittak, mert én csak egy vaníliás krémlikőrt vállaltam be, míg a többiek azért keverték elég rendesen. Aztán úgy piszkálódtak a 69 ponttal, hogy nekem már tök szarul esett a végén... Aztán meg a szex terén is a 69... Ami persze a buszon is téma volt. Egy ideig persze minden poén, de egy idő után olyan unalmas és bántó tud lenni. Aztán az egyik pasi asszem rámindult, de hárítottam... Olyan nem szimpi ez nekem, hogy iszok, piszkálok, piszkálok ami már bánt, oszt ezek után bepróbálkozok nála... (persze mellékesen kiderült, hogy kérdezősködik is rólam..., és szerintem a számom se azért szerezte meg, amiért... tegnap is este nem tom hányszor hívott... :S még jó hogy aludtam :D) Aztán hazafelé a busz is ezektől zengett, meg a hülye szex témáikról. Volt olyan pillanat amikor még én voltam a rossz, mert kis izé vagyok, hogy erről nem beszélek. Alapból nem értem, hogy másnak mi köze van az én szexuális életemhez, főleg az idegeneknek, a buszon lévőknek és nem fogok ordítva erről beszélni. Akinek nem tetszik az gondol amit akar. Akivel olyan viszonyban leszek, majd az tudni fogja, a többit meg leszarom. Még délután elsősegély volt. Igazából semmi értelmét nem láttam... Volt olyan, mikor a srác közölte, hogy ezt nem mondja el, mert ez benne van a könyvben és onnan majd tanuljuk. Csak lesek és lesek, hogy ez komoly? Igen az volt... Nem tudom, hogy fogom megtanulni a kötözést könyvből. Hát mindegy, majd lesz valahogy. Most meg már itthon pihenés van. Örülök, hogy vége van a napnak és pihenhetek. Holnap meg irány a munkanélküli meg intézni a vezetést...

Kora reggel felkeltem, hogy ha jön a papírom, akkor mehetek a munkanélkülibe. Persze nem jött, így aludhattam volna tovább. Nem ment mondanom sem kell. 7-től 8-ig csak csak forgolódtam, aztán felkeltem, mert úgy voltam vele, hogy a csomagom is jön majd úgyis legalább ébren leszek. Persze a csomag csak délután jött. Délelőtt lefoglaltam magam a kaja alkotással, délután meg fodrásznál voltam. Így estére meg csak egyre jobban kattog az agyam, stresszelek, a gyomromban ideg. De várom hogy túl legyünk a holnapon... Baromira félek...

Igazából cukkiniből szoktam csinálni ezt, de mivel a kertben még nagyon picik, a boltban nagyon drága, így maradt ez a verzió. Na jó kihisztiztem ezt magamnak, mert amúgy ez is a tök lecsóba került volna. De hát megszereztem magamnak. :D A szokásoshoz képest ma mindent máshogy csináltam. Mivel én löncshússal szoktam csinálni, így délelőtt felforgattam a házat, találtam is. Felbontottam, de nem az igazi íze volt. Hát nagy nehezen kifundáltam, hogy akkor csinálok besamel mártást hozzá és az majd elveszi az ízét. Hát nehogy már sikerüljön ma valami... A mártásnak tök liszt íze lett, de az ételízesítővel elvettem azt az ízt. :D Mire is jó ez? :D Szóval a tököt először töltöttem mártással, hússal, majd a tetejére a maradék mártás... Már magában is jól nézett ki. Összesütöttem, majd a végén rá a füstölt sajt... Nem tom, de nekem ízlett. A tojás azért picit hiányzott belőle, de majd legközelebb azt is teszek bele. Már rég fájt erre a fogam és ma jól be is laktam belőle. A másikat meg tesóm ette meg, aki nem igazán eszik ilyet, de rákényszerült és nem finnyáskodott, szóval tuti nem lett rossz. Az igaz, hogy a cukkiniből sokkal finomabb, de ez is jó volt, bár a vékony héj még hátrány...

Már nagyon várom azt, hogy mikor aludhatok egy jó nagyot, úgy igazán. Nagy nehezen rávettem magam a felkelésre és indulás előtt még elmentem a postára a csekkem feladni, meg megtudakolni, hogy esetleg az Apehtól küldtek-e levelet... Persze nem, így csak az autós suliba vettem az irányt. De ez is csak nagy nehezen jött össze. A szokásosnál is többet kellett várnom a buszra. Ez olyan uncsi, hogy most már lassan a fél órás késésnél leszünk így. Persze a busz hátsó fele tele volt hegyesfülűekkel... Aztán a suliba menet beugrottam az egyik boltba, ahol úgy néztek rám, mint akit szemmel kinyírnának. Aztán a pénztáros egy 5ft-os kis szarból olyan problémát csinált, hogy csak na. Magyarul elmondtam háromszor, hogy nincs apróm erre elkezdett bunkón pofázni. Hát még jó hogy gyorsan megfogtam a cuccom és távoztam mert különben én is pofáztam volna neki. Az ilyen barmoktól hamar felmegy a pumpa. Aztán gyorsan a suliban kitöltöttem pár tesztet és jöttem is haza. (Mai pontok: 70, 74, 72, 69, 66, 75, a benti pontok meg: 69, 71, 73, 68 pont) Délután még gyakoroltam meg pihentem. Még jó, hogy este van, mert már vágyom a pihire...